A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 8. szám

A mese lényege az igazságtevés. Ami úgy kezdődik, hogy „hol volt, hol nem volt“, ott min­dig az elnyomott, az elvarázsolt, a legkisebb, a leggyöngébb győze­delmeskedik a gonoszság felett. Vas­orrú bábák, sárkányok, boszorká­nyok ármánykodásával szemben a helytállás, a kitartás, a jóság ül diadalt — e jóság, tisztaság meg­testesítői nyerik el méltó jutalmu­kat. Hol egy királyságot Mese­országban, hol a legkisebb király­lány kezét, vagy a kettőt együtt. Január közepén a MATESZ Thá­­lia Színpadán is ilyen igazságtevés­nek lehettünk szemtanúi felnőtt kíváncsiak és örökké mesét hallgat­ni vágyó apróságok. A „mérsékelt égövi“ mesekor hőseitől északra eső jeges birodalmak, havas tájak hősei csak külsőségeikben különböznek. Jevgenyij Svarc Hókirálynőjének hősei ezért nem idegenek számunk­ra. A jóságos Nagymama (Szabó Rózsi), Gerda (Tóth Erzsébet), vagy Kei (Mázik István), bár a messzi észak mesevilágából érkeztek kö­zénk, egy perc alatt ugyanolyan rokonszenvesek számunkra, akár Tünde, Csongor, vagy teszem azt Ilma Vörösmarty csodálatos mese­játékában. A Rablólányka (Tamás Jolán) pedig akármelyik ördögfióká­nak az édes húga lehetne. Hát még a többi rablók, a Rablómamával (Szabó Rózsi) az élen! Itt nyomban szeretném megdicsérni Szabó Rózsi kettős teljesítményét — jóságos Nagyanyóját és „igazi“ Rablómamá­ját; ilyen két ellentétes figurát meg­formálni csak — mesében lehet. A Mesélő szerepét Gyurkovics Mi­­hályra osztotta a rendező, Csendes László. Gyurkovics Mihály — koráb­ban játszott meseszerepeihez méltón — most is jól összefogta, sőt: irányí­totta a cselekményt, és sok színnel, trükkel, ötlettel segítette győzelemre a Kei megmentésén fáradozó Ger­dát. Néhány esetben azonban — fő­leg az átépítések alatt — túl hosszú monológok kurtításával, esetleg fel­oldásával még jobban leköthette volna hallgatói-nézői figyelmét. Mivel meséről, sőt mesejátékról van szó, a jók mellé kellenek az ármánykodók és gonosz bajkeverők is. Ezek élén — eléggé sötétre fogal­mazva — állt, helyesebben sunyított a király Tanácsadója: Lengyel Fe­renc megformálásában. Hogy töké­letesen gonosszá tudta formálni a Tanácsadót, arra a legékesebb bizo­nyíték, hogy a bemutató óta négy­éves Éva lányom Feri bácsinak nem köszön. Sőt, szóba sem áll vele. A Király (Kovács József) olyan igen-igen mesebeli király lett, ami­lyenre az utóbbi években játszott tragikus vagy tragikomikus szere­pek után aligha lehetett számítani. Ügy látszik, korosodván még a szí­gyermekeknek szánt mesejátékok színrevitelét. Mindennapi esti mesé­jüket ugyan megkapják a tévében — bár olykor nagyon megkérdőjelez­hető ezek értéke —, de a MATESZ a maga lehetőségein belül meg­adhatná számukra a „minden évad­beli“ mesejátékukat. Megítélésem szerint az ilyen befektetés a szín­ház számára rövid időn belül kama­tostul megtérülne. Gerda a rablók között Gerda és a Király (Kovács József) a mesében feltárulkozó igazi játék szépségében. A Hókirálynőben maga a Hó­királynő - vagy ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor a jégszívű gonosz lény a legszívtelenebb —, ha­tártalan önzésével magának, és csak magának akarta megszerezni a bátor és szépséges Keit. De Gerda, a Me­sélő, Elza hercegkisasszony (Somo­gyi Anikó), Klausz hercegúrfi (Hor­váth Lajos), Holló Klári (Udvardi Anna) és Holló Károly (László Gé­za) segítségével minden akadályt le­küzd és megszabadítja Keit. Csendes Lászlónak rendező debüt­­je dicséretesre sikerült. A mese­játék zenéjét Lendvai Kamilló sze­rezte, a díszleteket és a jelmezeket Platzner Tibor tervezte. A MATESZ Thália Színpada a Hókirálynőt az idei nemzetközi gyermekév jegyében vitte színre. Rendjén való és dicséretes tettként könyveljük el a színház figyelmes­ségét. Azonban — nem ünneprontás­ként — hadd jegyezzem meg, hogy a jövőben ne az ENSZ döntéseihez igazítsa a színház dramaturgiája a Hók irúlynő JEVGENYIJ SVARC MESEJÁTÉKA A MATESZ THÁLIA SZÍNPADÁN A Mesélő (Gyurkovics Mihály), Ger­da (Tóth Erzsébet), Kei (Mázik Ist­ván) és a Nagymama (Szabó Rózsi) Bodnár Gábor felvételei nészek is örömet lelnek a mesében, GÁL SÁNDOR HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Szövetségének életé­ben mindig jelentős esemény az országos közgyűlés. Több száz kül­dött értékeli az elvégzett munkát, a következő országos közgyűlés időpontjáig megszabja az egész szövetség kulturális tevékenységé­nek irányát. A központi bizottság, a járási bizottságok és a helyi szervezetek munkájukban a köz­gyűlésen elfogadott határozatokból indulnak ki. Ilyen szellemben fejtik ki sokrétű tevékenységüket. A CSE­MADOK országos közgyűlésein kezdettől magas szintű párt- és állami küldöttség vesz részt. Figye­lemmel kíséri a küldöttek munkáját, méltatja a szövetség jelentőségét az ország kulturális fejlődésében. — mmrnrn m *-'**#; * X-'V v V-v ■ If'* KÉRDÉSEK: 1. Hány országos közgyűlése volt eddig a CSEMADOK-nak? 2. Nevezze meg a X. országos köz­gyűlésen részt vett párt- és álla­mi küldöttség vezetőjét. 00 • 3® VERSENY­SZELVÉNY CSEMADOK 15

Next

/
Thumbnails
Contents