A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Leonyid I. Brezsnyev: A „KIS FÖLD" Gál Sándor: VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI II. Berták Imre: AHOGY ÉN EMLÉKEZEM Lacza Tihamér írása BÁLLÁ KÁLMÁN VERSESKÖTETÉRÖL Neumann János: TÉLI VADÁSZATON A címlapon Honthy Hanna, a felejthetetlen operettpri madon na A 24. oldalon Buday Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szóm: SÚTI 6/46. A NEMZETISÉGI KULTÚRA FEJLESZTÉSE JÁRÁSUNKBAN A gondoskodás a nemzetiségi kultúrák fejlesztéséről a szocialista társadalom egyik fontos feladata. Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint társadalmunk vezető ereje, a marxista-leninista nemzetiségi politika elveinek érvényesítését tekintve a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból és sikereiből indul ki, ahol a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a művészetek hatalmas és sohasem látott fejlődését az egyes nemzetek és nemzeti csoportok fejlődése kísérte, amelyek részt vettek és részt vesznek a világ első szocialista államának építésében. A kultúra fejlesztéséről való gondoskodás pártunk politikájának fontos része; a párt művelődéspolitikájában az elmúlt korok és a jelenkor kulturális alkotásaiból főként azokat az értékeket emeli ki, amelyek megfelelnek a szocialista társadalom szükségleteinek. A nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, az oktatási és közművelődési intézmények, a párt- és állami szervek határozatainak szellemében, politikai tömegmunkájukban és az oktatási-nevelési folyamatban szüntelenül mélyítik a magyar nemzetiségű dolgozók nevelését a • proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság és a csehszlovák államiság szellemében, rámutatva a közös haladó hagyományokra a kommunista és a munkásmozgalomban, valamint a közös erőfeszítésekre a szocialista építésben és a fejlett szocialista társadalom építésében. A nemzeti bizottságok e feladatok sikeres megvalósítása érdekében igyekeznek megteremteni azokat a megfelelő gazdasági, anyagiműszaki s nem utolsósorban személyzeti feltételeket, amelyek biztosítják az életszínvonal folyamatos emelkedését, a dolgozók politikai és szociális biztonságát, ami fontos tényező a szocialista ember harmonikusan fejlett személyiségének kibontakoztatásában. A nemzeti bizottságok a hatáskörükbe tartozó igazgatási területen teljes összetettségükben foglalkoznak a nemzetiségi politikával kapcsolatos kérdések megoldásával, tekintettel a nyelvi és közművelődési-társadalmi szükségletekre és az össztársadalmi érdekekből következő gazdasági viszonyokra. A magyar nemzetiségi kultúra fejlesztésében, ami a lakosság közművelődési és esztétikai igényeinek kielégítését illeti, fontos segítőtársai a nemzeti bizottságoknak a magyar dolgozók kulturális szövetségének, a CSEMADOK-nak kulturális-népművelési intézményei és szervezetei. Járásunkban nagy 'gondot fordítunk a kulturális-népművelési feladatok megvalósításának biztosítására az egységes kulturálisnépművelési munkatervek alapján, amelyeket a városi és helyi nemzeti bizottságok tanácsa hagy jóvá .és Irta: EVA ŠIMKOVIČOVÄ * a Rozsnyói (Rožňava) Jnb közművelődési felügyelője félévenként értékeli teljesítésüket. Ezek az egységes tervek a kulturálisnépnevelési tevékenység tervszerűsége és összehangoltsága mellett az egyes rendező szervek felelősségét is biztosítják a rendezvények eszmei és esztétikai színvonaláért. A rozsnyói járás összlakossága 84 607 fő, ebből 24 082 a magyar nemzetiségű, vagyis a lakosság mintegy 28 százaléka. Az összesen 75 önálló közigazgatással rendelkező helység közül 35 helységben HAGYOMÁNYÁPOLÁS - MAGAS MŰVÉSZI SZÍNVONALON Kellemes élményben volt része a néptáncot kedvelő