A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

hei juthat. Amikor azonban Berky Lili egy viszálykodás kapcsán sértődötten beteget jelent, a kétségbeesett igazgató Hajnalkát ugratja be helyette. Zerkovití Aranyesője ez a darab, és Hügel Hajnalka szép sikert ér el benne.

A fiatal művésznő életének következő állomása a Vígszínház — és a férjhez menés. Egy miniszteri titkár veszi feleségül. A Vígszínházban azonban újabb intrikák, újabb csalódások várnak rá. így aztán Pozsonyba szerződik Polgár Dénes társulatához, ahol teljes egészében kibontakozik rendkívüli tehetsége. A Csárdáskirálynőben debütál, majd hatalmas sikereket arat a Varázskeringőben, a Három a kislányban, az Obsitosban, az Aranyfácánban és a Leányvásárban. Ekkor már a Honthy Hanna nevet viseli, s ettől kezdve a Honthy név egyet jelent az operettek legfényesebb ragyogó csillagával.

Időközben kitör az első világháború. A színházakat a bezárás veszélye fenyegeti. Nem úgy az operettszinházakat, amelyek fénykorukat élik. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy Honthyt óriási — 48 000 korona — gázsival szerződteti a debreceni Csokonai Színház. Honthy tehát Magyarország legjobban fizetett operettprimadonnájává avanzsál. A színházigazgatók azonban szívesen fizetnek, hiszen Han

Az operettről, mint műfajról igen sokan lekicsinylőleg beszélnek mostanában. Azt mondják, hogy üres csillogást, hihetetlen és banális meséket ad a nézőnek. Honthy azonban bebizonyította, hogy igenis — épp úgy, mint a gyermeknek a mesére — a munkában megfáradt embereknek is szükségük van egy kis felüdítö bohóságra. Jó bizonyíték erre az, hogy amikor az operettszínház a Szovjetunióban vendégszerepeit, Honthy olyan sikert aratott a Csárdáskirálynőben, hogy Moszkvában, Leningrádban és a többi szovjet nagyvárosban még ma is tömegesen vásárolják a Hónthy-lemezeket. Honthynak az is érdeme tehát, hogy megmentette a válságba került operettet r újból népszerűvé tette repertoárjának ismert darabjait. A gerolsteini nagyhercegnőt, a Sybil It, A víg özvegyet, a Luxemburg grófját, a Mayát és az operettek operettjét, a Csárdáskirálynőt. Ezt az érdemét honorálta a Magyar Népköztársaság kormánya, amikor 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki.

Honthy Hanna az operettek koronázatlan királynője, az örökifjú Cecília, Lili, Maya és Nagymama, 80. születésnapján lépett utoljára színpadra. Ekkor még vidáman,

RÄLYNÜTÜL

na már fogalom, tánca, nőies varázsa, eredetisége és ritka tehetsége zsúfolt házakat jelent.

Azt tartják az operettek világában, hogy a primadonna és a szubrett népszerűsége éveik számának növekedése arányában csökken. Nos, Honthy esetében ez is a feje tetejére állott. Hiszen pozsonyi és debreceni sikerei után késő öregségéig úgyszólván állandóan a rzinlapokon szerepelt a neve, és já^ka még a gyengébb darabokba is táblás házat vonzott. Debrecenből ismét a Vígszínházba szerződött, 1925-től a Fővárosi Operettszinházban játszott, 1927-ben a Belvárosi Színházban bizonyította be, hogy mint prózai színésznő is megállja a helyét. 1930 és 1949 között csak egyes szerepekre szerződött. 1949-től megszakítás nélkül a Fővárosi Operettszínháznak volt tagja. S hogy mit sem számított Honthynál a kor, bizonyítja a 80. születésnapjára rendezett díszelőadáson való szereplése. Erre az alkalomra egyenesen az ö számára dolgozta át Kellér Dezső qs Békeffi István Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, és amikor Cecília szerepében a színpadra lépett Honthy, és körülnézve az orfeummá alakított színpadon, egyéni bájával megkérdezte, hogy „Hát megint itt vagyok?“, felugráltak a nézők és negyed órán keresztül tapsoltak az ő Hannájuknak.

életerősen énekelte a Hajmás! Péter, Hajmási Pált, sőt kecsesen felhúzva szoknyája szélét, még táncolt is hozzá. Ezután azonban már csak nézőként jelent meg az operettek bemutatóin, ám a premiereken sem feledkeztek meg róla. Amikor befejeződött a finálé, és a primadonna meg a szubrett megkapta a maga virágcsokrait, ezeket a közönség tapsorkánja közepette Honthynak adták át.

