A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
Zs. Nagy Lajos CERUZASOROK BELTERÜLET Barátunk egyedül ül négyszer három méternyi kis szobájában, amelyet emelkedett lelkiállapotban dolgozószobának is szokott nevezni, s ahol eszményi a rendetlenség. Az íróasztalon, ahol egyébként még egyetlen sort sem írt le, rengeteg megkezdett kézirat, különféle újság, kitépett újságcikk és vagy harminc, szamárfüllel megjelölt, elolvasandó könyv, a könyvek elolvasásának időpontja észrevétlenül kitolódott a végtelenbe. Az íróasztal alatt hosszúkás, zöld ládában hat sárguló muskátli: a múlt héten költöztek be ebbe a szobába, miután odakint deresekké váltak a hajnalok. Most valószínűleg a cigarettafüsttől sárgulnak. Szokjunk le a cigarettázósról? Barátunk előtt, kissé jobbra a padlón egy megnémult táskarádió, az imént még az ABBA együttes énekelt benne angolul, a pénzről. ABBAHAGYNI! — üvöltötte a házigazda komor arccal, mert eszébe jutott, hogy mindössze tíz koronája van s egy gomb elcsavarásával ügyesen befogta a svéd együttes száját. A rádió mellett, a szoba egyetlen pedánsan letett holmija, egy pár fekete félcipő. Benne összehajtogatott zokni. A lábbelik iránti pedantériát barátunk katonakorában tanulta, ez már amolyan beidegződés. A cipő melletti, szétesésre ítélt fotelben egymásra dobált ruhanemű, nadrág, zakó, ésatöbbi. A szemben lévő falon egy megfakult reprodukció, Gauguen Tahiti lányok c. festményéről. A három teltkeblű barna lány közül kettő ül, a harmadik pajzánul heverészik. Mellette egy papagáj karmai között fekete gyík. A reprodukció alatt idősebb fiának tükörből rajzolt önarcképe néz haragosan gyöngélkedő, tehát pizsamában heverésző apjára. Az ajtó mellett, egy másik ceruzarajzon, a kisebbik fiú, ha lehet még mérgesebb. A rekamié és a házigazda mögötti falon Renoir nem tudni melyik szépkeblű lilaruhás színésznőről festett képe - ugyancsak reprodukció, ilyen ülőhelyzetből azonban nem látható - csupán érezhető, mint amolyan hátrahagyott lelkiismeretfurdalás. A jobb sarokban a Tahiti lányok mellett két mennyezetig érő létrán a könyvespolcok. Rajtuk a könyvek úgy sorakoznak egymás mellett, mint megannyi képtelenségig fokozott képzettársítás. Tersánszky Kakukk Marcija mellett a Nóbel-díjas büszke kozák: Solohov Csendes Don-ja. Egy Simenon-krimi tőszomszédságában Németh László Iszonya és így tovább. Macaulay esszéi mellett Dr. Anghi Csaba Macskák, cicák című remek tanulmánykötete. Végül megemlítendő még egy teljesen kibelezett, romlott erkölcsű, tehát nem melegítő villanyhősugárzó, és egy másik, félig szétszedett, amelyik azonban csodák-csodája egyelőre működik. Ebben az idilli környezetben kellene e ceruzasorok hősének kigyógyulnia egy megnevezhetetlen, latin nevű betegségéből. Betegségének valami száma is van, de azt is elfelejtette, egyébként sem menne vele semmire, akárcsak betegsége latin nevével. Igyekszik hát férfiason szenvedni, ami csak azért nehéz, mert úgy érzi, hogy kutyabaja. Viszont ha az asztalra pillant, ahol már egy hatalmas cipődoboz (hősünk házi patikája) telt meg gyógyszerrel, fájdalom- és lázcsillapítókkal, vitaminokkal (szinte a teljes vitamin-ábécé megtalálható a dobozban I) mégse hiheti, hogy az a zöldszemű orvosnő, aki beteggé nyilvánította őt, akkorát tévedt volna, mint valami falusi javasasszony. Nem, ez lehetetlen. Tulajdonképpen csak azért kereste fel az orvosnőt, mert gyakran fájt a feje és