A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
Az véletlen; a ókori római mitológia szerint Fortuna a régi itáliai népek hitében a sors, a vak véletlen és a végzett hatalmát megszemélyesítő istennő. Ö a vakszerencse, az ember életét irányító szerencse és balszerencse korlátlan uralmú istennője. És ahogy egy istennő méltóságához illik: a kegyeibe férkőzni rendkívül nehéz. Pedig hétről, hétre, hónapról hónapra hányán próbálnak szerencsét különböző nyereményjátékokkal és sorsjegyekkel! A tréfás közmondás szerint azonban ha mást nem, úgy legalább tapasztalatot nyernek ... Hazánkban főképpen a nagyon népszerű lottóval (športka) s az ugyancsak közkedvelt állami sorsjegyjátékkal kísértik a kisebb-nagyobb nyereményben, a szerencsében bizakodók „őkegyeimét". A minap alkalmam nyílt kissé bővebben is megismerkedni a havonként rendezett sorsjegyjáték menetével. E „kulisszatitkok" birtokában bátran kijelenthetem: nincs a „lutriban" sem ármányság sem boszorkányság; az első díjhoz valóban néni kell más, csak egy kis szerencse! Dehát vajon mi is az a sokat emlegetett szerencse? Erre a kérdésre már az ókori filozófusok is megpróbáltak választ adni. Egyesek a gazdagságban, mások a szépségben, erőben, személyi hatalomban, boldog szerelemben avagy az egészségben látták Fortuna ajándékának lényegét... Ügy tűnik, hogy már akkoriban is mindenki a maga szemszögéből értékelte a szerencse fogalmát. Az igazsághoz talán az az ókori gondolkodó állt a legközelebb, aki a szerencsét így foglalta szavakba: „Contetum esse rebus suis maximae sunt divitae", ami szabad fordításban annyit jelent, hogy a legnagyobb szerencse (boldogság) az, hogy az ember elégedett lehet önnönmagával, viselt dolgaival. Természetesen, Fortuna kegyének ma már hivatalos definíciója is van. Éspedig: a szerencse olyan előny, amelynek elnyerése a véletlen műve vagy épp a véletlen segít hozzá valakit az elérhető előnyök valamelyikéhez. Nyilván - a fentiek alapján - azon sem lepődik meg senki, hogy a szerencse kísértésének kezdetét is az ókori Rómában kell keresnünk ... „Salve, Fortuna!" Ezekkel a szavakkal kezdték fohászukat az ókori rómaiak, amikor ahhoz kérték kedvenc ismennőjük rokonszenvét, hogy megnyerjenek valamit a császár, később pedig a gazdag polgárok által rendezett szerencsejátékokon, amelyeket a mai lottó vagy sorsjegyjáték ősének tekinthetünk. Az színházak és arénák oszlopos termeinek néhány zugába a gazdagok különféle árut rejtettek el, ami az egyszerű népé lehetett - feltéve ha megtalálták ... Az efféle „lotériában", a nagy dulakodásban, sok áru megrongálódott, ezért az uralkodók fokozatosan az ajándékosztás más módszerére tértek át. Például összehajtogatott cédulákat osztottak szét a nép között, amelyek gabona, bor, kecske, kard, ló és még sok más használati cikk nyerésére jogosította a szerencsecédula tulajdonosát. Ugyancsak dulakodással járt a lutrinak az a formája, amikor fából készült apró táblácskákat dobtak a nép közé. Akinek sikerült megkaparintania egy ilyen „sorsjegyet", az dijat nyert. Augusztus császár volt az első uralkodó, aki ezeket az apró táblákat pénzért áruitatta. A különböző karneválokon, vidám népünnepélyeken jött divatba a máig ismert tombola. Nero római császár már nemcsak tárgyi jutalmakban, de pénzben is fizettetett nyereményeket; Heliogabalus császár pedig - hogy minden elődjén