A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-22 / 30. szám
Iznaga - őrtorony a cukornádültetvények felett. A rabszolgatartó rendszer szomorú, omladozó emléke ismételten felkelésekre került sor - az egyik legjelentősebb volt a Carlos Manuel Cespedes vezette 1868-1878-ban - de ezeket a spanyol gyarmattartók vérbe folytották. Az 1895-1898. évi újabb felkelés ürügyül szolgált az Egyesült Államoknak a beavatkozásra. Ezt követően kitört a spanyol-amerikai háború, amely 1902-ben a spanyolok vereségével végződött. Az Egyesült Államok csapatai megszállták a szigetet. Ilyen körülmények között került sor 1902. május 20-án a Kubai Köztársaság kikiáltására. Ez azonban olyan megalázó feltételek mellett történt, hogy Kubának tulajdonképpen nem volt semmi joga az önálló külpolitikára, az Egyesült Államok fenntartotta magának a bármikori katonai beavatkozás jogát (amivel 1906-ban élt is, 1908-ig újból megszállva tartotta a szigetet), 1903-ban pedig kikényszerítette a Guantanámo-öböl bérbe adását 99 évre, ahol a mai napig is haditengerészeti támaszpontot tart fenn. Kuba történelme ettől kezdve 1959-ig a teljes függőség, a megaláztatás és a mértéktelen kizsákmányolás időszaka. 1934-től Fulgencio Batista tábornok volt a hatalom birtokosa, aki szolgai módon kiszolgálta az amerikai monopóliumok érdekeit. Ba-A krokodil farm 80 éves lakosa eléri a 8-9 métert is A milliárdos beruházások a termelési kapacitások növelését szolgálják, de iskolák, kórházak építésére is jelentős összegeket fordítanak. Nagy arányú lakásépítési programot valósítanak meg. 1959-től 1975-ig mintegy 200 ezer korszerű, összkonfortos új lakás épült fel. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az idegenforgalomról. Varaderó világhírű tengerpartja, vagy Havanna modern felhőkarcoló szállodái minden igényt kielégítenek. Kuba valamikor az amerikaiak turistaparadicsoma volt. Ma hazai és külföldi üdülők százezrei látogatják a csodálatos tengerparti strandokat, élvezik a napfényt és a Karib-tenger csodálatosan meleg, azúrkék vizét. Kuba, s meseszép fővárosa valóban megérdemli, hogy megrendezze a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozót. A VIT 16 000 - köztük 450 csehszlovákiai - küldötte személyesen is meggyőződhet a nyugati félteke szocialista országának fejlődéséről, a szocialista épités nagyszerű eredményeiről. KOVÁCS ANTAL A szerző felvételei A tenger mormolása volt a leghangosabb, ettől halkabban suhogott a pálma a fejem felett és teljesen hangtalanul surrant el a lábam mellett a tengermosta homokban egy rák, nevetséges oldalazó mozgással Mindezt csak tudat alatt érzi az ember, mert a legerősebb benyomással a Karib-tenger partján a naplemente van az emberre. Elbűvölve néztem a nap hatalmas vérvörös korongját az óceán fölött, éreztem még forró sugarainak utolsó simogatását, aztán a horizont mögött egyszeriben merülni kezdett, majd hirtelen lebukott. A tenger vize szint váltott, vártam, hogy hallani fogom a viz csobbanását. A merülés azonban hangtalan volt, csak a gyorsasága lepett meg, mert a nap haldoklása csak másodpercek játéka itt. „A legszebb földrész, amelyet az emberi szem valaha is látott" - kiáltott fel Kolumbusz Kristóf, mikor 1492. október 28-án felfedezte a szigetet, és egy spanyol hercegnő tiszteletére a Juana névre keresztelte. Az indián őslakosságot a spanyolok ettől kezdve kegyetlenül elnyomták, és nem csoda, hogy már 1511-ben, Hatuey indián törzsfönök vezetésével, kitört az első felkelés. Havannát 1515-ben alapította Diego de Velasquez spanyol konkvisztádor. A település számára először kijelölt hely éghajlata egészségtelennek bizonyult, emiatt telepítették át Kuba jövendő fővárosát 1519— 1521-en mai helyére. 