A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-30 / 53. szám
40 ÉVVEL EZELŐTT, 1938. DECEMBER 25-ÉN HALT MEG KAREL ČAPEK CSEH ÍRÓ Karel Capek: A TÉL VIZSGÁLATA Ezúttal szándékosan nem írok semmi költőit a télről és tartozékairól, hanem merőben tudományos vizsgálatnak vetem alá. Annak idején ugyanis mint gyerekek szenvedély fűtötte tudományos és szakmai érdeklődést tanúsítottunk a tél és minden megnyilvánulása iránt. Igyekeztünk kifürkészni, miből áll a tél, és mi mindent lehet vele kezdeni. A mai fiatal nemzedék már nem lel annyi örömet a télben, épp csak a sízés meg a jégkorong-mérkőzés jut nekik; a tél iránti érdeklődésük inkább sportszempontú, mint kutatásjellegű. Papanin és társai, nos ők még folytatják a jéghegyen a télnek azt a gyakorlati vizsgálatát, amelyhez a maga idején minden talpraesett gyerek hozzáfogott. Szakmai szempontból tehát nagyon sok kísérletet lehet folytatni a téllel, s ezek közül legalább néhányat felsorolok: Meg lehet próbálni kézzel összefogdosni a hulló hópelyheket, hogy megnézhessük, milyenek; de ez eddig még a leggyengédebb gyerekkéznek sem sikerült. Meg lehet állapítani, milyen ize van a hónak. Ezt a kölyökkutyák is megpróbálják: az eredmény rendszerint azonos (köhögés, hasfájás). Vizsgálat tárgyává lehet tenni, milyen izű a fagy, egyszer megpróbáltam otthon a rézkilincsen, s levált a nyelvem hegye, mert odafagyott a kilincshez. Továbbá köröket lehet lehelni a fagyos ablaküvegre, vagy orrlenyomatokkal lehet díszíteni, szintúgy ujjal rajzolni és Írni lehet az ablaküvegre, bizonyítván ezzel művészi vagy írói tehetségünket. Lehet jégcsapokat szopogatni abból a célból, hogy megállapíttassék ízük és tápértékük, továbbá lehet a jégcsapokat görönggyel, kővel dobálni, hogy kipróbáljuk törékenységüket és üveges csengésű hangjukat, végezetül vizsgálható a jégcsapok olvadása, főképp oly módon, ha egy letört jégcsap titokban apánk zsebébe vándorol. A csúszkákon sikerrel vizsgálhatók a csúszó mozgás törvényei (állva, guggolva, fél lábon, sőt piruettel). A jégen kísérlet tárgya volt a lábra kötött léccel való korcsolyázás, egy vagy egészen kivételes esetben két korcsolyával. A szánkón kipróbálható a lesiklás ülve, hason fekve és menetiránynak háttal ülve (ez utóbbi rendszerint rossz eredménnyel). A hógolyózás, a hócsata különböző a hó minősége szerint. Ha a hó nedves, a hógolyót jól össze kell gyúrni a markunkban, s így kis kaliberű lesz, de nagy az ütőereje. Az átlagos, jól formálható hóból sikerrel készíthetők a legnagyobb kaliberű golyók, míg ha száraz porhó hullott, legcsélszerűbb hózáport zúrítani az ellenségre. A hó vagy zúzmara faágakról való lerázása becses tapasztalatokat nyújt arról, milyen sebességgel hatol be a hó az inggallér mögé, és meddig juthat el. A hóember fontos és az emberek zöme esetében egyetlen kísérlet a figurális szobrászat terén, míg aki a frissen hullott hóba hanyatt fekve lenyomatat készít, azt inkább saját alakja és nagysága érdekli. Lábnyomaink segítségével megörökíthetjük a hóban nevünk kezdőbetűit a világ számára; ugyanezt meg lehet próbálni permetezéssel is, de erről bővebben nem szólunk. A lavinaképződést főként a pajták tetején lehet megfigyelni, úgy, hogy felhajítunk egy hógolyót a havas tetőre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lehet jégdarabot rugdalni, amikor szállítják a jeget a kocsmákba; ám e lebilincselő tevékenységbe néha komoly, felnőtt emberek is elmerülnek, amikor hivatalukból hazafelé tartva azt hiszik, hogy senki se látja őket. Láthatjuk tehát, mennyire alulmaradnak a téli sportok azokkal a gazdag lehetőségekkel szemben, amelyeket maga a tél nyújt egy talpraesett gyerek tudásra szomjas, műszaki érdeklődésű agyánakI (Mayer Judit fordítása) ZS. NAGY LAJOS versei: TÉLI SZERELEM Hóemberpár. Ballagnak lefelé Tátrafürednek. íme, párolognak, ami kész égi csoda e bősz havazásban. A sűrű fenyvesben medvék szeme parázslik, vagyis a farkasoké, hisz a medvék elaludtak. Félnek-e ilyenkor a hóemberek, így kettesben? Tudnivaló hogy félnek, sőt rémüldöznek. De azért minden tizedik méternél megcsókolják az ajkuk közé hulló hűvös csillagokat. Az orrukat is vakargatják ezek a hóemberek, mert csiklandósak nagyon. A kisebb hóember, vagy mondjuk így, a bátrabbik, akinek arca tán Füredig lepiroslik, kezénél fogva húzza nagyobb, pontosabban gyávábbik hóembert a farkasok közé, lucfenyők sűrűjébe. Az ordasok elmenekülnek Lengyelországba. Csak egy szemérmetlen tátrai harkály kopácsol a csillagok között. A kisebbik hóember beléfekszik a hóba, ami lehet vagy két méteres is errefelé. A nagyobbik hóember elméje megáll, minek következtében süvegét feldobja a legmagosabb karácsonyfára. Azután bebújik ő is a hóoduba a pirosarcú kicsi hóember mellé. S hull, hull, hull, Hull RÁJUK A HÓ! V. BISTIKA FELVÉTELE CUDAR ELÉGIA Szitál a köd, vagyis emelkedek felhők közé, hulló levelek tapadnak homlokomra, diófa zeng a szélben, varjak károgása kísérne a mennyek országába, mert nem sejtik, hogy másüvé igyekszem; csak ide a szomszéd csillagrendszerbe, ahol nem tiltják tőlem a bordó üdvösséget, sem az áttetsző tiszta malasztot, csak átugrom ide, erre a fénylő galaxisra egy korsónyi habzó csillagsugárra. Irigykedjetek, varjak, csókák, nagy gyönyörűségekből veszem ki részem, párátlan ott az ég, kékebb, mint Taormina fölött, oda menekült Tivadar is, a festő, miután vásznait elkótyavetyélte. Csak azt jegyezzétek meg károgó piaci kofák, neutronbombagyárosok, kereplőszájú téli vigécek, diófák, próféták, költők leikével manipulálok, most jegyezzétek meg, midőn emelkedni láttok felhők fölé, diófalevélkoronásan, muzsikálva szitáló ködben, hiába követtek NINCS OTT HELY SZÁMOTOKRA! 11
