A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-03 / 9. szám
ról szóló nevelőműsorral meg — az ő ötlete — a vidéket járja. Hivatala a CSEMADOK KB székhazában található. A próbaterem a pincehelyiségben. A fiatalok szeretik, ragaszkodnál hozzá. Csak vele tudják elképzelni a Szőttes küldetését, hivatását. Vannak köztük főiskolások, középiskolások, hivatalnokok és mások. Sajnos, gyorsan cserélődik az állomány. Törzsgárdáról nem lehet beszélni. De a jó táncosok nem vesznek el. A Szőttesnek búcsút mondva is hallatnak magukról . . . Délután fél négykor indul a társaság Garamkálnára. Fúj a szél, apró pelyhekben hull a hó, az út kásás, csúszós. A máskor vidám, hangos, tréfás fiatalok most komoran ülnek megszokott helyükön az autóbuszban. Ugyanaz a qond nyomja őket, mint Quittner Jánost. A kellékes autóbusz még mindig nem érkezett meg. Megint farmernadrág helyettesíti a népviseletet? Átrobogunk a Garam hídján és befordulunk a községbe. A művelődési ház előtt állunk meg. Harsány ujjongás töri meg a nyomasztó csendet. A kellékes autóbusz már befordult az oldalbejárathoz. Quittner János és a fiatalok arcán megenyhülnek a vonások. Felvillanyozódik a társaság. Ki-ki szalad a ruhájá-, ért. Bemelegítés, próba, mikrofon-beállítás, fényhatás-ellenőrzés. Mindez rövid hatvan perc alatt. Mert fél hatkor kezdődik a CSEMADOK helyi szervezet évzáró taggyűlése. Jön a tagság, jön legalább 200 ember, zsúfolásig megtelik a gyengén kifűtött terem. A műsorvárás leplezhetetlen izgalma az arcokon. Aztán elhangzanak az együttest üdvözlő meleg szavak. Forró taps. Aztán munkába lendül láb, kéz, torok, az egész parasztzenekar. Szűnni nem akaró taps. Ismétlés. Megint ismétlés. A fiatalok nem lankadnak. Táncolnak, élik táncos szerepüket. Mérem a hatást. Lesem a gyerekek, felnőttek, az idős nénik, bácsik arcát. Az öröm tüze átsüt a bőrükön. Fényesülnek a tekintetek. Forrósul a hangulat. Egyikmásik nézőt kérdezem is, mit jelent számukra mindaz, amit látnak, élveznek, mit sző számukra a Szőttes? A válasz szinte minden esetben azonos. „Magyaros táncokat láttunk. Szivünket hevesen megdobogtatta. A lelkünket is felkavarta. Jöhetnének gyakrabban, lehetnének köztünk gyakrabban. Mintha fiainkat, lányainkat láttuk volna a színpadon ..." Kálnáról már két autóbusz indul velünk vissza Lévára. Lassan, lépésben cammogunk a hideg téli éjszakában. Még mindig esik a hó. A reflektorok fénysugarában játékosan röpködnek a hópelyhek. Bent a buszban határozotelőtt rendkívüli társulati ülés. Meg kell beszélnünk a problémákat." „Ha megérkezünk Lévára, mindenki ágyba. Azonnal takarodó. Holnap este újabb fellépés Nagysallón!" Aki a másnapi előadásra figyelmeztet, Bábi János szólótáncos, a Szőttes tánckarvezetője, a a Műszaki Főiskola villamosmérnöki karának ötödéves hallgatója. A buszban most őt faggatom. S úgy érzem, mintha valamennyi társát is faggatnám. „Jó a légkör, a közösségi szellem" — mondja a sárkányi születésű, huszonnégy éves fiatalember. „Az életem olyan, mint táncos társaimé. Szaladok az előadásra, szaladok a próbára. Késő este dőlök ágynak. De nem sajnálom az időt, amit a táncok betanulására és betanítására lorditok. Nem megy a tanulás rovására. Szeretem a táncot, a színpadot. Szeretem azokat, akikhez nemzetiségem szerint is tartozom. Amit teszek, értük teszem. A jövőben sem szeretnék tétlen magyarként élni! Rengeteg faluban megfordultam, rengeteg emberrel megismerkedtem. Sok helyen megszorították a kezem. Az emberek szeretnek, várnak bennünket. Állandó a kapcsolatunk az amatőr mozgalommal. Ugyanígy a szlovák és magyarországi néptáncmozgalommal. Komoly helyekre is elvisszük a CSEMADOK jó hírét. Együttesünk ötször szerepelt a východnai nemzetközi folklór fesztiválon s kétszer a stráinicei nemzetközi folklór fesztiválon. De azzal, sajnos, csak ugratjuk egymást, hogy jövőre európai turnéra indulunk ... Valamennyi társam nevében mondom — teszi hozzá még Bábi János —, hogy a Szőttesben dolgozni nehéz. Megválni tőle azonban még nehezebb. Én már lassan végzek a főiskolán, de azon töröm a fejem, hogyan maradhatnék tovább az együttesben!" Észre sem vesszük, hogy megállt velünk a busz. Felszedelőzködnek és szálláshelyükre indulnak a fiatalok. Vajon hányadszor és hányadik helyükre? Tízéves a Szőttes. Tíz éve értékes színfolt a harmincéves szövetség munkájában. Hogyan született? Talán úgy, ahogy a csehszlovákiai magyar költő fejében az önmagát fogalmazó gondolat: „Lettem mint ágon a dér, kérdezetlen." MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei ALUDNI > tájegységeket keres, amelyeknek táncfajtáiban legjobban benne van az ő mondanivalója. Sokat tanult Rábay Miklóstól. Molnár Istvántól talán még többet. Nagy segítségére van Martin György elméleti munkája. A Zeneművészeti Főiskolán elvégezte az utolsó öt szemeszter szakosítását. Koreográfusként vendéghallgatója volt Nosál docensnek. Tízéves, a Szőttes. Ez alatt az idő alatt 25 táncot írt. Olyan ismerteket, mint a Katonakísérő, a Vérnász, a Szombaton Ipolyvidéken és az öreges szerelem. Ezek mind benne vannak a szívéhez legközelebb álló Szerelmek és nászok című műsorban. Nemcsak írja, be is tanítja a táncokat. S nemcsak a Szőttesben. A Népművelési Intézet három továbbképző tanfolyamán tanít. A szlovákiai magyar néptáncok-Kálnán a közönség tan hangzanak a szavak. „Holnap dél■
