A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
DÉNES GYÖRGY versei fülében szférák dallama. Amit felfoghat agyának antennája, értelmén szűri át. Félre hát a gáncsot! De ha az értelmet fennen prédikálja, miért ír össze annyi zagyvaságot? ÖTVENESEK Kedves barátom, mi van veled? megmásztál ötven emeletet? ötven emelet, jaj, de magasan van, kissé félve nézünk le már onnan. A csinibabáikat alig-alig látjuk, szemüveg kell immár, hogy megvizitáljuk. Már csak ámuldozunk, lelankadt a vágyunk, lassan, de biztosan kihűl puha ágyunk, forró csókok helyett már csak vakaródzunk, ha hűvös az idő, jól betakarózunk, ötvenévesen nem élhetünk már olyan fényesen, és ha ölelésre szottyan kedvünk néha, dörmög jó orvosunk: — nem árt a diéta! Csak semmi hevesség, a nőket kerülni most már kötelesség, s ha nincsen állítmány, hiába az alany, nem segít már ezen se gyémánt, se arany. KÖLTŐK Akad költő, ki verseit naphosszat magyarázza, gyűri, óm óva intlek, hogy megértsd, mert azt a szégyent el nem tűri. Nyihog a Pegazus, s ügyes költőre vár a kába, meg is ülné a szemfüles bárd, csak hát rövid a lába. Az értelemre apellál a költő, fejében kusza gond s egy egész emberöltő. Világa tág, a Mindenség maga, Sok a költő s kevéssel be nem éri, mind a saját lovát dicséri. Légy bölcs e rajban, ne méricskéld a rangot, megeshet, fejedhez verik a lantot; ki fent áll már a Parnasszusnak ormán, kerüb-lélekkel vihart vet mogorván, haragos isten, szent köveket görget s egyetlen szavával megölhet. — Tehetségedet aprópénzre váltod — pirongatnak a sunyító barátok. — Nem váltanám ha többet fizetnének, de mit tegyek? Én aprópénzből élek. A PRÓFÉTA Szólt a költő s a társaság szorongva ámult, ahogy a szó szavakat görget; s a kávéházi asztalnál borongva a nagyhajú bárd új igéket ellett. Kövér karját, mely kurta volt és szőrös, prófétaként az ég felé emelte: — Emberség I — mondta, s fulladozva hörgött. . . Nem bírta. Leült. Földre nyomta terhe. Hajnaltájt még a lucskos utcát rótta; szívében minden emberek szerelme, égő szemén a múzsák szűzi csókja s a harmatozó ég szelíd kegyelme. Az utcasarkon, szennyvizekbe esvén egy ember hevert részeg mámorában és nyögve szólt: — Ó, húzz fel innen, testvér! De ő csak morgott s otthagyta a sárban. TÓTH LÁSZLÓ: Bejegyzések és gondolgozatok a Napló ból Mennyi kacat Mennyi kedves kacat, lim-lom, kövületek egy majdani világból! Érés Fogynak már génjeim, nőnek igényeim. Crédo Itt élek — ítélek. Történelem Derűre (há-)ború. Provincializmus Kicsinyes, de miénk! Kényszerű pihenő útközben Fa tövébe heveredem, eltörött a hevederem. Kalandkeresés Szajhahajsza. Utcalány mondja Kedves uram, hallja, ma nincs-e reám hajlama? Lány, egyedül Nem hí a hím ma. Hűtlen háremhölgy kérdezi Megbosszul tán a szultán? Jó borért könyörgő Adjatok e cseppnyi lét fiának egy cseppnyi lét! Alkoholista fejfájára BÉKE POHARAIRA! Egzisztencialista fejfájára Meghalt Camus, de él a Mű! Tétel - I. Tézis-antitézis-protézis. Tétel - II. Gondolhattam volna — tehát vagyok. Morbid Jártam-keltem Oslóban, oszlóban. Mese Vajon nem mindegy Piroskának, hogy a farkas falja föl nagyanyát vagy nagyanyó a farkast? TÓDOR, A KRITIKUS A csehszlovákiai magyar vers mértéke az űr! - jelentette ki Csepürágó Tódor, a