álmatlanság gyötörte, továbbá, mert sosem arra gondolt, amire kellett vagy illett volna gondolnia, hanem valami egészen másra. Dekoncentráltság - ilyesmit mondott neki a zöldszemű hölgy, miután alaposan megvizsgálta őt, megmérte a vérnyomását, meghallgatta a szívverését - levendula illatú kölnit használ, állapította meg barátunk elégedetten, csak úgy önmagában —, vér- és vizeletvizsgálatra küldte, megröntgeneztette és végül, mint már említettük volt, latin nevű beteggé nyilvánította őt, rengeteg gyógyszert és teljes nyugalmat rendelt el a számára. A teljes és hiánytalan nyugalmat természetesen itt lelte meg, ebben a romantikus rendetlenségben, könyvei, virágai, befejezhetetlen kéziratai és elmosatlan kávéscsészéi között. Egy öreg ébresztőóra mutatja, mikor van itt a gyógyszerszedés ideje. A vén óra olykor-olykor meg is áll, ilyenkor a gyógyulás is szünetel. Á beteg közérzete ekkor a legjobb, egyértelmű és állandósult, lelkivilága csupa napsütés. Természetesen a könyvek is nagyon sokat segítenek, noha már a kezdet kezdetén megállapította, hogy polcain szép számmal vannak hasznos és haszontalan könyvek. Jelenlegi lelkiállapotában a leghaszontalanabb könyvnek az Orvos a családban című bizonyult, pedig ennek régebben nagy hasznát vette, hiszen a leggyakoribb betegségek leírását, felismerésének módját, lefolyását, esetleg otthoni kezelését tartalmazza, szépen rendszerezve, s olyan finom tapintattal nyújtja át a kórtüneteket és a gyógyulás lehetőségeit, esélyeit, hogy az „egészséges" ember szinte azt hihetné: egy rákos daganat összes áttételeivel sem ér fel egy könnyebb gyomorrontással. Az egészséges ember, mondom, mert teljesen más a helyzet a latin névvel megjelölt betegeknél. Mivel barátunk épp e latin névre nem emlékezett, kénytelen volt a magyar címszavakat böngészni. Tehát először is mi okozhatja a fejfájást? Például a szem töréshibája, rossz szemüveg, a nyaki gerincoszlop megbetegedése, agyvelő- vagy agyhártyagyulladás. Továbbá gyermekkori agykárosodás, vízfejűség, agydaganat, agylágyulás. Hősünk sokáig nézett a tükörbe, nincs-e véletlenül szemtörés hibája. Semmi ilyesmit nem vett észre, noha a tekintete eléggé megtört volt. Hogy a nyaki gerincoszlopa lenne beteg, ezt a lehetőséget kizárja, hiszen pompásan tudja forgatni a fejét, különösen most, ijedtében. Még így is maradt bőven fejfájást okozó betegség. Fáj is a feje, pedig az imént már egészen jól érezte magát. Az alvászavarral kapcsolatban meg ezt olvasta: „fiziológiai alapja többnyire az agyszövet korral együttjáró sorvadása vagy pusztulása..." Püff neki! Az ember nem kukucskálhat be a fejébe, hogy megállapítsa, milyen mértékben sorvadt el az agyszövete. Hősünk kezdi kutyául érezni magát. (Közben - nyilván a „dekoncentráltság" következtében — arra gondol, milyen remek nyelv is az ő édes anyanyelve, hiszen ugyanazzal a szóval (vagy csaknem ugyanazzal) merőben ellentétes fogalmakat jelölhetünk. Például tűnődése elején arra gondolt, hogy csupán azért nem tud férfiason szenvedni, mert úgy érzi: kutyabaja. Az Orvos a családban című könyv böngészése után viszont kimondottan rosszul, azaz „kutyául" érzi magát. Tehát most is kutyabaja van s ez mégse ugyanaz. Hát nem nagyszerű, a kutyafáját?!) Most latin nevű betegségben szenvedő betegünk egy újabb könyvet emel le a polcról. Címe: Jóga és tudomány. A szamádhi jóga fejezetnél nyitotta ki a könyvet, helyesen sejtve, hogy legfőbb