A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
elmaradott Dél-Szlovákiában virágzó, intenzív mezőgazdaság jött létre, rohamosan fejlődő iparról. A csehszlovákiai magyar dolgozók jól tudják, hogy ezért a hatalmas méretű fejlődésért mivel tartoznak hazájuknak, s azt is, hogy ehhez a fellendüléshez a cseh és a szlovák munkásosztály felbecsülhetetlen értékű internacionalista segítséget nyújtott, biztosítva így a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának gazdasági-szociális feltételeit. Mint ahogy a szövetségi államjogi elrendezés betetőzése volt ama régi törekvéseknek, hogy létrejöjjenek a közös élet olyan alapjai, amelyek teljes mértékben biztosítják a szlovák nemzet egyenlő jogait a cseh nemzettel, s egyúttal lehetővé teszik nemzeti érdekei és vágyai megvalósulását, a nemzetiségek helyzetét szabályozó 144/1968 sz. aikotmánytörvény a nemzetiségek számára az általános polgárjogokon túlmenően kollektív jogokat biztosít, a nemzetekkel azonos társadalmi alakulatoknak, államalkotóknak tekinti a nemzetiségeket, míg az 1960. évi alkotmány erre vonatkozó cikkelye csupán egyedi jogokat ismert él a nemzetiségeket illetően. Ez a pozitív intézkedés megerősítette a csehszlovákiai magyar lakosságban a szocialista haza szeretetét. Gustáv Husák elvtárs a szövetségi államjogi elrendezés létrejöttekor a következőképpen nyilatkozott a csehszlovákiai magyarság jogaival kapcsolatban: Szeretnénk a nemzeti kisebbségek, mindenekelőtt a magyar nemzeti kisebbség helyzetét úgy rendezni, hogy a szó legszorosabb értelmében saját országának, saját hazájának, otthonának tekintse ezt az államot." A csehszlovákiai magyarság a szocialista építés során a demokrácia próbakövének tekintette a nemzetiségi kérdés igazságos marxista-leninista alapokon való rendezését. A párt- és állami szerveknek hozzá való viszonya, a jogok tiszteletben tartása határozta meg a csehszlovákiai magyar dolgozók viszonyát hazájukhoz, a mindennapi munka végzéséhez és az egy hazában nemzetekhez és más nemzetiségekhez és determinálta beilleszkedését a „csehszlovákiai életbe". A CSEMADOK az elmúlt 30 esztendő alatt a CSKP határozataival összhangban specifikus küldetést töltött be, amely a nemzeti sajátosságok, haladó GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB vezető titkára hagyományok és a nemzetiségi kultúra ápolásában, fejlesztésében, tagságunknak és a csehszlovákiai magyar dolgozóknak a szocialista és a proletár internacionalizmus szellemében történő nevelésében domborodott ki. Részt vett a falu szocialista építésének mozgalmában, részesévé vált Dél-Szlovákia, de egész hazánk gazdasági és szociális átalakulásának. Eredményes kulturális-népnevelő munkájával kivívta a pórt és az állami szervek bizalmát és azt élvezi ma is. Az alakuló közgyűlés résztvevőinek Klement Gottwald köztársasági elnökhöz intézett táviratában többek között ez állt: .......A mi kultúregyesületünk életrehívása egy olyan történelmi fordulópont életünkben, mely elsősorban minket kötelez. Kötelez arra, hogy átformáljuk nemcsak kultúréletünket, hanem egész tevékenységünket az életadó népi demokrácia szellemében, abban a szellemben, mely a Győzelmes Februárt szülte és nekünk is így adott új életet." Szövetségünk 30 éves útjának tapasztalatairól szólva nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy szövetségünk megalakulásának percétől mindmáig hazafias és internacionalista társadalmi-kulturális tömegszervezet. Mindig fennen hirdette a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvét és hozzá való hűségét tettel bizonyította, ennek szellemében nevelte és neveli tagságát és a csehszlovákiai magyar dolgozókat. E két fogalom elválaszthatatlan egymástól. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjéhez, a népek, nemzetek és nemzetiségek barátságának ügyéhez való hűség a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi érdekeinek leghívebb szolgálata. Ugyanakkor szövetségünk elilyen veszélyhelyzetben munkásőrszolgálatba állni a mindennapi munka és a család ezernyi gondja mellett. Kérdezem tőlük: miért léptek a munkásőrök soraiba? Hirtelenjében nem is tudják hogyan válaszoljanak, hogy ne mondjanak hamisan csengő, nagy szavakat. Aztán szó szót követ és kiderül a válasz: a munkásosztályhoz való hűségből, férfias becsületből, pártmegbízatásul kapták a munkásőrszolgálatot. Karol Zubaj az elsők között, 1948 februárjának megpróbáltatásokkal teli napjaiban, Húsvéth József nyolc évvel később. A februári eseményekre azonban egyformán emlékeznek mindketten. Sorolják is azoknak a napoknak mozaikszerű eseményeit. A reakció, élükön a demokratákkal és a nemzeti szocialistákkal, kormányválság kirobbantásán mesterkedtek, hogy Klement Gottwaldot kibuktassák a miniszterelnöki székből. Február húszadikán nyilvánvalóvá lett, hogy kenyértörésre kerül sor. Az ország nagyobb üzemeiben, így az akkori Apollóban is, megalakultak a munkásőrség csírái: az önkéntes készenléti alakulatok. Fegyverük ugyan még nem volt, de puszta kézzel éppoly határozottan őrködtek a gyárak fölött. Az események aztán napról napra, egyre gyorsabban peregték. Február 22-én az üzemi tanácsok országos kongresszusa zajlott Prágában, ahová az egész országból érkeztek küldöttek. Több figyelmeztető sztrájk után 23—24-én fegyutasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust, jelentkezzen az bármely oldalról. A CSEMADOK-ot 30 évvel ezelőtt a csehszlovák munkásmozgalom ismert képviselői indították útjára. Ismerjük, honnan vezetett az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülmények határozták meg ezt az utat. De azt is tudjuk, hogy ezt az utat tovább kell egyengetni, ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredményeit és meg akarjuk hódítani a jövőt. Mi fiatalabbak büszkék vagyunk arra, hogy szövetségünkben az elmúlt harminc év alatt olyan elvtársakkal dolgozhattunk együtt és dolgozhatunk ma is, akik a polgárháború éveiben Oroszországban fegyvert ragadtak a forradalom győzelméért, okik a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében harcoltak a munkáshatalomért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik csatlakoztak az antifasiszta fegyveres ellenállás osztagaihoz, akik a népek szabadságáért, egy boldogabb jövőért, egy igazságosabb társadalomért harcoltak. Példájukból, gazdag életükből, kommunista emberségükből erőt meríteni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. A mi nemzedékünk számára a nélkülözés és a kizsákmányolás soha vissza nem térő keserű múlt. A múltat nem kell és nem szabad megismételni. De a történelemből, a múltból, a CSEMADOK harminc éves útjából tanulni lehet és kell. Az ebből számunkra levonható tanulság ma is igaz: a szocialista hazafiság és internacionalizmus szilárd elve a nép és a haladás ügyének, a nemzetek és o nemzetiségek barátságának töretlen szolgálata, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, előre tekintő szocialista emberi magatartás. Örökségünk ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tudás képessége. Az elődök példájának erejével s a jövőbe vetett hittel kell vállalnunk a ránk háruló feladatokat szövetségünkben. Tudásunk legjavára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és másokkal is felismertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen", hanem