1592-ben kapta meg a város rangot és lett a spanyol kormányzó hivatal székhelye. A 18-19. században az Afrikából hozott rabszolgák véres verejtékének árán hatalmas cukornád és jelentős dohányültetvények keletkeztek Kubában. Az ültetvények nagy jövedelme elősegítette a város fejlődését. A spanyol gyarmati uralom 1898-ig tartott. Közben a XI. Világifjúsági Találkozó „házigazdája" tista-rémuralom ellen az 1925-ben a kommunista párt elődjeként megalakult Népi Szocialista Párt és más haladó szervezetek elkeseredett harcot folytattak. Miután 1952-ben Batista katonai államcsínnyel újra magához ragadta a hatalmat, 1953-ban újabb felkelés tört ki! Fidel Castro ügyvéd öccsével, Raul Castroval egy maroknyi fegyveres élén sikertelen támadást hajtott végre Santiago de Cuba városában a Moncada laktanya ellen, de elfogták és bebörtönözték. Kiszabadulása után emigrációba ment Mexikóba, ahol a fegyveres forradalom újabb tervén dolgozott fivérével és Che Guevarával. 1956 decemberében 82 fős csapata élén a Gramma vitorláshajón visszatért Kubába. A partraszállás után azonban a kis csapat csapdába esett, csak tizenkét főnek sikerült kivágnia magát Batista katonáinak gyűrűjéből. A Sierra Maestra hegységbe menekültek, s Castro gerillaharcot kezdett a Batistadiktatúra megdöntéséért: 1959. január 1-én a népi forradalom győzött Kubában. Batista elmenekült. Az új év első napján a győzelmes felkelők bevonultak Havannába, Santiágo de Cubába, Santa darába. Nem sokkal később megalakult az első valóban független kubai kormány Fidel Castro vezetésével. A forradalmi kormány államositotta az amerikai monopóliumot, a bankokat, a Shell konszern olajfinomítóit, a cukorgyárakat, kiterjedt agrárreformmal kisajátította a latifundiumokat és földhöz juttatta a kisparasztok százezreit. Megkezdődött a szocialista átalakulás Kubában. Szabadságának kivívása után a kubai nép — az egész világ haladó erőinek támogatásával — meghiúsította az amerikai imperializmus minden beavatkozási kísérletét, s a Szovjetunió testvéri segítségével megtörte az amerikai gazdasági blokádot, és az Egyesült Államok közvetlen közelében sikeresen építi a nyugati félteke első országaként a szocializmust. Kubában a forradalom győzelméig - az Egyesült Államok monopóliumaitól való teljes függőség következtében - jellegzetes monokultúrás gazdálkodás folyt. Még ma is a cukornád a fő termék, sőt a külkereskedelmi szükségleteknek megfelelően tovább fejlesztik a cukornádtermelést, de a végbement szocialista fejlődés nyomán Kuba agrár-ipari országgá vált; az ipari és a mezőgazdasági termelés új ágazatait hozták lére. LU N v* 2 LU ÚJ |S K T ■II W’LU (A falak némák. Hallgatag tanúi mindannak, ami naponta körülöttük történik. Némák, de ha egyszer valami csoda folytán mégis megszólalnának, minden bizonnyal csak az igazat mondanák... Annak a lakásnak falai is, amelybe egy szép napon egy kíváncsi tekintetű, fiatal pár lépett. Boldogok voltak és vidámak, karjukban egy kisbaba gőgicsélt. Kati.) I. Magdi és Róbert táncra perdültek, amikor beléptek a vadonatúj lakás ajtaján. A levegőben még a friss mész szaga terjengett, az ablakok is porosak, piszkosak voltak. Nem is csoda, hiszen akárcsak a tömbház többi lakásában, itt is néhány nappal ezelőtt még kőművesek és szobafestők dolgoztak. Kettőt-hármat perdültek egymás karjában, aztán betolták a leendő nappaliba a gyerekkocsit és nekiláttak a boldog tervezgetésnek. Jól tudták, hogy egyszerre nem megy majd minden, de az elképzeléseik már így is megvoltak. A nagyszobába mahagóni szekrénysort és egy kényelmes ülőgarnitúrát, a hálószobába fehér bútort vesznek; a sarokban pedig ott áll majd Katika gyerekágya. Persze, csak ideiglenesen, mert két-három év múlva vidám színű bútorral és tarka függönyökkel a gyerekszobát is berendezik... Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán, de önmagában az a puszta tény, hogy saját lakásuk van, már ez is csodálatos! Ez a legfontosabb! Lassacskán majd mindenük meglesz, csak egy kissé szűkebbre kell fogni a „nadrágszíjat“... és most legfőképpen alaposan kitakarítani, lakhatóvá tenni ezt a pazar lakást, hogy legalább a szülőktől ideiglenesen kölcsönbe kapott néhány bútordarabot legyen hová állítaniuk. Lakást kaptak, lakást! A sok-sok talpalás, utánjárás jutalmaképpen nem egész egy esztendővel az esküvőjük után. Igaz, Magdi már régebben tagja volt a lakásszövetkezetnek, de az, hogy rögtön egy háromszobásba költözhettek, az a körülmények szerencsés összjátékának köszönhető. Egyebek között épp annak is, hogy Magdi teherbe esett és kérvényüket így rögtön szociális esetként kezelték. Igaz, mindaddig tulajdonképpen egy fél szó sem esett közöttük a házasságról, hiszen alig néhány hónapja ismerték egymást. Magdi huszonegy éves volt, egyelőre nem akarta lekötni magát. De ha már a sors úgy hozta, hogy teherbe esett, miért ne lehetne Róbert a férje?! Már csak az államvizsgái vannak hátra, tíz hónap múlva mérnökké avatják. „Róbert... gyerekünk lesz!...“ — vallotta be váratlanul egy este Magdi, miközben feketét ittak egy presszóban. Ügy tűnt, mintha Róbert egy pillanatra meghökkent volna, aztán elmosolyodott. „Rendben ... Talán a szükségesnél kicsit korábban, de ebből nem csinálunk ügyet. Nem én leszek az első főiskolás, akinek már gyereke van“ — mondta barátságosan. Röbertnek tetszett Magdi, szerette a lányt. Persze, esküvőre még csak álmában sem gondolt, a promóció után először egy kis pénzkeresetre számított; dehát most már eldőlt minden, ha egyszer útban van a baba ... Szó ami szó, Magdi néha-néha kissé könnyelműnek, felületesnek tűnt, de ez legyen a legkisebb baj, hiszen valóban szeretik egymást és idővel majd bizonyára megváltozik. Róbert szülei nem örültek különösebben a hirtelen jött esküvőnek, nem tetszett nekik, hogy fiuk már a promóció előtt házasember lesz. Es az sem, hogy Magdi „csak" titkárnő egy kereskedelmi vállalatban; ők mindig abban bíztak, hogy Róbert felesége is mérnök, orvos vagy jogász lesz... A fiatalok azonban eloszlatták aggályaikat, mondván: szeretik egymást, nem lesz számukra tehertétel a gyerek és valóban teljesen mindegy, hogy egy évvel korábban vagy későbben kéredzkedik a világra. Megtartották az esküvőt és öt hónappal később pedig megszületett a kis Kati. Róbert továbbra is a diákotthonban lakott, Magdi pedig a szüleinél maradt a csöppséggel. Kérvényük így lett szociális esetté, így történt, hogy a körülmények szerencsés összjátéka révén hónapok alatt kézbe kapták a lakáskiutalást. Es most itt állnak a vadonatúj, még mészportól illatozó falak között s tervezgetnek, ábrándoznak. „Meglátod, egyszer majd milyen csinos, otthonos lesz ez a lakás... Légy csak türelemmel és akkor majd azt a régiségboltban látott órát si megveszem neked ..." — mondta Róbert és újra magához vonta Magdit. Egyelőre az a legfontosabb, hogy lakást kaptak és szeretik egymást — tűnődött Róbert. (Folytatjuk) 17
