A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
RIGELE ALAJOS EMLÉKÉRE A XIX. században Pozsony három jelentős szobrásszal gazdagította a művészvilágot. Kettő közülük: Tilgner Viktor és Fadrusz János a diákévek kezdetétől fogva véglegesen elhagyta szülőhelyét, s már csak alkalmi, ünnepelt vendégként tért ide vissza. A harmadik, a legfiatalabb közülük, Rigele Alajos hű maradt szülővárosához, s több mint negyven éven át gazdagította azt műveivel. Rigele Alajos 1879. február 8-án született Rigele Ferenc hajdani órás, majd az 1848-as forradalom óta vasúti alkalmazott második házasságából, a családi hagyomány szerint a Sánc út (ma Malinovszkij utca) 1. sz. ház II. emeletén. Alaptanulmányait apja akarata ellenére megszakította, s hogy érvényesíteni tudja a gyermekkortól benne lapuló modellező és rajzkészséget, 1895 körül beállt tanoncnak Messmer Adolf svájci díszítőszobrász műhelyébe. Szobrászati tanulmányait a bécsi akadémián folytatta Bitterlich és Hellmer tanítványaként az 1901—08-as években. Diákévei sikeresek voltak, számos díjazásban részesült, többek között elnyerte az ezüst Füger-, a Gundel-, a Neulingen-díjat. 1907-ben a pesti Műcsarnok kiállításán A tékozló fiú visszatérése című szoborművére megkapta a Karkányi Frigyes-díjat, s ez év őszén megnyerte a Fraknói Vilmos püspök által a Pázmány-síremlékre kirót pályázat díját: két évi római tanulmányutat. 1908 októberében indult Rómába, 1911 nyarán tért vissza Pozsonyba, ezek után már itt maradt, Mahr kőfaragó mester Stefánia (Békevédők) úti műhelyében alkotott. 1940. február 14-én bekövetkezett haláláig. A Szent András temetőben temették el, sírkövét a város emeltette. Rigele Alajos művészútját két korszakra oszthatjuk — a határidőt az első világháború jelenti. Sokat ígérő tehetségként indult, már a bécsi diákévek során számos remekművet alkotott. Művészi egyénisége még az első világháború előtt teljesen kiforrott, legjobb műveinek többségét ebben az időszakban s a háborús években alkotta meg, de a világháború utáni évekre már erősen rányomta bélyegét a létfenntartási küzdelem. Ezzel magyarázható, hogy magas európai szintről átlagos akadémiai színvonalra hanyatlott. Rigele nagyon sokoldalú művész volt. Képmás- és zsánerszobrokat, domborműportrékat és alkalmi plaketteket, különböző emlékműveket, szökőkutakat, szabadkerti plasztikákat, sírköveket, különböző hózdíszítő elemeket, valamint egyházi szobrokat alkotott. Tökéletes mesteri virtuozitással alkalmazott bármely szobrásztechnikát, mondanivalója hangsúlyozásának érdekében magabiztosan folyamodott a legkülönbözőbb szobrászati nyersanyagokhoz, művei többsége nemes szobrászati nyersanyagban: márványban és kőben, valamint bronzban kivitelezett. Stílusfelfogás terén is sokrétű művészként alkotott. A realizmust becsülte a legtöbbre, de alkalmilag nem mellőzte a reneszánsz, a klasszicizmus s a modern irányzatok közül a szecesszió és a kubizmus stílusformáit sem. Legértékesebbeket a képmásszobrok, a kamaraszobrok és a plakettek, emlékérmek terén alkotott. 