A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
TŰNK MŰHELYEI A MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM TANSZÉKE A KOMENSKÝ EGYETEMEN AZ IFJÚ SZÍVEK Németh-Samorinsky — Kvočák: LUCA JÁRÁS (Archiv felv.) A magyar tanszék őse a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Magyar Szeminárium volt, 1920-tól 1960-ig, de a két világháború között a magyar szakos tanárok többsége a prágai Károly Egyetem hasonló intézetében szerezte diplomáját. 1924-ben ott nevezték ki az első magyar szakos docensét is, Pavol Bújnák szlovák irodalomtörténész személyében, aki később mind a prágai, mind a pozsonyi egyetemnek egyetlen magyar szakos professzora volt 1933-ban bekövetkezett haláláig. Bújnák halála után a magyar tanszékre senkit sem neveztek ki tanárnak, s hosszú ideig - mint külső munkatárs — Ján Bakos orientalista adta elő a nyelvészetet, F. Jančovič pedig az irodalomtörténetet. 1951-ben Sas Andor és Csanda Sándor kezdett először magyarul előadni a Pedagógiai és Filozófiai Fakultás akkor egyesített tanszékén. 1959-ben aztán megalakult a bölcsészkar önálló magyar tanszéke, a Pedagógiai Fakultás magyar tanszéke pedig Nyitróra került. Két évvel ezelőtt, a legújabb reform után a magyar szakos tanárképzést az 5-12. osztályok számára a Komenský Egyetem tanszéke vette át, a nyitrai Pedagógiai Fakultáson az 1—4. osztályok számára való magyar tanítóképzés maradt, a prágai egyetem magyar szemináriumán pedig a fordítók és a tolmácsok nyernek diplomát. A brünni egyetem bölcsészkarán magyar szakos tudományos kutatással is foglalkozik a Történelem Tanszék balkanisztikai és hungarológiai csoportja. A bratislavai Szlovák Tankönyvkiadó Vállalat a jövő évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az iskola és a közoktatás szolgálatában gazdag éveket mutathat fel a könyvkiadás terén. 1952— 1954 óta szakszerkesztőségek irányítják a tankönyvek, a pedagógiai és módszertani művek kiadását. így jött létre a magyar tanítási nyelvű iskolák tankönyv- és tanszerellátására a magyar szerkesztőség, amely abban különbözik a kiadó többi szerkesztőségétől, hogy nem egyirányú, hanem sokirányú tevékenységet folytat, vagyis azt mondhatnánk, hogy afféle „mikrokiadót" képvisel a vállalaton belül. A magyar szerkesztőség vezetője a megalapításkor dr. Oravský Eduard lett, aki kültagként még ma is dicséretre méltó segítséget nyújt szakfordításaival a szerkesztőségnek. A szerkesztőség gondozásában megjelent tankönyveket négy csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a csak a magyar tanítási nyelvű iskolák számára készült tankönyvek, a másodikba az országosan egységes tankönyvek magyar fordításai, a harmadikba az országosan egységes tankönyvek részben mutált változatai, a negyedikbe az országosan egységes tankönyvek kétnyelvű szakterminológiai szójegyzékkel, illetve szlovák nyelvű témaköri összefoglalóval kibővített változatai. — Zömmel általános iskolai tankönyveket szerkesztünk - mondja dr. Berták Imre kandidátus, a magyar szerkesztőség vezetője —, de nem elhanyagolható a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek számára kiadott tankönyvek mennyisége sem. Egy eredményekben gazdag negyedszázad munkáját természetesen lehetetlen puszta számadatokkal illusztrálni, de megemlíthetjük, hogy évente átlagosan 80-100 A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének a Komenský Egyetemen jelenleg 71 nyilvános és mintegy 10 externista hallgatója van; többségük magyarszlovák szakos, de különböző években párosították a magyar szakot orosszal, latinnal, angollal, némettel, sőt matematikával is. A tanszéken jelenleg 1 professzor, 3 docens, 3 adjunktus és 1 magyarországi lektor működik. Kollektív tudományos munkájuk eredménye a Madách Kiadónak már régebben átadott Lexikon, amely 1918-ig gyűjti össze szülőföldünk irodalmi hagyományait; jelenleg a csehszlovákiai magyar irodalom lexikonán dolgoznak. Nyelvészeik (Sima Ferenc, Jakab István) nemcsak a Szlovák Tudományos Akadémia kontrasztív nyelvészeti kutatócsoportjával, hanem a CSEMADOK-kal is szorosan együttműködnek; Jakab István például a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottságának az alelnöke. Csanda Sándor tanszékvezető professzor pedig hosszú évek óta tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának. A hallgatók többsége ugyancsak CSEMADOK- tag, a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubban tevékenykedik. Mivel manapság gyakran hallunk kifogásokat a magyar középiskolákban végzett diákok szlovák nyelvtudásával kapcsolatban, érdemes megjegyezni, hogy a szlovák—magyar szakra felvételiző tanulók a tanszékvezető Csanda Sándor szerint a szlovák szakon már évek óta sokkal jobb eredményeket érnek el, mint a magyar tanszéken. első kiadású és utánnyomású kiadványunk hagyta el a nyomdát, 200 000 - 400 000-es példányszámban. Az elmúlt negyed században 1500 kiadvány jelent meg a magyar szerkesztőség gondozásában. Tankönyvek mellett a tanulók aktivizálását elősegítő munkafüzeteket és munkalapokat, valamint egyéni érdeklődési körüket