nagynevű kritikus és végre elégedett mosollyal emelhette szájához a konyakos üveget, mondván, hogy nemcsak igével él az ember. Környezetében nagy elismerést vívott ki magának az ilyen és hasonló megállapításokkal, aminek kézzel fogható jele volt az előbbi üveg is. Fél liter, hogy az űrmértéken belül maradjunk. Tódornak szomorú gyerekkora volt. Apja negyedik zabigyerekeként látta meg a napvilágot, olyan ordítások közepette, hogy hallatára a szülészet összes többi csecsszopója elhallgatott. Ezt a tulajdonságát magával vitte az életbe is, ahol - saját bevallása alapján — többet ütötték mint verték, de gyakorta fordítva is megtörtént vele ez a makarenkói vadhajtás, amit a szakemberek autokrata pedagógiának, a köznyelv pedig emberfaragásnak nevez. Nos, Tódor ugyancsak megundorodhatott a faragástól, mert ő leginkább a fúrásnál maradt. Először megfúrta a szomszéd vizeshordóját, később a kölyökcsapat balösszekötőjét, mert ő ballábas és kétbalkezes volt világéletében. Miután gyerekkorára való tekintettel felvették az egyetemre, elhatározta, hogy kritikus lesz, mivel szerelmi fellángolásából fogant zsengéit csak a hóhányók idénylapjában közölték csekély honorárium ellenében. Irodalmi próbálkozásai rögtön a legnevesebb írók és költők csepülésével kezdődtek. Kijelentette, hogy a hatkötetes Kis János és a kilenckötetes Nagy József nincs tisztában az ü hang akusztikai tulajdonságaival, ezért a Gyülekező csülöklábak, és a Csücsülő csülök című verseket a szerzők maguk sem érthetik teljesen, tehát akármilyen népszerűek is ezek a versek, csak ösztönösek. Tódor viszont egy negyven oldalas tanulmányt tett közzé az ü hangról, kimutatva annak jellegzetességeit a dohányzóknál és nemdohányzóknál, alkoholistáknál és magasvérnyomásúaknál, feltárta a hang történetiségét a Halotti Beszéd szüretükkel szavától napjainkig, s leszögezte, hogy aki mindezeket nem ismeri, az nem lehet költő. Nagy volt a felhördülés irodalmi berkekben. Tódor ezzel beírta magát az irodalomtörténet bővebb kiadásába, de ennyivel nem érte be. Rohamot indított a tömör versek ellen. Háromszéki Lajos versét belezte ki olyan meredeken, hogy a költőnek az ellenzékiséget varrták a nyakába. falumból elmegyek erdőbe pihenni jobbra nézek balra nézek semmi Nos, tette fel Tódor a kérdést, miért megy el ez az ember, miért hagyja ott a közösséget. Miért az erdőbe? Munkanélküli akar lenni, nem akar dolgozni csak pihenni? És miért néz először jobbra? No, és az a Semmi, az egzisztencialisták oltára talán? Tódorba ezek után már nem mertek belekötni, különösen, hogy előszeretettel használt idegen kifejezéseket, jobbnak látták csendben maradni. Mindaddig, míg rá nem szokott az italra. Egyre többen jöttek hozzá fiaskókkal, demizsonokkal, hogy hagyja őket békén, csepüljön másokat. Ez vitte őt a lejtőre. Egyre inkább észrevehető volt, hogy csak általánosságokban szid, végül a kritikusról is csak ennyit tett közzé: kritikánk kritikátlansága vagy kritikátlanságunk kritikája. Szegény Tódor! ül naphosszat a kiskocsma sarokasztalánál és kezdő kritikusokat oktat. Leggyakrabban használt szavai a féldeci, két deci, fél liter, kis sör, nagy sör. Alig szól valamit a költészetről. Pedig nélküle nem is tudjuk mivé fejlődik. MOLNÁR LÁSZLÓ 15
