A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-23 / 52. szám
»"TW A GÖMÖRI RENGETEGBEN • ERDŐSÍTÉS, FAKITERMELÉS, VADVÉDELEM • EGY FIATAL SZÍVŰ IDŐS ERDÉSZ Görnör csúcsa, vagy. ahogy itt mondják: Gömörország teteje, gyönyörű! Oda indulok. Századunk elején Dózsa Endre még azt állította regényében, hogy Görnör csúcsa Krasznahorka büszke várdombján vaň, ott, ahol Czinka Panna muzsikált... Az én tapasztalatom más. Gömörország teteje jóval a hires vár fölött, a több mint hatvanezer hektárnyi rozsnyói (Rožňava) erdőigazgatóság legsűrűbb rengetegében, az 1200 méier tengerszintfeletti magasságnál . is nagyobb Pipitke-hegyen van, a Csipkedomb és a ' Hársas közelében. Bizony sokat kell. járnia annak, aki fel akar jutni ide. Azért kaptam meghivást épp ide, mert arra voltam kiváncsi: milyen a gömöri erdő? Rozsnyó, Krasznahorkaváralja, valamivel arrébb pedig Barka után a tankás hegyoldalba kapaszkodó országút szinte belerohan a vadregényes-gömöri erdők sűrűjébe. Barkán végigrobogva csak a kiskapuban szemlélődő vagy a boltba igyekvő asszonyok képének emléke rögződik bennem, aztán a fenti faluvégen egy szűk útra fordulva, mintegy varázsütésre elénk tárul az erdők, hegyek, a természet ezerarcú birodalma. Valahonnan motorosfűrész zaja, tompa fejszecsattogás hallatszik. — Egy jó. kőhajításnyira innen dolgoznak a favágók. Akár gyalogszerre! s könnyen eljutnak oda! — biztat egy keskeny mezei útra intve egy idősebb férfi. Borús szürkeség üli a tájat. Ha elhallgat a fűrész és fejszecsattogás sem haitik, akkor csönd is. Az enyhe kapaszkodón ballagva azon tűnődöm: vajon őszutó van-e még, vagy inkább az idei tél első napjaiban járunk-e már? Ki tudja... Mert itt már a november végén hullott első hó takarja a hatalmas bükkösök lábánál szőnyegszerüen heverő avart; ám a terebélyes fák csupasz ág-karjai még a sűrű, őszies' köd nyirkos fátylába takaródznak. Ahogy feljebb ballagunk, egyre inkább alászáli az ónszürke párafüggöny, és igy a bükkös, a keskeny és szalagszerüen kunkorodó út, sőt, az erdészlak is a sejtelmes bizonytalanságba burkolódzva fogadja a látogatót. Az erdőkörzet gazdája: Ján Mren i č a, a rozsnyói erdőigazgatóság krasznahorkaváraljai gondnokságának vezetője is a komor, átláthatatlan ködöt kémleli. Hosszan, a csendhez szokott emberek nyugalmával áll így, szótlanul, szinte szobormereven. Figyel. Aztán dobban lába alatt a széles küszöb, amikor hirtelen felém fordul és mosolyogva megszólal: — Fönn, a Nagy-Pipitkén mintha megindult volna a szél... Ha kisöpri onnan a ködöt, akkor az éjjel hideg lesz. Ha holnapig itt marad, ahogy tervezte,' akkor reggel majd kristályosán fehérlő zúzmarában búcsúzunk... De az ördögbe is, hát ne itt, az ajtó között beszélgessünk, kerüljön beljebb! Messze még a holnap... És üzentem Laci bácsiért is, ő is följön. — Laci bácsiért? • — Mi már csak így hívjuk Lükő Lászlót. Hogy ki ő? Hát a gömöri erdő legjobb ismerője. Hatvanhét éves és ötven éve ezt a rengeteget 'járja. És azt is, hogy a Mrenica-családban nemzedékről nemzedékre öröklődő mesteiség (vagy inkább szenvedély?) az erdészkedés. Igaz, hogy nem ezen a környéken, hanem Zólyom vidékén; ám ez mitšem változtat azon, hogy neki is ' — mint a hegyilakóknak általában —. szinte vérében van a faültetés és olykor-olykor szinte a természet testvérének érzi magát. Az erdőben él, nemzedékről nemzedékre öröklődött benne az erdei munka iránti szeretet és ügyesség. Az ö' irányításával telepített facse.r.ieték gyökerével egy-egy darabot mintha a szívéből is a földbe ültetett volna. Ahová csak pillantasz, láthatod: nő- is keze nyomán az erdő, széltében és magasságban terebélyesednek ' az apró sarjak éretlen zöldjének selymes árnyalataiban tarkálló facsemeték; egyre magasabbak .és szebbek az általa gondozott „öreg" fák. .. Nem itt a hegyen lakik, mégis tulajdonképpen az erdőben él, öreg és fiatal fák meg cserjék s erdei vadak között; nekik érik be a nyolcvan-száz éve telepített erdő; s az utódoknak érleli majd a természet azt az erdőt, melynek magvait ma ö ülteti. — Habár saját munkájából az erdész nem sokat láthat, hiszen régen az „örök vadászmezőkön" jár már, amikor a fák, amiket telepített még csupán életük delét élik. De azért ha újra kezdhetném, csak erre a pályára igyekeznék — mondja halkan. — Miért? Tréfára fordítja a szót: Beszélgetünk. A cserépkályhában tűz pattog. ’• • Megtudom, hogy a krasznahorkaváraljai erdőgondnokság mintegy hat és félezer-hektárnyi területen gazdálkodik.
