A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

működik CSEMADOK-szervezet, 4385 taggal. E szervezetek munká­ját a 35 tagú járási bizottság irá­nyítja. Ennek 9 tagú elnöksége és 5 tagú ellenőrző bizottsága van. A CSEMADOK járási bizottsága, ugyanígy egyes helyi szervezetei — a rozsnyói, gömörhorkai (Gemerská Hôrka), pelsőci (Plešivec) — saját pártcsoporttal rendelkeznek, amely biztosítja a párt vezető szerepének érvényesítését a szervezet munkájá­ban. A többi helyi szervezetben ezt a feladatot a bizottságban tevé­kenykedő kommunisták látják el. A járási bizottság titkárságának három, teljes munkaidőben dolgozó fizetett alkalmazottja van: a titkár, a járási instruktor és egy admi­nisztrációs dolgozó. A járási bizott­ság titkárát rendszeresen meghívjuk a jnb kulturális szakosztályának munkaértekezleteire, ahol tájékoz­tatásokat ad a szervezet tevékeny­ségéről és értesül a járásban folyó kulturális-népművelési munka fela­datairól. A CSEMADOK járási szervezeté­nek tevékenysége a nemzetiségi kultúrák további fejlesztésének kon­cepciójához igazodik, amelynek feladatait lebontottuk a járás fel­tételeire, s amely kötelező irányelv az évi tevékenységi tervek kidolgo­zására nézve. Ennek teljesítését egyrészt a jnb kulturális szakosztá­lya, másrészt a jnb tanácsa rend­szeresen értékeli, s mindkettő konk­rét intézkedéseket hoz a szervezetek munkája minőségi színvonalának további emelésére. Jó eredményeket érnek el a CSE­­MADOK-szervezetek a propaganda­­tevékenységben, előadásokat szer­vezve a szocialista építés sikereinek népszerűsítésére, a legújabb tudo­mányos ismeretek terjesztésére, a jogi nevelés, a gazdasági pro­paganda és a haladó forradalmi hagyományok terjesztése terén. A politikai és a kulturális élet nevezetes személyiségének évfordu­lói alkalmából megtartott ünnepsé­gek, megemlékezések közelebb hoz­zák a résztvevőkhöz nemcsak a ma­gyar, hanem a cseh és a szlovák nemzet, a testvéri szocialista álla­mok kiemelkedő személyiségeit és a világméretekben is jelentős haladó személyiségeket. A CSEMADOK-szervezetek tagjai tevékenyen bekapcsolódnak a nem­zetiségileg vegyes lakosságú váro­sokban és községekben a nemzeti bizottságok keretében működő 31 polgári ügyeket intéző testület, vala­mint az üzemek, illetve földműves­szövetkezetek szervezésében műkö­dő 8 ilyen aktíva munkájába. Tevé­kenységükkel hozzájárulnak a pol­gári szertartások színvonalának emeléséhez, valamint az új, nem hagyományos szokások és állam­­polgári kapcsolatok kifejlesztésé­hez. A CSEMADOK járási bizottsá­ga a városi pártbizottság és az utcai szervezetek támogatásával 1975-ben e célból Rozsnyón létre hozott egy 12 tagú éneklő csopor­tot, amely részt vesz a szövetség elhunyt tagjainak búcsúztatásán. Hasonló éneklő csoport alakult Szádalmáson (Jablonov) és Gömör­­horkán is. Az esztétikai nevelés és a társas szórakoztatás területén a CSEMA­DOK-szervezetek a legjobb ered­ményeket az amatőr művészeti te­vékenységgel érik el. Ismeretesek a sikerek, amelyeket az öntevékeny és a gyermekszínjátszás, *az irodal­mi színpadok, a vers- és próza­mondás, a felnőtt és gyermekkóru­sok, a népzene és néptánc, vala­mint a tánczene területén elérnek. A legjobb együttesek közé tartoz­nak: a rozsnyói Munkásdalárda, a Sajóvölgye énekkar, a gömör­horkai, szilicei, (Silická Brezová) népi együttesek, a tornagörgői (Hrhov) citeraegyüttes, a rozsnyói színjátszó együttes, valamint a rozs­nyói, dernői (Drnava), szádalmási és pelsőci iskolai énekkarok. Igen nagy az érdeklődés a rozs­nyói járásban a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt. . . vetél­kedője iránt. A járási fordulóba mintegy 30 éneklő csoport, nagy számú magánénekes és hagyomá­nyos népi hangszereket megszólal­tató amatőr zenész kapcsolódott be. A rendezvény jó színvonaláról tanúskodik, hogy a járásból tovább jutottak előkelő helyezéseket értek el a tavaly novemberben megtartott országos döntőben. A jelentősebb területi rendezvé­nyek közül meg kell említeni a Krasznahorkaváralján (Krásnohorské Podhradie) rendszeresen megren­dezésre kerülő járási dal- és tánc­­ünnepélyt, illetve a forradalmi mun­kásdalok fesztiválját. Ez a rendez­vény jó áttekintést nyújt a népmű­vészeti tevékenység terén elért po­zitív eredményekről és ezek társa­dalmi felhasználásáról. Évről évre megrendezi a gomba­szögi szabadtéri színpadon a CSE­MADOK az Országos Kulturális Napokat. Ez az ünnepség kifejezés­re juttatja és dokumentálja Cseh­szlovákia népeinek megbonthatat­lan barátságát a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok népei­vel, nagy békemanifesztáció és se­regszemléje az elkötelezett szocia­lista művészetnek. A kerületi és a járási pártbizott­ság, valamint