közönségnek 1978. december 17-én este a Szlovák Állami Népművészeti Együttes - SĽUK - kisműsorának bemutató előadásán. Ezt ilyen egyértelműen, sajnos, régen tudtuk megállapítani és leírni hasonló bemutatók után. Most igen. Komponálási módjában, színpadképi alkotásában, előadási stílusában megújhodott együttest láthattunk a színpadon. A hegyi patakok tisztaságával szólaltatta meg az együttes a szlovák népzenét és népdalt, állította színpadra a népi táncokat. Sikerült megtisztítania az évek óta rárakódott sallangtól: a színpadiasságtól, a „művészies megszólaltatástól" a nemzetieskedéstől, és újból megszólaltatni a maga egyszerűségében és tisztaságában. A műsor szerkesztői nem akartak többet, mint bemutatni néhány gyöngyszemet a szlovák nép gazdag zene-, tánc- és szokáshagyományából. S a műsort összefogó keret — a vándor ablakos, drótos tavasszal hátára veszi nehéz ládáját, hogy télire való kenyér után bejárja a világot, illetve itt csak a szlovákság lakta kárpátmedencei tájakat - ezúttal nem tűnt fel erőltetettnek. A vándor kisműves meg-megpihen a naptári ünnepeken, családi ünnepségeken, szemlélője, illetve részese a farsangnak, a húsvéti szokásoknak, az aratási ünnepélynek, lakodalmaknak és keresztelőknek, megfordul a pásztoroknál, elidőzik kocsmákban és vásárokban. Vándorlása nyomán megelevenedik egy-egy adott korszak és táj folklórja, s ilymódon a műsor az egykori Árva és Trencsén, Gömör és Nyitra, Szepes és Liptó megyék s más szlovák tájak hagyományos népi kultúrájának keresztmetszetét nyújtja. Ide kívánkozik egy kis visszapillantás. A XX. század közepén a szocializmus építésének útjára tért államok kultúrájában elsődleges szerepkörhöz jutottak a népi kultúra haladó hagyományai. Hivatásos együttesek alakultak a népi tánc-, zene- és szokáshagyományok ápolására, tudományos feltárására, művészi feldolgozására és tolmácsolására. Ekkor hozták létre Szlovákiában a Szlovák Népművészeti Együttest és Magyarországon a Magyar Állami Együttest a szovjet Mojszejev, Alekszandrov, Pjatnyickij együttesek mintájára. A példa az idő múlásával hovatovább csak a feldolgozás formájára vonatkozott, a tartalmat, a jelleget minden újonnan alakult együttes a saját nemzeti kulturális hagyományaiból és nemzeti nyelvezetéből formálta ki. Ezen a sajátos utakat kereső-formáló úton találkozott — alkotói gondolkodásban — az említett két népművészeti együttes Európahírű néptáncalkotó művésze, Juraj Kubánka és Rábai Miklós. Az általuk képviselt rvép egy fiának a szemével akarják láttatni a nemzetet: annak ünnepnapjait, bajait, gondjait, harcát és a jobb jövőbe vetett reményét. Az eseményt történése pillanatának ábrázolásával bizonyítani: az a nép, amely nyelvét, szokásait, hagyományait évszázadokon - mint létének alkotó szerves részét - keresztül őrzi, ápolja, az éljen bármilyen rideg körülmények között, létében legyőzhetetlen, képes megváltoztatni a felvirágzását gátló körülményeket, életre való. Rábai a Kisbojtárral mondatja ezt el, Kubánka most bemutatott műsorának vándoriparosával. Rábai Kisbojtárja belülről éli a témát, központi alakja, szereplője az eseményeknek, Kubánka vándoriparosa kívülálló szemlélője annak. Ő is ott van az események történésénél, sokszor részese, de egészében véve csak szemlélője s mint hírnök - összekötője. Kétféle megfogalmazás - azonos eredmény. Nagy művészeknél, népüket szerető és a nép lelkivilágát alaposan ismerő művészeknél az ilyen és ehhez hasonló gondolati, alkotói találkozás természetes. A fenntebb elmondottak ellenére ide kívánkozik: a bemutatott műsor egy új útnak az első szakasza. A gondolatok tömörítése, az egyes epizódok átgondoltabb megfogalmazása, az ábrázolások elmélyítése, az egyes művészeti 2
