A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
(Folytatás a 3. oldalról) ülök az üzemi pártszervezet irodájában, a pártbizottság délutánra tervezett ülésének anyagát lapozgatom. Az ajtók nyitva vannak, félmondatokat kapok el a többiek beszélgetéséből: fegyelmezett tervteljesítés . .. javuló minőség . .. tisztuló környezet . . . növekvő exportfeladatok . . . szocialista versenymozgalom ... a dolgozók kezdeményezése . . . Húsvéth József és Karol Zubaj is bekapcsolódnak a társalgásba, aztán valamelyikük az órára pillant és indulunk. Amikor munkásőregyenruhót és fegyvert kaptak, nem csaptak egymás tenyerébe. Most, a „dolgos csaták" idejében kézfogással búcsúznak. És nyílt tekintettel, ami a becsületes munkásélet legőszintébb tükre. BORSAI M. PÉTER Kontár Gyula (1) Prandl Sándor és Gašparik felvételei Ez nem harci helyzet, de hasonlóképpen döntő időszak: a tervcsata küzdelmének napjai. Hogy a Slovnaftban ez nem jelent kicsiséget, annak illusztrálására elég néhány adat: ebben az évben csaknem kilencmillió-ötszázezer tonna kőolajat kell feldolgozniuk, tizenhárommilliárd-kétszáznegyvenhárom millió korona értékben termelnek különböző késztermékeket, exportra csaknem egymilliárd korona értékben gyártanak árut, a termelés önköltségét pedig két százalékkal kívánják csökkenteni. Ezekből a feladatokból nem csinálnak itt titkot, ellenkezőleg, hatalmas transzparens hirdeti ezt a gyárkapu mellett. Karol Zubaj szigorúan a szemembe néz. — Fontos, hogy mindenki már az új esztendő első heteitől tisztában legyen a dolgával, mert o tervet', vállalt feladatainkat az energiaszűkében előállt helyzet dacára teljesíteni kell. Az évvégi mérlegvonásnál nem jelenthet majd kifogást, hogy késett a nyersanyag, hogy hiányzott a megfelelő szerszám, hogy pontatlan volt a tervrajz; hogy talán jövőre pótolhatnánk azt, amivel ez idén esetleg lemaradtunk!... A munkának, munkaidőben vagy különműszakban, de menni kell. Vajon milyen problémákkal küzdenek hát hazánk legjelentősebb kőolajfinomítójában? Előfordul, hogy valóban késik a nyersanyag, hogy a közlekedés nem tudja biztosítani az egyenletes áruforgalmat, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek, hogy váratlan üzemzavar vagy egyéb termeléskiesés zavarja a zökkenőmentes munkát... Egyszóval elegendő objektív ok ahhoz, hogy az év végén esetleg érvelni lehessen vele . . . A riporter azonban azt tapasztalja, hogy ebben az üzemben nem így állnak hozzá a tervcsata kisebb-nagyobb gondjaihoz. Sem a munkásság, sem az üzem vezetősége, sem a pártszervezet tagjai. Tavalyi munkaeredményeik is ezt bizonyítják. Az évi tervet határidő előtt teljesítették, a ráadásként elért többlettermelés értéke pedig meghaladta a hetvenmillió koronát. És nem volt lemaradás az exportkötelezettségek tekintetében sem. Igaz, Bratislava délkeleti városrészének lakói néha-néha kissé haragosan tekintenek a sokszáz hektárnyi gyártelepen lángoló kémények irányába; különösen ha olykor-olykor nemcsak örökmécsesként égő lángot lövellnek ki magukból, hanem kellemetlenül nehéz „illatot" is árasztanak. A törzslakók és az új lakótelepek lakástulajdonosai is azonban a valóságban már régen megalkudtak mindezzel, hiszen a Slovnaft termékei nélkül tulajdonképpen már el sem tudjuk képzelni hétköznapjainkat. Gondoljuk csak el: bemegyünk a tejcsarnokba és itt gyártott műanyagba csomagolt zacskóstejet vásárlunk, az áruházakban innen származó alapanyagból készített játékokat veszünk; a Slovnaftban gyártott aszfalton gördül gépkocsink, amelynek tartályába ugyancsak itt gyártott hajtóanyagot vettünk a benzinkútnál... Manapság már számos olyan terméket gyárt a Slovnaft, amelyért a közelmúltban még súlyos valutát fizettünk nyugati vállalatoknak. Az exportfeladatok növelésének lehetőségéhez kapcsolódik egy további időszerű „forradalmi" kérdés: a termékek minőségének javítása. Ügy is mondhatnám — a CSKP KB tizenkettedik ülése határozatainak értelmében —, hogy az 1979-es esztendő gazdaságpolitikai jelszava ez. Magától értetődő tehát, hogy a Slovnaftban is e döntő fontosságú követelmény teljesítéséhez tartják magukat. DÖNTŐ NAPOK HÚSVÉTH JÓZSEF KAROL ZUBAJ 4