az igenlést alkotó munkánkkal, szocialista emberi magatartásunkkal is bizonyítanunk kell. Szocialista hazafiakhoz, internacionalistákhoz méltóan. vert kapott a népi milícia; 25-én délután pedig Gottwald elvtárs bejelenthette a reakció vereségét. A nép győzelmével végződő döntő napok voltak ezek, amely hazánkban megnyitotta a szocializmus felé vezető utat. Húsvéth József és Karol Zubaj. Ketten a februári események szemtanúi közül; ketten a munkásőrség ezrei meg tízezrei közül. Tárgyilagosan, halkan mondják: sem 1948-ban, sem nyolc esztendővel később; 1956-ban nem volt a népi milícia soraiba lépők között „férfiason hangos" tenyérbe csapás, nem volt áldomás sem; egyegy új munkásőr csak annyit mondott a fegyver átvételénél: — Köszönöm a bizalmat! Ennyit, de máig tartó fogadalmat téve ezzel. Fogadalmat, amit illik megtartani. Húsvéth József az üzem kitüntetett dolgozója. Karol Zubaj a „kiváló munkásőr" kitüntetés viselője. És ezzel a tegnapból — a mába értünk. Napjaink forradalmiságáról, a legsürgetőbb feladatokról — az üzemi pártbizottság dolgozójának jelenlétében — éppen ilyen nyíltan és őszintén beszélgetünk. Mert a munkásőrökre most is nem kis felelősséggel járó társadalmi megbízatások sora vár. (Folytatás a 4. oldalon) Sok szó esett az utóbbi hetekben az időjárás szeszélyeiről, a rendkívül erős lagyokról, havazásról, hófúvásokról, az ónos eső okozta felfagyásokról, az utak síkosságáról stb. A rendkívüli időjárási viszonyok zavarokat okoztak - főként a felszíni lejtésű bányákban - a széntermelésben, a közúti és a vasúti szállításban, az energiatermelésben és a villanyáram-szolgáltatásban. Rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség - szinte Európának valamennyi országában - a szokatlanul hatalmas hótömegek eltakarítására, a keleti-tengeri országokban, ahol nemcsak a hóviharok, rendkívül erős fagyok, de még szökőárak is pusztítottak, nemegy kiterjedt vidéket katasztrófa súlytott területnek kellett nyilvánítani. Csehszlovákiát szerencsére nem súlytotta ilyen mértékű katasztrófa, de a téli időjárás szeszélyei Így is elég sok kárt, energiagondot okoztak. Az energiagondokkal pedig termeléskiesések jártak együtt. Érthető, hogy a helyzetnek megfelelően rendkívüli intézkedéseket kellett hozni. Energiatakarékossági célokból átmenetileg szünetelt a tanítás az iskolákban, s a megszokottól eltérően kormányrendelet szabályozta a munkakezdés s ennek meglelelően a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok üzemelési és a boltok nyitvatartási idejét. Mindez szükséges volt, jónak és hasznosnak bizonyult. Dolgozóink megértéssel fogadták ezeket az intézkedéseket, a bányászok, az energiaipari dolgozók és a vasutasok pedig igazi hősiességet tanúsítva tettek meg mindent, hogy megbirkózhasson az ország a rendkívüli helyzet okozta nehézségekkel. A termelő vállalatok dolgozói - munkások, műszakiak és gazdasági vezetők - már hozzáláttak a kényszerű lemaradás behozásához, értékes felajánlások, kötelezettségvállalások születtek a termeléskiesések behozására, így a tervteljesités a legtöbb helyen nemcsak hogy ismét ütemesen folyik, de minden remény megvan rá, hogy az első negyedév végéig behozzuk a lemaradást és az évi tervet maradéktalanul teljesítjük, sőt túlszárnyaljuk. Nem kis leiadat ez, de dolgozóink döntő többsége tudatában van a tervteljesítés fontosságának az egész társadalom s az egyén szempontjából. Dolgozóink elkötelezett magatartása, munkahősiessége meggyőző bizonyítéka a párt és a nép szoros kapcsolatának, egybelorrottságának, az 1948 februárjában választott út helyességének. ^rZ4-^CUU' 3 HÉTVÉGI IJSVÉL