1903-ban készítette el Fadrusz János mellszobrát, 1911—14-ben Fraknói Vilmos püspök megrendelésére a Szent Márton székesegyház számára Pázmány Péter síremlékét. Számos más képmásszobrot és síremléket, házdíszítő domborművet is készített szülővárosában. Ilyenek például Kazinczy Ferenc dombormű-képmása (1927), a téglamezei munkásházak allegorizáló szobordísze (1919); ugyancsak ő készítette a Prométheusz-szobrot a mai Május 1 tér 30. számú házának homlokzatán (az 1920-as években eltávolították), Madách Imre emlékművét, a Halat tartó kisfiú (1930), a Játszó gyermekek (1935), a Nimfa és őz (1938) kerti és szökőkút-díszítő szobrokat. Bratislavában ma is több mint 100 Rigele-művel találkozhatunk. Mindemellett Rigele' Alajos nem volt csak helyi jellegű művész — ezidáig több mint 40 szlovákiai helységben akadtunk műveire, serényen alkotott ausztriai, magyarországi megrendelésekre is, magánmegrendeléseket még Németországból is kapott. Művészegyéniségének szellemi hagyatékát két tanítványa: Viktor Mydlo és Csicsátka Ottokár szobrászok is továbbterjesztették. Szobrászatának realisztikus formanyelve, több műve követendő példaként állt a szlovák szobrászat bölcsőjénél, de mivel behatóbban nem foglalkozott egyetlen nemzet népi hagyományainak továbbfejlesztésével sem, művészete nem válhatott útmutató példaképpé. Meg kell még említenünk, hogy Rigele tevékenyen foglalkozott restaurálással, ismertek illusztrációi, különböző alkalmi grafikai munkái, olajfestményein portrékat és történelmi mozzanatokat örökített meg, a freskófestést sem mellőzte, s hogy megélhetését biztosítani tudja, gyakran végzett más szobrászok számára ipari jellegű segéd- és kőfaragó munkákat is. Tevékeny szellemét tükrözi több társadalmi szervezetben való aktív tagsága, 1931-től a Kunsteverein művészegylet elnöke volt. Az idén februárban Rigele tisztelői megemlékeznek a művész születésének 100. évfordulójáról, s ez évben szülővárosa sem lesz teljesen mostoha hozzá: a Városi Galéria a nyári hónapokban gazdag kiállításon mutatja majd be művészetét. Ne feledkezzünk meg róla mi se, s ha majd városunk utcáit, temetőit járva számos szoborművén olvassuk kézjegyét, jusson eszünkbe, hogy e szobrok oly ember emlékét hirdetik, ki minden nehézség és nélkülözés ellenére is hű maradt szülővárosához, abban az őszinte hitben, hogy habár életkörülményeitől befolyásoltan is, de gazdagítani tudja annak kulturális életét. Úgy érzem, ezért az igyekezetért mindenképpen megérdemli a tiszteletet, megbecsülést. LEHEL ZSOLT A szerző felvételei HARMINC ÉV A NÉPMŰVELÉS SZOLGÁLATÁBAN A CSEMADOK MEGALAKULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA MEGHIRDETETT KÉPES VERSENY A CSEMADOK helyi szervezeteit járási és városi bizottságok irányítják. A járási, illetve városi bizottságok évente kétszer üléseznek, a járási bizottságok elnökségei viszont minden hónapban megtárgyalják a legfontosabb kulturális tennivalókat. A választmányi ülésekre a beszámolót az elnökség, az elnökségi ülésekre a titkárság terjeszti elő. Járási és városi bizottságaink megfontolt, körültekintő, céltudatos munkájának eredménye, hogy 1949-től napjainkig jelentősen meg növekedett a szövetség taglétszáma. 1966-ban például már 45 ezer CSEMADOK-tagot tartanak nyilván. A tagság számának növekedése azóta is folyamatos, s az 1978-as esztendőben már örvendetesen megközelíti a XII. országos közgyűlésen célul tűzött taglétszámot. KÉRDÉSEK: 1. Hány járási és városi bizottsága van a CSEMADOK-nak? 2. Hány tagja volt a CSEMADOK-nak az 1978-as esztendőben? (30, 4Q vagy 65 ezer. Ötezres eltérés lehetséges.) 5. 3d) VERSENYSZELVÉNY CSEMADOK 15 A világháború (1925, patinázott gipsz), Városi Galéria Bratislava ◄ Rigele Alajos az Éva szoborral w 1933-ban A Pázmány síremlék részlete P