tágító műveket is kiadtunk. Az oktatási-nevelési folyamat központi személyiségét, a pedagógust sem hagytuk magára. Módszertani, oktatáselméleti kézikönyvek, pedagógiai és pszichológiai művek, tanulmánygyűjtemények, pedagógiai pályamunkák (felolvasások) fémjelzik a magyar szerkesztőség sokrétű munkáját. A mind mennyiségben, mind minőségben állandóan igényesebb feladatokat hathatós segítség nélkül nem tudatuk volna eredményesen teljesíteni. Ezen a téren köszönet illeti kiadónk szlovák szerkesztőségeit s prágai testvérkiadónkat; ezek mindig segítő kezet nyújtottak az országosan egységes tankönyvek kiadásában. A nemzetközi kapcsolatok terén hosszú évekre visszanyúló barátság fűz a budapesti Tankönyvkiadóhoz, amelytől kiváltképpen szakmai segítséget kaptunk. A közös kiadásokban és a kölcsönös könyvátvételben a legszorosabb kapcsolat ugyancsak ehhez a kiadóhoz köt. Kölcsönösen előnyös akcióink a hazai magyar tanítási nyelvű kisegítő iskolák s a magyarországi szlovák tanítási nyelvű és a nyelvi tagozatú iskolák tankönyveinek átvételében csúcsosodnak ki. A korszerű tankönyvellátás minőségi mutatóinak emelésében élen jártak a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai, az SZSZK Oktatási Minisztériumának dolgozói s természetesen a magyar szerkesztőség fáradságot nem ismerő munkatársai, szakszerkesztői. Fiatalság és vidámság, derű és dalba, táncba rejtett szépség... Ez jut először eszünkbe, ha valahol az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes nevét halljuk említeni. Országjáró előadásai révén jól ismerjük ezt az együttest — a Kiváló munkáért érdemrend viselőjét —, de épp oly örömmel említhetem, hogy a „Szivek" fennállása óta Európa több országában is sikerrel vendégszerepeit márl A hazai magyar dolgozók kulturális életét irányító CSEMADOK jubileuma kapcsán KULCSÁR TIBOR igazgatótól kértünk rövid nyilatkozatot. — Együttesünk sohasem tartozott a CSEMADOK hatáskörébe, ennek ellenére törekvéseink számos tekintetben egyeznek; a szövetség is, mi is a hazai magyar kulturális élet gazdagítását és a néprajzi hagyományok ápolását tekintjük fő feladatunknak. Igaz, a közös cél megvalósítása nem mindig történt azonos formanyelven, de a művészetben gyakran előfordul, hogy egyegy adott célhoz különböző utak vezetnek. Együttesünk 1955-ben megpróbálta pótolni azt az űrt, ami a hivatásos népművészeti együttes: a NÉPES megszűnése után keletkezett. Az Ifjú Szívek 1957-ben félhivatásos együttessé minősült az akkori CSISZ SZKB mellett, 1969 óta pedig az SZSZK Kulturális Minisztériuma a fenntartó szervünk. — A CSEMADOK-kal mégis szoros kapcsolatot tartanak fenn ... — Természetesen! Sőt, az együttműködésnek gazdag hagyományai vannak, hiszen egykori táncosaink és kórustagjaink a szövetség számos helyi szervezetében alakítottak amatőr csoportokat. Említést érdemel, hogy fellépéseink 90 százalékát Dél-Szlovákiában rendezzük, előadásainknak így sok esetben a CSEMADOK helyi szervezetei a patronálói. A kölcsönösség ténye azonban egyéb területeken is megmutatkozik. Megalakulásának első hónapjaiban például kosztümökkel és más színpadi felszereléssel támogattuk a Szőttest, kottaanyagot küldünk a kórusoknak, közösen hasznosítjuk a különböző néprajzi gyűjtések eredményeit és több alkalommal tettünk eleget a CSEMADOK KB meghívásának gombaszögi, zselizi vagy a galántai Kodály napokon való szereplés dolgában is. — Amint azt az együttes neve is sejteti: az Ifjú Szivek tagságát főképpen fiatalok alkotják. — Valóban igy van, ezért fontosnak érzem, hogy együttműködésünk a CSEMADOK-kal még jobban elmélyüljön, elvégre a szövetség tánccsoportjainak, kórusainak, néprajzi szakköreinek a jövőben is szükségük lesz utánpótlásra. Jó lenne, ha a jövőben is fennmaradna az a hagyomány, hogy tagságunk az együttesből való kiválás után is folytassa a nálunk megkedvelt népművészeti munkát. — Befejezésül egy személyes kérdés: az Ifjú Szivek igazgatója évekig tagja volt a CSEMADOK KB Elnökségének; ma is tagja a kb népművészeti szakbizottságának, elnöke a Jókai napok műsorbizottságának és sorolhatnám még tovább... Mégis inkább az elmúlt évek tapasztalatairól szeretném kérdezni! — Az elmúlt esztendők során, különböző funkciókban, sok-sok helyi szervezetben megfordultam, így jól ismerem az alapszervezetek és a járási bizottságok munkáját. Tapasztalataim összegezése kapcsán elsősorban azt mondanám el, hogy a jövőben rugalmasabbá kellene tenni a CSEMADOK munkáját mindenütt ott, ahol a munka évek óta csak a megszokott formában, esetleg merev és elavult módszerekkel folyik. Ehhez minél több fiatalt kell bevonni a szövetség munkájába, másrészt az újabb célok kitűzésében a helyi adottságokból kell kiindulni. Az öntevékeny munka rengeteg lemondással jár, ezért csak olyan egyén tudja lelkesen végezni, aki egyben örömet is talál benne. Ebből a szempontból elsődleges, hogy az idősebb CSEMADOK-tagok tapasztalata a fiatalok tenniokarásával párosuljon! Az oldal anyagát összeállította: VARGA ERZSÉBET és MIKLÓSI PÉTER A SZLOVÁK TANKÖNYVKIADÓ MAGYAR SZERKESZTŐSÉGE 27