túltegyen - meglepetésekkel teli szerencsejátékokat szervezett. Volt aki hat rabszolgát nyert, volt aki hat legyet; volt aki öt icce aranyat, volt aki öt ibrik homokot; volt aki hét hordó bort, volt aki hét vödör vizet; volt aki birtokot és volt, aki száz botütést kapott cserébe kihúzott szerencsecédulájáért. Az idő kérlelhetetlenül szaladt, császárok, királyok és különböző uralkodók merültek feledésbe, ám a lotéria túlélte a múló századok viharát. Ma ismert formáját is az egykori Olaszországban kell keresnünk. Egy politikai esemény adta az ötletet: Génovában szenátorválasztást tartottak. Hogyhogy igen, hogyhogy nem, a nemesek egyike a polgárok között szavazatokat gyűjtött: vajon ki találja el a 90 jelölt közül annak az öt szenátornak a nevét, akik a következő időszakban a város élenjárói lesznek? ... A szerencsejátéknak ez a formája futótűzként terjedt el Európában. A hollandok például az 1700-as évek első harmadában alapították meg „lottójukat", utánuk - a krónika szerint - a poroszok. A számlotériát nálunk I. József császár 1813- ban kiadott szabványrendelete emelte törvényerőre, bár ezzel nem tudta meggátolni a tárgynyereményeket osztó, többnyire magánkézben lévő lutrijátékok népszerűségét. Ez utóbbinak főképpen a régi Pozsonyban volt gazdag hagyománya, hiszen a Ventúr utca 7 szám alatti ház (ma Jirásková utca) tulajdonosa: Gaisam Arnold már 1535 tavaszán megrendezte a 42 különböző díjra kiirt első lutrit!- Fortuna kísértése azóta világszerte elterjedt - mondja mosolyogva Miroslav M i x a, a Csehszlovák Állami Sorsjegyjáték igazgatója. - Talán nincs is olyan ország, ahol ne rendeznék meg a számlotériát és a nálunk is ismert sorsjegyjátékot. Ez utóbbi szerencsejáték ma ismert K iája már több mint húsz éve, pontosan 1957 óta nálunk érvényben. Állandó és pontos játékszabályai annak, amelyek előre meghatározzák a kiadott s .jegyek számát, a rendszeresen, havonta egyszer m Rendezett sorsolások menetét, illetve a nyereményt * ellenőrzését és kifizetésének módját. A tizenkét rendszeres húzáson kívül a Csehszlovák Állami Sorsjegyjáték igazgatósága minden évben négy rendkívüli és még egy további, karácsonyi szerencsejátékot is rendez. E játék széleskörű népszerűségét bizonyítja, hogy havonta mintegy 1 200 000 sorsjegy kerül forgalomba, melyeknek nyolcvan-kilencven százalékát meg is vásárolják az emberek. Tavaly például több mint 14 millió sorsjegyet adtak el a sorsjegyárusok, a kifizetésre került nyeremények összege pedig kis híján 22 millió korona volt! M. Mixa arról is tájékoztat, hogy az állami sorsjegyjáték megindulása óta egyetlen „hivatalból" való visszaélés sem fordult elő. Ahogy a szakemberek büszkén mondják: a lotéria hazai lebonyolítására a bank .erű ügyvitel jellemző. A fogadás, a szelvények kezelésének módja, a nyeremények kifizetése a legapróbb részletekig a pénzügyminisztérium által jóváhagyott részvételi szabályzat szerint történik. E szerencsejáték felelős irányítói mindent megtesznek, hogy a garanciát a gyakorlatban is megteremtsék. A sorsolás például minden esetben nyilvános, a két szerencsedobból húzott számok hitelességét nemcsak közjegyző és a pénzügyminisztérium képviseletében megjelent ellenőr, de külön bizottság szavatolja. Az apróbb nyereményeket a A szerencsedobokba kerülő számokat gondosan leellenőrzik Sorsjegyet tessék Enyém a nyeremény! 12
