A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-17 / 7. szám

Ha megkérdeznék tőlem, hogy lőttem-e már vadat, nyíltan bevallanám, soha nem lőttem — még csak egy árva nyulat sem. Es mégis madarat lehetne fogatni velem, ha néha-néha vadászatra hívnak. Különösen akkor vagyok boldog, amikor a Nyugat-szlovákiai Állami Erdőgazdaság dunaszerdahelyi üzemének igazgatósága küldi a meghívót. Mert ilyenkor nemcsak a legszebb élményekhez jutok, de kedves barátaimmal, a Csallóköz híres nimródjaival is együtt lehetek. Gyurcsek Ernő erdöigazgatóval például, aki nemcsak a Kis-Duna és az Öreg-Duna közé ékelődött csallóközi sziget erdőparadiősomát teremtette meg, de aki hires „vadölő" is. Ö ejtett el többek között egy 320 kilós vadkant, ami rekordnak számít nemcsak a Csallóközben. Együtt taposhattam az ovart továbbá Krázer Bélával, a bősi erdők gondnokával, a vadószadomák élő tárházával. Vagy Gróf István pagonyerdésszel, aki 48 szarvast is kilőtt már egyetlen idényben, de gyermekként zokogott kedvenc kutyája teteme mellett. Nem is beszélve a fiatal Benkó Karcsi-