A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
A VOLGÁI ES PERMI FINNUGOROK ■WľiWBfl ssssss» Mordvin női övdisz Udmurt nö viseletben A XIV. századi komi ábécé, az „abur" 3. A Szovjetunió európai részének keleti telében él a műveltségében, kultúrájában, általános fejlettségében egyforma jelentőségű négy rokonnép: a MORDVIN, a MARI, az UDMURT és a KOMI. Min a négy népnek autonóm köztársasága van. Történelmük, néppé alakulásuk folyamatának is vannak szinte teljesen azonos vonásai. E népek korai történetéről keveset tudunk: annyi bizonyos, hogy a mordvin és a mari nép ősei elég hosszú ideig kapcsolatot tartottak fenn a nyugatra vándorló finnségi népekkel. A VI. századtól Írásos kútfők emlegetik mindkét népet, különösen a mordvinokat. Az udmurtok és a komik a IX. századig egy nép voltak, csak ekkor váltak szét, s ma is nagyon közeli rokonai egymásnak, ha ma már nem is értik meg egymást. A mordvinok, marik és udmurtok fejlődésébe korán idegen népek szóltak bele. Történelmük szinte azonosan korszakolható: 700-tól 1236-ig bolgár—török fennhatóság (a mariknál a legerősebb), 1236-tól 1552-ig tatár uralom, a kazányi tatár kánság legyőzése után az orosz cárok fennhatósága. A komik, északra vándorolván, nem kerültek sem bolgár—török, sem tatár uralom alá, viszont nagyon korán, már a 14. század elején oroszok vetették meg o lábukat földjükön. Arra, hogy milyen volt ezeknek a nemzetiségeknek a sorsa a cári Oroszországban, viszonylag kevés adatunk van. A közöttük járt nyelvészeket, tudósokat elsősorban nyelvük, népművészetük érdekelte, kevésbé sorsuk, társadalmi viszonyaik. A legtöbb adatot a száműzetésbe küldött haladó szellemű orosz írók szolgáltatták róluk. Ragyiscsev és Hercen írták le nyomorúságos állapotukat, mely az általános oroszországi állapotokénál is elmaradottabb volt. A csinovnyikok, a rendőrség, a pópák kincsesbányái voltak az általuk lakott körzetek. A szociális elnyomás mellé a nemzetiségi, illetve faji és vallási elnyomás járult. Az „inorogyecek" földje szabad préda volt. Hercen jegyezte föl az alábbiakat: „Ha a rendőrfőnöknek pénzre támadt szüksége, hullát vitetett a faluba, megsarcolta, mondván, ott ölték meg a szerencsétlent. A falu népe tudta, milyen kellemetlenség zúdul a nyakába, összeadta hát a pénzt, a rendőrfőnök pedig máshova hurcoltatta a téli hidegben konzerválódott hullát." Nagyon gyakoriak voltak az ilyen „fekete napok"; a „csornyij gyenyt” szerteszét ismerték az elnyomott kisebbségek, és kuporgottak, mert ha nem fizettek, jött a büntető expedíció a szurony és a kettős kereszt jegyében. Nagyon gyakoriak voltak Oroszországban a nemzetiségi mészárlások, a hírhedt pogromok, és Oroszországnak is volt egy sajátos rituális pere (akárcsak a Dreyfus-per, vagy a tiszaeszlári per). 1892-ben egy Vuzs Multan nevű udmurt falu lakóit azzal vádolták meg, hogy egy orosz koldust elhurcoltak és feláldozták pogány isteneiknek. A franciaországi perben Zola, a tiszaeszláriban Eötvös Károly, az oroszországiban Korolenko író kelt a vádlottak védelmére. A fekete napokra kell gondolnunk, mikor azt mondjuk, hogy az 1917-es év határkő a finnugor népek történetében, hisz a megvetett fajúakból emberré váltak. Az októberi forradalom indította el ezeket a népeket a társadalmi és a nemzeti fejlődés útján. A nemzetiségi politikának október óta számos különféle természetű és fokú eredménye lett. A nemzetiségek önkormányzatot kaptak, az önálló államiság különböző fokozatait valósították meg: szövetségi köztársaság, autonóm köztársaság, autonóm terület és nemzeti körzet. Mit jelent jogilag a nemzetiségek önkormányzata? A köztársasági határok meghúzásakor az elv az volt, hogy az adott 16
