A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 8. szám

o A Niagaránál „A világ egyik nagyszerű csodája a Niagara-vizesés" - áll a legtöbb úti­­könyvben. Az Erie-tóból dunányi folyó­ként kilépő Niagara (alig 54 km hosz­­szúságú) a Kecske-szigetnél kettéága­zik, és széles esésekkel zuhan le itt kezdődő, meredek falú teknő-völgyébe. A Niagara határfolyó; két zuhatagja közül a Patkó Kanada, az American Falls az Egyesült Államok területére esik. „Látványos szépségüket nem magas­ságuk, hanem szélességük adja. A Pat­kó csupán 49 m magas, szélessége azonban csaknem 1 kilométer. Az 51 m magas Amerikai-vízesés is félkilométe­res vízfüggönyt zúdít a mélybe. A dübörgő, mégis szinte méltóság­­teljes lassúsággal hön.pölygö víztömeg lenyűgöző élményt nyújt. Hatását nem­csak fehér és porcelánzöld tajtékzásá­nak, hanem semmihez nem hasonlítha­tó robajának köszönheti. Erre utal a neve is, amely az „oniavgarah“ - „messze dübörgő víz“ - csippeva­­indián szóösszetételből származik." Autóval indulunk Clevelendböl a New York államban található vízesést megtekinteni. Esik az eső, borult az ég, hideg szél fúj. Elhagyjuk Buffalót, az Egyesült Államok egyik legnagyobb vas- és acélipari központját, és öröm-Még néhány mérföld és megpillant­juk a nevezetes természeti tüneményt. Az első pillanat csalódást hoz: mo­­numentálisabbnak hittem a zuhatagot; olyan döbbenetét vártam, mint amikor először pillantottam meg a tengert, s hangyának éreztem magam partján. Igaz, felülről szemlélem a két zuha­tagot, a szinte lábam alatt örvénylő amerikai s a kicsit távolabb dübörgő kanadai víztömeget. Csakhamar meg­barátkozom azonban a Niagarával. Szemügyre veszem színeit, zöld és kék páráit, örvényei fölött keringő sirályait, vízmosta, vöröses szürkévé kopott szik­laköveit. A vízesést európai ember elsőnek 1678-ban látta meg, de akkor még más formában. A Niagara-vizesés ugyanis folyamatosan „hátrál" - mind jobban alámossa maga alatt a kőze­tet. A lezuhanó hatalmas erejű vizsu­­garak összetördelik a mészkő- és dolo­mit-rétegeket, bennük üregek keletkez­nek, amelyek végülis, alátámasztás híján leszakadoznak. Geológiai vizsgálatok szerint 12 ezer évvel ezelőtt még 12 kilométerrel északabbra, a folyó alsóbb szakaszán volt a vízesés. Már 1678 óta is sokat hátrált az erózió következtében. Jelen­leg évente 20-120 cm a „visszalépés" A Kanada területén lévő Patkó-vízesés, a Horseshoe Falls SZIVÁRVÁNY AZ ORROM HEGYEN mel tapasztaljuk, hogy a sötét felhőfal - akár a színházak vasfüggönye - las­sanként megindul felfelé. Rései mögül azúrkéken világít az ég. Niagara-Fallsba érve (így hívják a vízesés közvetlen közelében levő, több mint százezer lakosú települést is, amely évente negyvenöt millió turistát fogad), beteljesül a csoda - eltűnnek a felhők, ragyog a nap, az égbolt kupolájából kék szikrák hullanak, akár a Tátrában. A Niagara alsó folyásán van a Whirl­pool Rapids örvénymedence. A folyó itt könyököt vájt ki magának, s ebben vizár örvénylik mértéke. A tudósok igyekeznek meg­menteni a Niagara jelenlegi formáját. Az 1970-es évek elején a vízesés egyik szakaszát - az American Fällst - gát­tal ideiglenesen elzárták, hogy a kőzet­­rétegeket megvizsgálják. A tervek sze­rint ezt a részt majd betoninjekciókkal erősitik meg. Oakes Park. A Niagara 5 millió lóerő energiáját mindkét államban vizerö müvek hasznosítják 16 0 O

Next

/
Thumbnails
Contents