bajára, a „dekoncentráltságra" ebben a fejezetben találhat gyógyírt. „A szamádhi - olvassa betegünk mély érdeklődéssel - voltaképpen azt az állapotot jelenti, amikor az ember hosszú gyakorlatai nyomán (!) megszerezte a teljes uralmat szervezete felett, s azt tudása segítségével az életben elérhető legtökéletesebb állapotba hozta ... Mint látjuk, az érzetek abszolút egyensúlyán és tudatos Irányításán van a hangsúly." Pár sorral lejjebb viszont egy teljesen mellékesnek tűnő, de egy kemény jobbegyenessel felérő mondat: „A beteg szervezet nem alkalmas a szellemi jóga gyakorlására.“ A Jóga-könyv tehát ugyancsak szép ívben repül a sarokba, a haszontalan könyvek közé. Latin kórban gyötrődő betegünk tüzetes szemlét tart könyvállománya fölött: csakazértis valami hasznos olvasmányt keres. Kedvenc írója, Dosztojevszkij azonnal a szeme elé ugrik, no de melyik könyvével, uramisten: A félkegyelmű-vel. Hát ez bizony nem ígér gyors felépülést. A Bűn és bűnhődés mégkevésbé. Tolsztoj, a másik orosz óriás, a Feltámadással kecsegtetgeti, pedig még meg sem halt. Eh, jöjjenek inkább dr. Anghi Csaba macskái és cicái! A szerző nemrégen még a budapesti állatkert igazgatója volt, a szövegéből betegünk arra következtet, hogy latinul is jól tud. A következő ok, amiért épp ezt a könyvet kezdi lapozgatni az, hogy betegeskedő hősünknek is van egy — Macsuga névre hallgató — macskája. S csodák csodája, ahogy beteg barátunk elmélyül Anghi Csaba könyvének olvasásában, a fejfájása is megszűnik, vagy legalábbis megfeledkezik róla. Már a könyv elején megtudja, hogy „a macska Szűz Máriának, Mohamednek, Nagy Gergely pápának is kedves állata volt... Nagy Péter, Richelieu bíboros, Wolsey kardinális, Rousseau filozófus, Ravel és Massenet zeneszerző, Chateaubriand költő és államférfiú, Washington elnök, Naszreddin sah és még bizonyára sok más híres ember akadt a macskakedvelők között". Latin betegünk nem csekély büszkeséggel veszi tudomásul, hogy nem akárkikkel kerül itt egy sorba. De nemcsak azt tudja meg, hanem azt is, ami szerfelett jótékonyan hat idegen nyelvű betegségére, azt tudniillik, hogy jól tette, hogy törpepapagáj, öleb vagy kanári helyett ez alkalommal macskát szerzett be szegényes háztartásába, mivel e könyv szerint is „a cica a legjátékosabb állat". A játék viszont, sőt már csupán a játékban való gyönyörködés, egészen komoly tudósok szerint is gyógyító hatású. A magatartástan egyes tudósai meg azt állítják, hogy „a macska agyában játékcentrum van, hogy a játék csak mozgás és semmi különleges célja nincs (ezek szerint a sportjáték nem is igazi játék), a játékban a vidámság nyer hangsúlyt". A vidámság pedig gyógyít, ezt latin nyelven betegeskedő hősünk már saját tapasztalatából tudja. íme: kaparászás az ablakon, majd halk nyávogás. Megérkezett Macsuga. A beteg ablakot nyit. Macsuga felsétál az íróasztalra, feszülten figyel, hallgatózik, majd villámgyorsan „pofonvágja" a vekkert. Az ébresztőóra a földre gurul. Megnémul. Meghal. Más időmérő nincs a háznál. A gyógyszerszedés szünetel. Betegünk vidáman, lassan és biztosan gyógyul. Lám, már összpontosítani is tud; tisztán látja a következményeket, a háziasszony megérkezése utániakat. Macsuga kisasszony néhány napra száműzetik a lakásból, az óra javítóhoz kerül, ötven korona lesz a fölösleges és nem várt kiadás. Ez viszont még mindig kevesebb, mint az orvosnak szánt úgynevezett hálapénz. Hála Macsugának! 14