Honthy Hanna egyébként háromszor is férjhez ment, de polgári értelemben sohasem volt boldog. Gyermekei nem voltak, nem is akart soha, hiszen ezt a rendkívüli aszszonyt a színházon és a művészeten kívül nemigen érdekelte más. Így aztán sírjánál sem zokogott férj, gyermek, csupán tisztelői, rajongói, Honthy drága pesti közönsége kísérte el utolsó útján.

NEUMANN JANOS Fotó MTI és Wellesz Ella

1. Honthy Hanna Csiky Gergely: Nagymama című színmüvének főszerepében

2. Lady Brucknell a Bumbury című zenés játékban

BÍZNI - ÉS MEGBÍZNI...

(Folytatás lapunk múlt heti számából)

A bírósági akták sokasága azonban bőven kínál példát arra, hogy a vak bizalom nemcsak a gazdasági felelőséggel járó munkahelyeken történt visszaélések kapcsán, hanem a mindennapi élet eseményeiben is egy-egy büntetőper tárgya lehet...

Íme, erre is egy példa; ahol — bizalmi alapon — nem kevesebb mint 95 000 korona készpénz sorsa forgott kockán. Az eset leleplezése után Mikuláš Sivý, harmincnégy éves bratislavai szélhámos került a vádlottak padj'ára.

M. Sivý buszsofőr volt a Bratislavai Közlekedési Vállalatban. Egy napon — pénzszűkében — „remek“ ötlete támadt: bizalmasan megsúgta egyik

ismerősének, hogy szívesen eladná Volkswagen-Golf típusú gépkocsiját. Az ismerős hajlandóságot mutatott a gépkocsi megvételére, így hát azon melegében a vételárban is megállapodtak. Amikor egymás tenyerébe csaptak, 95 000 korona volt a tét...

Az előre megkötött, csaknem százezer koronás vételár csinos kis összeg, a bökkenő csupán abban volt, hogy a valóságban Mikuláš Sivýnek nem volt gépkocsija! Nemhogy autója, de talán még csak egy ócska kerékpárja sem ... Azzal a merész állítással, hogy szívesen eladná Volkswagen-Golf márkájú „csodaautóját“, egyszerűen becsapta ismerősét.

De már pusztán az ötlet is elegendő volt ahhoz, hogy a 95 ezer koronányi summából nem kevesebb, mint harmincöt ezret — négy részletben — előlegként felvegyen! Sivý azon igyekezett, hogy a fennmaradó összeget is mielőbb megkapja, ám ez a terve már nem valósult meg, mert az újabb részletek „törlesztése“ előtt a Volkswagen- Golf türelmetlen várományosa — főképpen édesanyja biztatására — látni kívánta a kocsit. Természetesen, ezt a barátságtalan kívánságot a gépkocsiján, úgymond, családi okokból túladni kívánó Sivý nem teljesíthette ... Csakhogy nem olyan fából faragták ám, hogy az ilyen helyzetben ne próbálja föltalálni magát. Igaz, az autót nem tudta bemutatni, de fontoskodva, egy picit a méltóságában is megsértve és büszkén tette le az asztalra a külföldi gépkocsi karosszériájának s motorjának számát feltüntető — mint később kiderült — hamisított forgalmi engedélyt.

Találékony igyekezete azonban nem bizonyult eléggé célravezetőnek, mert a tetemes vagyont érő autó leendő gazdája világosan az értésére adta: nem elégszik meg a meggyőzőnek tűnő bizonyítékokkal és csak akkor fizet újabb részletet, ha az iratok helyett a gépkocsit is megtekintheti.

Mikuláš Sivý akarva-akaratlan belátta, hogy ez a szép bevétellel kecsegtető üzlet dugába dőlt, ezért újabb „dohány“ után nézett: egy további

ismerősének nyugatnémet gyártmányú kazettás magnós rádiót ígért, előlegként „csupán“ 3700 koronára volt szüksége.

Aligha kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a Volkswagen-Golfhoz hasonlóan, a rádiókészülék sem volt egyéb a szélhámos fantáziájának szüleményénél.

Néhány héttel később — a károsultak bejelentése alapján — a rendőrség őrizetbe vette M. Sivýt, az államügyész pedig a Büntető' Törvénykönyv 250. paragrafusa értelmében vádat emelt ellene.

