A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-03 / 9. szám

Quittner János megbízott igazgató és Kecskés Rozália, a Szőttes népművészeti csoport titkárnője Az indulás pillanatában

Télen, hóviharban sem fáradhat a láng. Nem szunnyadhat hamuba a parázs. A CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportja a hajdani ekhós szekerekre emlékeztetőn vág neki a közeli és távoli vidéknek. Csak ők márfűtött autóbuszban teszik meg az utat. Most Léva (Levice) a cél. Következő nap meg Kálna. Majd Nagysalló (Tekovské Lužany) a végállomás. Onnan fordulnak vissza a hálás nézők önfeledt mosolyával, a forró sikerek emlékével. Felfrissülve, megújulva, mint akik minden egyes útjukon tapasztalják, szükség van munkájukra, vidékjárásukra. Ugyanúgy, mint a MATESZ- éra. Harmincéves a CSEMADOK. Tízéves a népművészeti csoport. A 10 évet 604 előadás (a kisműsorokat is beleértve), 503 egész estét betöltő előadás és 350—400 ezer néző fémjelzi. Több mint fél millió kilométer a megtett út. Hoszszan sorolhatnám a községek, kisvárosok nevét, ahová örömet vittek. Hoszszan sorolhatnám azoknak a nevét, akik az együttesben táncoltak. Sokukat össze is házasította a Szőttes. Olyan kiemelkedő táncos egyéniségek nevelkedtek az együttesben, mint Dudek Ferenc, Varga Ervin, Spalek Ferenc, Sebők Géza és a többiek. Olyanok, akik amatőr csoportokat vezettek vagy vezetnek, segítették vagy segítik munkájukat. Gál György, Kovács Tibor, Gál Györgyné, Éliás Éva, Fehér Teréz, Méry Gabriella, Gálik István, Sipos Károly, Szokolay Imre, Richtarcsik Mihály, Katona Ferenc és Bábi János, a jelenleg megbízott tánckarvezető.

Negyvenöt tagú a művészeti csoport, s 35—38-an járnak vidékre. S aki minden útjukra elkíséri őket, az a megbízott igazgató, művészeti vezető, Quittner János. Elöl ül az autóbuszban. Meleg béléses kabátjába bújva. Pedig nem fütyül be a szél. Mondom neki: a népművészeti csoport egy összeforrott kis család. A hozzájuk legközvetlenebbül tartozók (szülők, testvérek, rokonok) egy nagyobb család. S az ennél is jóval nagyobb már az a nemzetiség, amelynek a hagyományaiból merítenek, amelyet a művészetükkel híven szolgálnak. Quittner János nagyokat bólint, magába mélyedve, elgondolkozva, talán legújabb tánckoreográfiájáról álmodozva. Aztán a tíz évbe fektetett temérdek sok munka sejtetésére említi a hetenkénti háromszori kemény próbát, a tánclépések csiszolását stb. Saját kocsiján vagy a 20-as autóbusszal este kilenckor ér haza. Az év szombatjainak, vasárnapjainak nagy részét vidéken tölti az együttessel. Beletörődött már ebbe a család, az elárusítónő feleség, lánya, fia, akik a Duna utcai magyar gimnázium tanulói. A most 37 éves Quittner János élete húsz esztendeje kapcsolódik a néptánchoz. S több mint tíz éve a gyűjtéshez. Nyolcvanhat magyar faluban fordult meg. Olyan adatközlőkkel kötött életre szóló barátságot, mint a borzovai Deákos Farkas Lajos, vagy legkedvesebb adatközlője, a bélyi Biacskó János, aki nem is szólítja másképp, ha találkoznak, csak úgy, hogy „egyszülött fiam!" Ha valamelyik adatközlője meghal, ő is gyászol. S emlékezik rájuk, valahányszor tánckoreográfiáit, nagyobb műsorait újra látja: A tűznek nem szabad kialudni (1970), Mezőkapuban (1972), 74-ben szőttük (1974), Szerelmek és nászok (1976) és Újra itt vagyunk (1977, válogatás). Ezekben a táncokban tovább élnek a már halott adatközlők.

Léván a városi művelődési ház elé kanyarodik az autóbusz. Villanyégők fénye leng a szélben. Már szállingóznak a nézők. A Szőttesnek jó a híre.

nak. Gyorsan összeállítja a farmarnadrágban is előadható táncokat. A siker óriási ...

Quittner Jánossal másnap a lévai Rozkvet szálló kávéházában beszélgetünk. Csöndben, feketekávé mellett. A koreográfus munkájáról. Molnár István „Magyar néptánchagyományok" című

könyvéből idéz: ......igazán magyar

táncnak csak a kötetlen táncokat fogadjuk el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar tánc rendszertelen. A magyar tánc a legrendszeresebb tánc, csakhogy belül való a törvénye: az egyén egész életét, érzéseit közli abban a rendben, ahogy az a táncosnál jelentkezik." Ezt a paraszttáncosokra érti. Quittner módszere: elemzi és tanulmányozza a filmszalagon rögzített ép paraszti táncfolyamatokat. Témáihoz olyan

Él a köztudatban. Több mint 250 jegy kelt el elővételben. A népművészeti csoport tagjai bevonulnak az öltözőbe. De még nem öltözhetnek. A kellékes autóbusz nem érkezett meg. Valami hiba történt. A fiatalok nyugtalanok. Quittner János ideges. Cigarettát cigaretta után szív. Egyre gondterheltebb homlokkal jár fel s alá. Vajon mit gondol? Mi kavarog a lelkében? Talán éppen az élete, és már a nevethetnék is gyötri. Eddig leküzdött minden akadályt. Ez fog ki rajta? Mélyről került a táncmozgalomba. A Teslában dolgozott, mint munkás. A pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) tánccsoportban táncolt először. Vonzódott a táncos pályához. De az meg sem fordult a fejében, hogy egyszer majd koreográfus lesz. Mikor leszerelt, szülőfalujának (Vereknye) helyi nemzeti bizottsága arra kérte, tanítson be egy táncot a fiatalokkal. Ekkor írta első koreográfiáik. Innen kerül a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központba táncszakelőadónak. Mór érdekli a néptánc belső szerkezete is. Motívumokat, folyamatokat tanulmányoz. Dfe kész műveket még nem ír. A „Négy ballada, négy tánc" című műsor kivételi Ez már lépcsőnek tekinthető a Szőttes műsoraihoz. Kecskés Rozália, a művészeti csoport titkárnője félbeszakítja / beszélgetésünket. A kellékes autóbusz „lerobbant". Szétfagyott a hűtője. /Nem indulhatott utánuk. Quittner Jánds már nem ideges. A terem zsúfolásig megtelt. A közönség nem távozhat csalódottan. A Varsányi László vezette parasztzenekar itt van, a táncosok,/énekesek is itt van24