A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-22 / 30. szám

A Magyarországon vásárolt mellénykében fényképez­te le Carla Romanellit a sztárok fotósa, Frontoni. Az olasz fifmszínésznőt a magyar nézők a Napra­forgó c. Krúdy-regény tévéfilm-változatában, majd a Segítsetek! Segítsetek! c. tévéfilmben láthatták, s ő alakította Bella szerepét az Egy erkölcsös éjszaka c. filmben. Az NSZK egészségügyi felvilágosító központja (Köln) különféle szemléltető­eszközöket készít. Ott állították elő - immár több mint 40 példányban - a képünkön látható, életnagyságú 0 üvegembert is. A felvilágosító központ dolgozói a Wickert Intézet közvélemény­kutatásának eredményére hivatkoznak, amely szerint az NSZK lakosainak majdnem egyharmada nem tudja, hol helyezkedik el az emberi szív, és egy­negyede nem tudta megmondani, hogy az embernek egy vagy két veséje van-e. Annak idején Montrealban, a súlylökés olimpiai döntőjében a mindent eldöntő ötödik dobásnál Udo Beyer súlygolyója a 21,05 méternél ért földet. Aranyérmet nyert egy olyan férfi, akiről ezt koráb­ban senki sem gondolta volna. Ami akkor szenzá­ciónak számított, ma történelem. Udo a 22 métert vette célba. Az NDK néphadseregének hadnagya 1955. augusztus 9-én született. 194 cm magas, test­súlya 120 kiló. Nős. Ezen a képen koreai szépségek láthatók. Dél-Kórea idei szépségkirálynője a középen ülő Truth Son Chong-un lett. Caroline Cellier 1968-ban, Az élet, a szerelem, a ha­lál című Claude Lelouch­­filmben állt először a ka­merák elé. A francia film­­szinésznő most a Les fou­­geres bleues c. új filmben - amelyet Francoise Sa­gan írt és rendezett - George Segalla! játszik együtt. A naumburgi dóm, a késői román és a korai gótikus építészet alkotása, a város kellős közepén áll. A nyugati lektóriumon lévő féldomborműveket és a nyugati kóruson lévő alapítók szob­rait egy ismeretlen, „naumburgi mes­ternek" nevezett művész alkotta. Leg­tökéletesebb művének Uta szobrát tart­ják, aki férjével, Ekkeharddal együtt a templom alapitói közé tartozott (képün­kön). • A klimatológusok már a következő 100—200 évre is elkészítették az idő­járásra vonatkozó prognózisokat. A szovjet kutatók becslései szerint a nyolcvanas és kilencvenes években fel­­melegedés várható, amely a 2300-as, 2400-as években éri el csúcspontját. Ezt az időszakot lehűlés követi. ZS. NAGY LAJOS CERUZASOROK MÉRGEK Az ember korán reggel, éhgyomorra, cigarettára gyújt, és krákog majd' megfullad, a krákogás szüneteiben hangosan szitkozódik, szidja a dohánytermesztőket meg a dohányipart, de legjobban önmagát, amiért nem tud leszokni erről az átko­zott szenvedélyéről, aztán elhatározza, hogy a szabadsága alatt újra megkísérli, hátha sikerül, elvégre már nem kis­gyerek, lehetne annyi esze és akaratereje, mint kartársainak, akik sorban abbahagyták a dohányzást. Ez a gondolat kissé felizgatja őt, újabb cigarettára gyújt, de míg a gyufával baj­lódik, szórakozottan a cigarettásdobozra pillant s hirtelen elámul, a dobozon, szép kövér betűkkel írva, ez a figyelmez­tetés áll: „Az egészségre ártalmas!” Ez igen, bólogat helyeslőén és nagyokat szippant a méreg­erős füstből, ennyi őszinteséget, sőt önfeláldozást az ember nem is várt volna a dohányipartól. Mert eddig csak szegény orvosok és megrögzött nemdohányzók hirdették a dohányzás ártalmasságát, sajnos kimutatható eredmény nélkül, ellenke­zőleg, a dohányzók száma egyre nőtt, íme most szép lassan a cigarettagyárak is hadisorba állnak, meghirdetik a harcot, az általános mozgósítást e förtelmes szenvedély, a dohányzás ellen. Az ember szinte meghatódik, s újabb cigarettára gyújt. Csak az a furcsa, morfondírozik emberünk bodor füstfelhőbe burkolózva, hogy a dohányipar mégis gyártja, a kereskedelem meg