Jogilag az ügy ezzel lezárult. Gondolom, arról azonban érdemes kissé bővebben is szót ejteni, hogy a lakat alá került szélhámos milyen könnyen becsapta áldozatait — egy-két kitalált mesével... A vizsgálati eljárás során, illetve a bírósági tárgyalóteremben ugyanis újra megpróbált érvelni ezekkel a kifogásokkal, de a vádlottak padján már nem adtak hitelt gazdag fantáziáról tanúskodó szavainak.

Mikuláš Sivý a nyomozati eljárás közben azt állította, hogy egy korábbi tervének megvalósításához volt szüksége nagyobb összegre.

A főtárgyaláson pedig szemrebbenés nélkül, komoly arccal azt állította, hogy huzamosabb ideje zsaroló hangú telefonhívásokat kapott: azzal fenyegették, hogy ha egy megjelölt helyre nem tesz le 100 ezer koronát, akkor meggyilkolják! Ezért —

így Sivý — mintegy önvédelemként vetemedett más emberek becsapására... A bíróság helyszíni szemlét rendelt el, ám a szélhámos által megadott helyen nemhogy százezer, de még a nem létező autó és rádiókészülék vételadására való előlegként kicsalt 38 700 koronát sem találták meg. Így hát az enyhítő körülménynek szánt „magyarázkodásból“ — súlyosbító körülmény lett, és a büntető intézetben Sivýnek bőven lesz ideje a szélhámoskodás helyett újból rendszeres munkához szokni.

Ogy tűnik, az emberi hiszékenység vámszedői ott is megtalálják áldozataikat, ahol első pillanatban ezt kevésbé várná el az ember. Például gazdag élettapasztalattal rendelkező idősebb emberek vagy az átlagosnál jobb anyagi helyzetben élő polgárok körében ... Legalábbis erre a tanulságra figyelmeztet František Berky, a Banská Bystrica-i Tajovský Színház egykori zenészének esete, aki azt állította, hogy tízezres tételekben Tuzex utalványokat tud szerezni, de alkalomról alkalomra csak az ígért összeg koronában meghatározott értékének átvételéig jutott, a Tuzex-utalványok mindig elakadtak valahol. És ami a legfurcsább ebben a dologban: amikor már nem akadt „kliense“ Tuzex-utalványokra, egyszerűen „vadászterületet“ változtatott és idegen, főképp nyugati valuta beszerzését ígérgette.

Szinte megdöbbentő, hogy egy prievidzai lakos például kereken 79 ezer korona készpénzt' adott át Berkynek, aki a türelmi idő lejártával nemhogy a Tuzex-utalványokat nem tudta szállítani, de az előlegben átvett összeget sem akarta visszafizetni. Berky csak hosszas huzavona után térített meg ebből a szép kis summából 19 000 koronát, a maradék pénzre az illetőnek még várnia kell...

Ez azonban csak egyetlen kiragadott példa Berky folytatólagos szélhámosságainak sorából. Egy másik esetben 40 ezer koronát vett át hasonló célból; nyugatnémet márka beszerzésének reményében pedig mintegy 30 ezer koronát kisebb-nagyobb tételekben.

Ki tudja, hányán dőltek volna még be ígéreteinek, de a hitelezők közül többen gyanúsnak találták a remélt valuta egyre hosszabb szállítási határidejét, ezért följelentették a rendőrségen Berkyt. A szélhámos zenésznek előre eltervelt mentsége — vagy edzett idegei lehettek, mert szemrebbenés nélkül bevallotta a különböző összegek átvételét, de egyben magyarázattal is szolgált: egy NSZK-beli ismerősére és egy Norvégiában muzsikáló hazai zenészre hivatkozott, mint remélt pénzforrásra. Mentségképpen azt is hozzáfűzte, arról viszont már nem tehet, hogy mindketten egyelőre cserbenhagyták ígéreteikkel... Hogy az ígéretekből mi igaz, mi nem, tulajdonképpen lényegtelen. Tény viszont, hogy František Berky a saját csapdájába esett, s most három évig a börtönben alkalma lesz elgondolkodnia azon, kifizetődik-e a szélhámoskodás.

§ § §

A túlzott hiszékenység és a szűk látókör az emberek munkahelyi és köznapi kapcsolataiban már sokszor végződött a bíróság előtt. A szlovákiai bíróságok évente mintegy 1300 csalási és szélhámossági esetet tárgyalnak.

Bizalomra szükség van az emberi kapcsolatokban, ám megbízni valakiben — kiváltképpen, ha idegen az ille<tő — csak alapos megfontolás és kellő biztosítékok ellenében érdemes.

17