a kerületi és járási állami szervek legutóbbi üléseiken kitűzték a programot a legközelebbi időszakra a kulturális terület s így a CSEMADOK tevékenysége számá­ra is. A nemzeti bizottságok és kul­turális intézmények, valamint a tár­sadalmi szervezetek közművelődési tevékenységének célja az emberek képességeinek, társadalmi tudatuk­nak, általános műveltségüknek sok­oldalú kibontakoztatása, az emberi kapcsolatok, a szocialista ember esztétikai ízlésének magas színvo­nala és életének nemes eszmékkel való megtöltése. ágak alaposabb összehangolása és a népi-nemzeti nyelvezet tisztasága tekin­tetében van még javítani való. Ez ter­mészetes is. Az új kell hogy megvívja és - ha életképes - megnyerje a maga harcát. Ha a Szlovák Népművészeti Együttes a fennállásának harminc éve alatt általa kialakított stílusban, a tőle megszokott magas hivatqsos művészi szinten mutatja be új műsorát — tap­solunk neki és — tudomásul vesszük. Ez a műsora azonban többet adott. Gondolati mélységeket tárt fel, állított színpadra és ültetett el a nézőkben. Ezért nem feszegetjük a műsorral kap­csolatos kérdőjeleket is. Előbb Juraj Kubánka nevét emeltük ki, ő a műsor fő megfogalmazója, de munkájában olyan társakra támaszko­dott, akik ugyancsak jól ismerik a szlo­vák népi hagyományokat, folklórt, öt­letadó és szövegkönyvíró-társ: dr. Kli­ment Ondrejka, a Szlovák Tudományos Akadémia táncfolklóristája, zeneszer­zők: Tadeáš Salva és Svetozór Stračina, a szlovák népzene két fiatal apostola, díszlettervező: Viliam Gruska mérnök, detvai és východnai folklórfesztiválok színpadterveinek alkotója, és még so­kan mások munkálkodtak azon, hogy a kivitelezés, a népi elképzelések meg­valósítása a lehető legtökéletesebb legyen. TAKÁCS ANDRÁS Van egy hatodik osztályos kisbarátom, akire többek között az a jellemző, hogy sosem kerül pénzzavarba. Van a srác­nak egy kövérhasú perselye, tele ne­héz ötkoronásokkal és ennél nagyobb címletű pénzekkel. A persely időnként megtelik. Ilyenkor szülői segítséggel ki­ürítik s az összegyűlt pénzt elviszik a gyerek nevére kiállított takarékkönyv­re, amelynek rovataiban már ál­lítólag ötjegyű számok sorakoznak. Szü­lők, rokonok, ismerősök jóvoltából, akik között mindig is a nagyapa a legbő­kezűbb. Ritkán találkozik ugyan az egyszál kisunokával, de ha találkozik vele, a nagyapa igazi gavallér, ötszáz, meg ezer koronákat ad a gyereknek. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor a gyerek megszületett, a nagyapa örömében egy tízezer koronás taka­rékkönyvet nyitott a kétnapos csöppség nevére. Ilyen összeget már nem is olyan nehéz szaporítani, így hát az el­múlt tíz esztendő alatt a pénz taka­roson szaporodott. A betétkönyv jelen­legi állásáról nincs felhatalmazásom beszámolni, meg lélek, el sem hinné az olvasó. Vagy igen? Talán igen. Hogy miért lélek? Mert koránstem tartom örvendetesnek a gyerek anyagi helyzetét, — inkább aggasztónak gon­dolom. Csupán azért, mert ismerek kis­­barátomnál nagyobb, immár felnőttko­ré gyerekeket, akiket, ha az anyagi ál­lapotok szerint csoportosítok — elron­tott sorsú gyerekeknek vagyok kényte­len nevezni. Nem egy közülük már a vádlottak padját is megjárta. Egyikük részegen vezette az érettségi bizonyít­vány örömére kapott kocsit és embert gázolt. A másik nemi erőszakért, a harmadik betöréses lopásért került a bíróság elé, a negyedik, meg hetven­­hetedik pedig még nem jutott el idáig, de bármelyikük akár el is juthat. Ezzel persze egy pillanatig sem aka­rom állítani, hogy minden — életét könnyen kezdő, jó anyagiakkal bíró Hatal bűnözővé válik. Nem. Annyi viszont már szinte bizonyossá vált, hogy az anyagias gondolkodás talajában megtermett immár a mi korunk „arany­­iljusága" is, s bizony, a jelenség szán-' nivaló tüneteket mutat. Okkal aggódik tehát, aki ez ügyben aggódik és rossz címen szitkozódik az, aki a régi föní­ciaiakat átkozza, amiért azok kitalálták a pénzt. Persze az ilyen fiatalok csupán áldo­zatok. A lőbűnösök azok a szülök, akik­től gyermekeik azt tanulhatták meg, hogy értéke csupán annak van, ami­nek értéke pénzben is kifejezhető, ami­nek ára van, ami pénzzel megváltha­tó. És nem csak fiatalok vannak akik így gondolkoznak. Gyanítom, ők van­nak kevesebben. Mégis miattuk kell aggódni igazán. Mert ha nem tanulják meg, hogy igenis vannak még pénzben kilejezhetetlen értékek, akkor tragikus tévedéseknek és kudarcoknak kell elé­be nézniök. Mert szeretetet, barátsá­got, emberséget ők is igényelnek majd egyszer s félő, hogy pénzért egyiket sem tudják megvenni. Arról nem is be­szélve, hogy igazi, örömet adó munkát, hivatást is nehezen találnak, legyen a zsebükben bármilyen dagadó a tárca. RESZELI FERENC 3

Next

/
Thumbnails
Contents