vidáman árusítja ezt az iszonyú mérget. Itt valami nem stimmel. Mert ugye más mérgeket is gyártunk, mint amilyen pl. az ópium, vagy a kígyóméreg, de azokat nem dobjuk piac­ra, sőt csak orvosi utasításra és orvosi felügyelet mellett szed­hetők. Pedig, ha ennyire bízunk az emberek belátásában, akkor az imént felsorolt mérgeket, sőt a többi fel nem soroltat is, nyugodtan árusíthatnánk, mondjuk az élelmiszerboltokban, csak azt kellene ráírnunk, hogy „az egészségre ártalmas!" Jobban mondva a fenti mérgeket több joggal árusíthatnánk, mint a dohányipari termékeket, mert hisz, mint tudjuk, a mor­fium pl. kitűnő fájdalomcsillapító, a cigarettának, azon kívül, hogy káros, semmi hasznát se vesszük. Emberünk már a negyedik cigarettára gyújt, s gondolatban magára ripakodik: No ne légy már olyan naiv, mint egy ma született dohányipari dolgozó, tudod jól, hogy a dohányipari termékek hatalmas népgazdasági hasznot hoznak, gyarapszik tőle a közvagyon, így példának okáért több lakást építhetünk, legfeljebb e lakásokban sok lesz a krákogó, asztmás és szív­bajos ember, viszont ennek sem kell így lenne, mivel ha a cigarettákra ráírják, hogy károsak az egészségre, minden felnőtt ember eldöntheti, az egészségét óvja-e ezután, vagy a közvagyont fogja gyarapítani. Itt tarthatott emberünk fenenagy töprengésében, s ekkor keményen megkocogtatták az ajtót. Két szőke fiatalember állt az ajtó előtt.- Patkánymérget hoztunk! - mondta egyikük, s egy ezüst színű tálcán érdekes, szemcsés, sötétszürke anyagot nyújtott át a meglepődött házigazdának.- De hisz nálunk nincsenek patkányok! - kiáltott fel ijed­ten, s gyorsan a lába alá nézett nem téves-e ez az állítása.- Az nem számít! - szólt a fiatalember -, nekünk utasítá­sunk van, hogy minden háztartásba juttasunk elegendő meny­­nyiségű patkányirtó szert.- És. . . — kérdi a háziúr tépelődve — nem ártalmas az egészségre? Mert hogy nincs ráírva - teszi még hozzá. A két fiatalember nagyot kacag ezen a bárgyúságon.- Miért - kérdezi a beszédesebb -, maguknál a patkányok talán olvasni is tudnak? Nevetésük még a kapuból is visszahallatszik. A házigazda kint téblábol az udvaron, fogalma sincs hová tegye ezt a patkánymérget. Már jóideje itt lakik, de még nem látott patkányt, igaz, ez nem zárja ki létezésüket. Visszaballag á szobájába, az ezüst színű kis tálcát a lába elé teszi, cigarettára gyújt és tovább gondolkodik. Tisztára olyan ez a patkányméreg, mint a cukrozott, darált mák, az embernek kedve lenne megkóstolni, elvégre is annyi­féle mérget megkóstolt már, alkoholt, nikotint, koffeint, s lám erre az sincs kiírva, hogy az egészségre ártalmas, hátha csak a patkányokat irtja, hátha az ember csak afféle révületbe esik tőle, hallucinációi lesznek, látomásai, meglátja mondjuk Sze­mirámisz függő rózsakertjét, amit olyan régen szeretne, bizony, bizony, már csak egy függő rózsakert hiányzik itt, meg a szfé­rák zenéje, különben teljes lenne az élet. Ilyen bolondságokra gondol emberünk, miközben a patkány­méreg apró szemcséi mintha biztatóan néznék őt. Hát igen, kellene vásárolnom egy-két patkányt, ha már a szőke legény­kék ilyen nagylelkűek voltak s teljesen ingyen itthagyták ezt a mákot, ezt a mákszerű valamit, ami nyilván ártalmatlan az egészségre, mert hisz nem írták rá, dehát, hol lehet patkányo­kat beszerezni ehhez a patkányméreghez - ez itt a kérdés! De annak a feliratnak a dobozon igaza lehet, reggel óta már a tizedik cigarettát szívja, vegytiszta ostobaságok jutnak az eszébe, például, hogy milyen jól jönne most egy kis mákos derelye; zúg a feje, a fülében sivalkodik valami, de az nem a szférák zenéje, inkább a végzet által üldözött patkányok visítozása. Egyszóval: alapos nikotinmérgezés. o 9

Next

/
Thumbnails
Contents