A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
Ha az ember elhagyja az Eiffel tornyot, huszonnégy óra utazással a középkor kellős közepén találja magát — olvasom a franciáknak szánt kedvcsináló szöveget. Bizarr ötlet: huszonnégy óra elegendő arra is, hogy akinek módjában áll, elhagyhatja a Föld vonzóerejét az ismeretlen kalandért. Én Spanyolországból jövök. A csendőrök kitüntető figyelmességgel nézik az útlevelemet; nem tudom, miért nem akarnak onnan átengedni a deklarált középkorba? Most tehát itt vagyok egy kellemes tér szélén, s megpróbálom kiszakítani magam a természet pompás keretéből (köröskörül hegyek, néha szinte rábomlanak az utcai házfüzérre). Engem a századunk Európájának felhámja alatt megőrzött múlt, a szokások és a hűbérinek mondott együttélés történelmi skanzenje, Andorra érdekel. A szándék megvalósításához szíves segítséget kapok Marc Vila Riba úrtól, aki ma főpolgármester-helyettes lenne, ha a jogszokás ezt a tisztet már évszázadokkal korábban nem előzte volna meg a prokurátor címmel. MIBŐL ÉLNEK A HERCEGEK? Az ellentétek országa területének kilenc-tized részét hegyek borítják csúcsokkal, völgyekkel, a természet szép látványán túl a mindennapi kenyér megszerzése nehéz gondjával, ígéretével. De mint, ahogy a parasztok megtanultak élni ebben a környezetben, úgy tanult meg alkalmazkodni Andorra is nehéz szomszédaihoz. A mindössze 560 négyzetkilométeres ország történelme sok, e terület birtoklásáért, a szomszédos francia és spanyol feudális urak közötti harcról beszél. A mai rendszert végül is 1278- ban Pierre d’Urg, Seu püspöke és IV. Bernard Roger, Foix grófja szerződéssel alapozta meg. Ezt a hűbéri szerződést mind a mai napig csak egyszer fenyegette a felbomlás veszélye: a francia forradalom, minthogy eltörölte a királyság szerződéseit, nem tartott igényt a társhercegségre sem. Andorra azonban reménykedett... S Napóleon engedett a kérésnek. Megkérdeztem Marc Vila Riba urat: miképpen adózik az ország hűbéruraidolgok: jön az orvos, és megbeszéli a temetés időpontját. MINDENKI BEJÖHET HOZZÁNK — Főpolgármester-helyettes úr, gazdag ez az ország? — Azt hiszem, a legnagyobb gazdagság a béke. De minden országban vannek problémák, és jelentősek az élétszínvonal-különbségek. Talán jobb, ha azt mondom: Andorrában boldogok az emberek. — Mit gondol, mi a különbség — vagy hasonlóság — Andorra és a többi „európai törpe“, például Monaco, San Marino vagy Liechtenstein között? — Andorra mindegyiknél függetlenebb. Ügy vélem, ez a legfontosabb különbség. Mert nézzük csak: San Marino olasz, Monaco francia, Liechtenstein svájci. Andorra pedig mindig az egyensúlyt játszotta Spanyolország és Franciaország között. — Mit tart a legfontosabb, a jövőt meghatározó ténynek az ország életében? — A hárommillió turistát. Ezek teljesen átalakították kereskedelmünk szerkezetét és a hogyan továbbon most már komolyan gondolkodnunk kell, mert a dolgok gyorsan változnak. — Van egyetemük? — Csak elemi és középiskoláink vannak, az utóbbiakat a franciák, illetve a spanyolok tartják fenn. — A rádióállomás kié? — A Radio Andorra francia pénzen működik. — Ha például Valaki úgy dönt, hogy itt akar élni és pénzt csinálni — a külföldiekre gondolok —, elegendő a szándék? ~ Elvileg mindenki bejöhet hozzánk. Annak, aki itt akár élni és dolgozni, nem kell egyebet tennie, mint jelentkeznie kell a rendőrségen. Vállalhat munkát, sőt műhelyt is építhet. De házra csak akkor kap építési engedélyt, ha már húsz éve Andorrában tartózkodik. Persze, andorrai állampolgárnak lenni megint más dolog. Jogszokásunk szigorúan őrzi, hogy ne Olvasszák be az őslakó kisebbséget az idegenek. Ez a magyarázata, hogy a 23 092 lakosból mindössze 6829 az andorrai állampolgár. nak? Íme a válasz: „Régebben minden andorrai polgár köteles volt fizetni a Hercegeknek. Az úgynevezett queztiát — a járandóságot — a páros évben a püspöknek, a páratlan évben a Francia Köztársaság elnökének fizették, s ki-ki a jövedelme szerint járult Jiozzá az összeghez. Jelenleg 450 pesetát kap a püspök-herceg és 960 frankot Giscar d’Estaing „herceg“. Ezen kívül a püspök-herceg minden évben karácsony böjtjén 12 sajtot, 12 hizlalt kappant, 12 madarat és 6 sonkát kap tőlünk.“ HALOTT, KI ÖLT MEG TÉGED? Andorrának nincs írott jogszabálya: emberek és közösségek közötti kap-A Hét számára írta KIRÁLY ERNŐ Az andorrai határállomás csőlátókat, az életet a szokás szabályozza. S éltnek a szokásnak, kétségtelen, fuht példáival találkozhatunk Andorrában. Az emberi élet legfontosabb jelenségeit a születést, a házasságot, a halált csak a parókián tartják nyilván. (Az ország megőrizte a középkori felosztást: hat parókián igazgatják sorsát.) A házasságot lányoknál 12 éves kortól, fiúknál 14 évtől engedélyezik, de még a 24 évesnek is szülői beleegyezésre van szüksége. Válás nincs. A családfő maga választja ki örökösét. A szokás tartja fenn a halottkém különös figuráját és szerepét. Ha például valaki erőszakos halállal, vagy magára hagyva hal meg, a Battle — a bíró «*• helyettesének jelenlétében, háromszor köteles feltenni a halottnak A kérdést: „Halott, le! Ölt meg téged?" És miután semmi választ nem kap, így zárja a vizsgálatot: .Meghalt az, aki se nem beszél, sem nem hall!“ Ezután következnek csak a mindenütt érvényes 16
