A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-30 / 53. szám

40 ÉVVEL EZELŐTT, 1938. DECEMBER 25-ÉN HALT MEG KAREL ČAPEK CSEH ÍRÓ Karel Capek: A TÉL VIZSGÁLATA Ezúttal szándékosan nem írok semmi költőit a télről és tartozékairól, hanem merőben tudományos vizs­gálatnak vetem alá. Annak idején ugyanis mint gyerekek szenvedély fűtötte tudományos és szakmai érdeklődést tanúsítottunk a tél és minden meg­nyilvánulása iránt. Igyekeztünk kifürkészni, miből áll a tél, és mi mindent lehet vele kezdeni. A mai fiatal nemzedék már nem lel annyi örömet a télben, épp csak a sízés meg a jégkorong-mérkőzés jut nekik; a tél iránti érdeklődésük inkább sportszempontú, mint kutatásjellegű. Papanin és társai, nos ők még folytatják a jéghegyen a télnek azt a gyakorlati vizsgálatát, amelyhez a maga idején minden talpra­esett gyerek hozzáfogott. Szakmai szempontból tehát nagyon sok kísérletet lehet folytatni a téllel, s ezek közül legalább néhányat felsorolok: Meg lehet próbálni kézzel összefogdosni a hulló hópelyheket, hogy megnézhessük, milyenek; de ez eddig még a leggyengédebb gyerekkéznek sem sikerült. Meg lehet állapítani, milyen ize van a hónak. Ezt a kölyökkutyák is megpróbálják: az eredmény rend­szerint azonos (köhögés, hasfájás). Vizsgálat tárgyává lehet tenni, milyen izű a fagy, egyszer megpróbáltam otthon a rézkilincsen, s le­vált a nyelvem hegye, mert odafagyott a kilincshez. Továbbá köröket lehet lehelni a fagyos ablak­üvegre, vagy orrlenyomatokkal lehet díszíteni, szintúgy ujjal rajzolni és Írni lehet az ablak­üvegre, bizonyítván ezzel művészi vagy írói tehet­ségünket. Lehet jégcsapokat szopogatni abból a célból, hogy megállapíttassék ízük és tápértékük, továbbá lehet a jégcsapokat görönggyel, kővel dobálni, hogy kipróbáljuk törékenységüket és üve­ges csengésű hangjukat, végezetül vizsgálható a jégcsapok olvadása, fő­képp oly módon, ha egy letört jégcsap titokban apánk zsebébe vándorol. A csúszkákon sikerrel vizsgálhatók a csúszó mozgás törvényei (állva, guggolva, fél lábon, sőt piruettel). A jégen kísérlet tárgya volt a lábra kötött léccel való korcsolyázás, egy vagy egészen kivételes eset­ben két korcsolyával. A szánkón kipróbálható a lesiklás ülve, hason fekve és menetiránynak háttal ülve (ez utóbbi rend­szerint rossz eredménnyel). A hógolyózás, a hócsata különböző a hó minő­sége szerint. Ha a hó nedves, a hógolyót jól össze kell gyúrni a markunkban, s így kis kaliberű lesz, de nagy az ütőereje. Az átlagos, jól formálható hóból sikerrel készíthetők a legnagyobb kaliberű golyók, míg ha száraz porhó hullott, legcsélszerűbb hózáport zúrítani az ellenségre. A hó vagy zúzmara faágakról való lerázása be­cses tapasztalatokat nyújt arról, milyen sebességgel hatol be a hó az inggallér mögé, és meddig jut­hat el. A hóember fontos és az emberek zöme esetében egyetlen kísérlet a figurális szobrászat terén, míg aki a frissen hullott hóba hanyatt fekve le­nyomatat készít, azt inkább saját alakja és nagy­sága érdekli. Lábnyomaink segítségével megörökíthetjük a hó­ban nevünk kezdőbetűit a világ számára; ugyanezt meg lehet próbálni permetezéssel is, de erről bővebben nem szólunk. A lavinaképződést főként a pajták tetején lehet megfigyelni, úgy, hogy felhajítunk egy hógolyót a havas tetőre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lehet jég­darabot rugdalni, amikor szállítják a jeget a kocs­mákba; ám e lebilincselő tevékenységbe néha ko­moly, felnőtt emberek is elmerülnek, amikor hiva­talukból hazafelé tartva azt hiszik, hogy senki se látja őket. Láthatjuk tehát, mennyire alulmaradnak a téli sportok azokkal a gazdag lehetőségekkel szemben, amelyeket maga a tél nyújt egy talpraesett gyerek tudásra szomjas, műszaki érdeklődésű agyánakI (Mayer Judit fordítása) ZS. NAGY LAJOS versei: TÉLI SZERELEM Hóemberpár. Ballagnak lefelé Tátrafürednek. íme, párolognak, ami kész égi csoda e bősz havazásban. A sűrű fenyvesben medvék szeme parázslik, vagyis a farkasoké, hisz a medvék elaludtak. Félnek-e ilyenkor a hóemberek, így kettesben? Tudnivaló hogy félnek, sőt rémüldöznek. De azért minden tizedik méternél megcsókolják az ajkuk közé hulló hűvös csillagokat. Az orrukat is vakar­gatják ezek a hóemberek, mert csiklandósak nagyon. A kisebb hóember, vagy mondjuk így, a bátrabbik, akinek arca tán Füredig lepiroslik, kezénél fogva húzza nagyobb, pontosabban gyávábbik hó­embert a farkasok közé, lucfenyők sűrűjébe. Az ordasok elmenekülnek Lengyelországba. Csak egy szemérmetlen tátrai harkály ko­­pácsol a csillagok között. A kisebbik hóember beléfekszik a hóba, ami lehet vagy két méteres is errefelé. A nagyobbik hóember elméje megáll, minek következtében süvegét feldobja a legmagosabb karácsonyfára. Azután bebújik ő is a hóoduba a pirosarcú kicsi hóember mellé. S hull, hull, hull, Hull RÁJUK A HÓ! V. BISTIKA FELVÉTELE CUDAR ELÉGIA Szitál a köd, vagyis emelkedek felhők közé, hulló levelek tapadnak homlokomra, diófa zeng a szélben, varjak károgása kísérne a mennyek országába, mert nem sejtik, hogy másüvé igyekszem; csak ide a szomszéd csillag­­rendszerbe, ahol nem tiltják tőlem a bordó üdvösséget, sem az áttetsző tiszta malasztot, csak átugrom ide, erre a fénylő galaxisra egy korsónyi habzó csillagsugárra. Irigykedjetek, varjak, csókák, nagy gyönyörűségekből veszem ki részem, párátlan ott az ég, kékebb, mint Taormina fölött, oda menekült Tivadar is, a festő, miután vásznait elkótyavetyélte. Csak azt jegyezzétek meg károgó piaci kofák, neutronbombagyárosok, kereplőszájú téli vigécek, diófák, próféták, költők leikével manipulálok, most jegyezzé­tek meg, midőn emelkedni láttok felhők fölé, diófalevélkoronásan, muzsikálva szitáló ködben, hiába követtek NINCS OTT HELY SZÁMOTOKRA! 11

Next

/
Thumbnails
Contents