A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
KULTURÁLIS ELE A CSEHSZLOVÁK RÁDIÓ MAGYAR NYELVŰ ADÁSÁNAK SZERKESZTŐSÉGE A rádió stúdióiban gyakran készül hangfelvétel a MATESZ színészeivel Gyökeres György felvétele A MADÁCH KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT Akár szimbólumnak is tekinthető, hogy a februári győzelem után, a CSKP nemzetiségi politikájának gyakorlati eredményeként 1949-ben — csupán néhány napos eltéréssel — lényegében egyazon időpontra esik a CSEMADOK s a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének létrejötte; és e két intézmény Így tulajdonképpen megalakulásának 30. évlordulóját is együtt ünnepli. E kettős jubileum kapcsán PROTICS 1ÁNOS, a rádió magyar adásának szerkesztőségi titkára és LANGSTEIN ERZSÉBET, a kulturális rovat munkatársa válaszolt kérdéseinkre. Protics János: — Szerkesztőségünk és a CSEMADOK között az elmúlt három évtizedben szoros, Jó kapcsolat alakult ki. Nem szívesen hivalkodnánk azzal, ami szinte a kötelességünk, de a teljesség kedvéért hadd említsem meg, hogy nemzetiségi életünknek nincs egyetlen olyan jelentősebb országos kulturális rendezvénye, amelyből a magunk módján ne vennénk ki a részünket. Riportereink például már hagyományosan a helyszínről hozzák „házközelbe" a gomboszögi kulturális napok eseményeit; műsort közvetítünk a zselizi népművészeti fesztiválról, a komáromi Jókai napokról és máshonnan. És az egész esztendőben is bő teret biztosítunk a CSEMADOK mindennapi tevékenységének népszerűsítésére, különböző országos vetélkedőinek propagálására. Itt jegyzem meg, hogy a hazai magyar nyelvű rádióadás elsődleges feladata a politikai publicisztika és a híradás, de kulturális jellegű műsorainkban igyekszünk minél teljesebb körképet adni a CSEMADOK munkásságáról. — Ez a törekvésük miben nyilvánul meg? — Elsősorban a napi híradás keretében tudósítunk gyakran a CSEMADOK sokrétű tevékenységének mozzanatairól. Adásaink figyelmesebb hallgatói ellenben bizonyára jól emlékeznek még az „Irodalmi klubok — irodalmi élet" című sorozatunkra, amelyben lehetőségeinkhez mérten feltérképeztük a hazai magyar irodalmi színpadok és amatőr színjátszók érdemdús munkáját. E műsorban egyben számos együttesnek biztosítottunk szereplési lehetőséget is a rádióban. Ezzel nemcsak bemutattuk, hanem — az összehasonlítási alap megteremtésével — szakmailag is elősegítettük az amatőr színjátszó mozgalom fejlődését. Megjegyzem, nyilvános műsoraink feljátszásakor ma is gyakran szerepeltetjük a CSEMADOK élvonalbeli dal- és táncegyütteseit. — A hazai magyar adás egyik népszerű műsora: a FÁKLYA szeptember óta a CSEMADOK megalakulásának harmincadik évfordulójára összpontosítja figyelmét... Langstein Erzsébet: — Pontosabban szeptember végétől áprilisig! A műsor célja, hogy járásról járásra bemutassa a hazai magyar dolgozók kulturális szövetségének sokrétű feladatkörét; hogy beszámoljunk a CSEMADOK jelenlegi és a jövőben teljesítendő feladatairól. Az általános tennivalók teljesítésének mikéntje mellett, főképpen egy-egy járás jellemző sikereire hívjuk föl a hallgatók figyelmét, hiszen csak így adhatunk átfogó képet a CSEMADOK szerteágazó munkájáról. Számomra külön öröm, hogy az adásba kerülő anyag mellett rengeteg olyan ötlet is kerül noteszomba, amit a Fáklya későbbi műsoraiban tudok majd hasznosítani. — Ezek egyben már a jövőre vonatkozó tervek is ... Protics János: — Igen. Úgy érezzük, a jelenlegi keretek között is bőven van lehetőség arra, hogy minden tekintetben még szorosabbra fűzzük a kölcsönös együttműködést szerkesztőségünk és a CSEMADOK között, amihez elsősorban a tervszerűség elvét kell célszerűbben érvényesíteni kölcsönös kapcsolatainkban. A Madách Kiadó nemzetiségi kultúránk egyik legfontosabb intézménye: gazdája és gondozója a csehszlovákiai magyar irodalom, kultúra és szellemiség igazi értékeinek. De a csehszlovákiai magyar szellemi élet ösztönzése és támogatása mellett egy másik fontos feladata is van: az tudniillik, hogy a cseh és a szlovák nemzet legjobb irodalmi és kulturális értékeit is megismertesse a csehszlovákiai magyar olvasóval. Sőt, nemcsak a csehszlovákiai magyar olvasóval, hanem az egész magyar nyelvterület olvasóközönségével, hiszen a Madách-kiadványok több mint kilencven százaléka a csehszlovák-magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében jelenik meg, tehát a magyarországi olvasóhoz is eljut. Ilyen értelemben a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő kiadó nemcsak ápolója, hanem közvetítője is a nemzetiségi kultúrának, valamint a cseh és a szlovák szellemiség legkiemelkedőbb alkotásainak. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt 407 könyv látott napvilágot a Madách Kiadó gondozásában: ebből 116 képviselte a cseh, 191 a magyar, 75 a szlovák, 25 pedig a világirodalmat. Az összes könyveim felsorolására most természetesen nem vállalkozhatunk; Sárkány Árpádtól, a kiadó igazgatójától is csupán annyit kérünk, említsen meg néhányat az idén megjelenő könyvekből. — Az 1979-ben megjelenő eredeti — csehszlovákiai magyar — művek közül megemlíthetjük Dénes György, Tőzsér Tavaly ünnepelte fennállásának ezüstjubileumát a Magyar Területi Színház, ezekben a napokban köszönti az ország a megalakulásának harmincadik évfordulójára emlékező CSEMADOK- ot... Nem véletlen, hogy a MATESZ — találó tréfával — a CSEMADOK ifjabb testvérének tekinti magát. Annál is inkább, hogy Fellegi István személyében szövetségünk adta a társulat első igazgatóját! Ez az együttműködés azonban nemcsak a kezdetben, de később is állandónak és sokrétűnek bizonyult. Egy rövid visszapillantásra és a „születésnapi jókívánság" megfogalmazására KMECZKÓ MIHÁLY-t, színházunk dramaturgját kértük meg. — Az 1949-ben alakult CSEMADOK színjátszócsoportjainak kezdeményezése nyomán, élénk érdeklődés mutatkozott a hazai magyar lakosság körében a színművészet iránt. Ezt az igényt volt hivatott kielégíteni az akkori Állami Faluszínház 1950-ben alakult magyar együttese, majd pedig az önálló színházként létrejött MATESZ. Társulatunk első színészei a CSEMADOK helyi szervezeteinek legjobb műkedvelői és az Állami Faluszínház együttesének tagjai lettek. A színházalapítók visszaemlékezései szerint a CSEMADOK tevékeny támogatása nélkül a színház indulása úgyszólván elképzelhetetlen lett volna ... — A múló évek során a színház igyekezett törleszteni ezt a kölcsönt... — A MATESZ a múltban és ma is kötelességének érzi, hogy minden lehető segítséget megadjon a CSEMADOK öntevékeny színjátszóinak. Évről évre ez talán a Jókai napok kapcsán domborodik ki a legjobban, de bármikor szívesen állunk a műkedvelők rendelkezésére darabválasztás, jelmezterv, szín-Arpád, Kulcsár Ferenc, Mikola Anikó és Veres János verskötetét, a Jelenlét című költői antológiát, Ordódy Katalin új regényét, valamint Gál Sándor és a fiatal, elsőkötetes Grendel Lajos novel lás kötetét. A Csehszlovákiai magyar írók sorozatban ezúttal Egri Viktor könyve jelenik meg, amelyben az Égő föld és az Agnus Dei jut el újra az olvasóhoz. A szlovák irodalmi alkotások közül egyebek körött Vladimír Mináč Összefüggések, Martin Kukučín Ifjú évek, L. Ballek Déli posta, E. B. Lukáč Óda az utolsóhoz és az elsőhöz, Vincent Sikula Mesterek, Vojtech Zamarovský A görög csoda című művei látnak napvilágot a Madách gondozásában. A kiadó tízéves tevékenységének értékelésekor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a tematikus sokféleségben és az egyes témacsoportok közli arányokban világosan megnyilvánul a társadalmi igények kielégítésére és a sokoldalúan fejlett szocialista ember formálására irányuló egészséges tendencia. Persze, nem elég a könyveket ^megjelentetni: az irodalom csak akkor érheti el kitűzött — ember- és társadalomformáló-célját, ha az egyes publikációk egyre nagyobb példányszámban jelennek meg, tehát egyre több olvasóhoz jutnak el. S éppen ezen a területen — a könyvterjesztés terén — segít mérhetetlenül sokat a kiadónak a CSEMADOK. Az egyes helyi szervezetekben rendezett — dedikációs esttel egybekötött — író-olvasó találkozók, könyvkiállítások és más hasonló akciók mind-mind a csehszlovákiai magyarság kulturális felemelkedését, műveltségi szintjének emelését szolgálják. padkép vagy egyéb szakmai tanács kérdésében. Színészeink és rendezőink gyakran gyakorlati tanácsokkal segítik a csoportok felkészülését és többnyire a különböző seregszemlék bíráló bizottságaiban is képviselve vagyunk. — Az utóbbi esztendőkben többen is sürgették, hogy ez a lelkes együttműködés ne csupán a megszokott mederben folyjon, hanem új formákkal is gazdagodjék! — Erre a CSEMADOK most bontakozó klubmozgalmában látunk jó esélyt. Színházunk művészei közül Boráros Imre, Bugár Béla, Dráfi Mátyás, Holocsy István és mások önálló előadói műsorral rendelkeznek és szívesen tesznek eleget a CSEMADOK-klubok és helyi szervezetek meghívásainak. Egy-egy ilyen előadói est kiváló alkalom arra, hogy a színházművészetről, az irodalmi színpadi mozgalomról, a színészutánpótlásról és még sok egyéb érdekes kérdésről elmélyült beszélgetés alakuljon ki a színész és hallgatói között. — Mivel köszönti hát a Magyar Területi Színház négy évvel idősebb „testvérét" — a CSEMADOK-ot? — Azzal az örömteli megállapítással, hogy a színház és a CSEMADOK eddig mindig közösen fáradozott a csehszlovákiai magyar kulturális élet gazdagabbá tételén, ezért kapcsolataink egyetlen járható útja a jövőben is az együttműködés. A hazai magyar kulturális életet irányító intézmények mindegyikéből csak egy van, és ezeket végváraknak tekintem. Ezért ha az egyik intézmény a másikat köszönti — tulajdonképpen a saját jövőjére is gondol. A MATESZ nevében nem tudok hát olyat kívánni a CSEMADOK-nak, amit ugyanakkor ne kívánnék a színházunknak is! A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ »-i sX 26
