A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-23 / 52. szám
AHOGY ÉN EMLÉKEZEM ervezetünk 35 alapító taggal indult, de elég gyorsan bővült, fejlődött. A tagság Sz. Bartók Józsefet választotta meg elnöknek, aki ezt a tisztséget tizenöt éven át töltötte be. Megkezdődött a munka, évente 2—3 színdarabot tanultunk be, és igyekeztünk műsorokat biztosítani az egyes politikai ünnepekre, évfordulókra. Engem a kezdet kezdetén egyhónapos tanfolyamra küldtek Gálszécsre. A tanfolyamot Jánosdeák László vezette, aki jelenleg a Pelsőci Hnb titkára. Ez az egyhónapos tanulás nagy hatással volt rám. Ebben az időben a CSEMADOK helyi szervezete már Torna legnagyobb és legnépszerűbb szervezete volt. Pártszervezet még akkor községünkben nem volt. Űgyhogy a nemzeti bizottság mellett (melynek én is tagja voltam) a CSEMADOK volt az egyedüli szervezet, amelyre mindig számítani lehetett. A CSEMADOK ekkor már jó kiforrott szervezet volt, a tagok összeszoktak és rendszeresen tartottak gyűléseket. Községünkben is felvetődött a mezőgazdasági termelőszövetkezet megalakításának kérdése. Járásunkban akkor Csécsen és Jánokon már megalakult a szövetkezet. Egy ideig minden összejövetelen erről a kérdésről folyt a vita. Végül is 1952-ben megalakítottuk az egységes fölművesszövetkezetet. Mindenki aláírta a belépési nyilatkozatot, 5 kisgazda kivételével. Az első ünnepélyes aláíró Domonkos János CSEMADOK-tag volt. A szövetkezet első elnökéül ifj. Köteles Pétert választottuk meg. Közben ismét indult Budmericében egy háromhónapos tanfolyam, amelyen szintén részt vettem. Az iskolavezető Perl Elemér volt, az előadókat a párt központi bizottsága küldte ki. A tanfolyam elvégzése után kineveztek a CSEMADOK szepsi járási titkárának. Szepsiben a járási párt- és állami szervekkel csakhamar létrehoztuk a magyar gimnáziumot. Nagyon jó kapcsolatom volt főleg Szepsiben, de ugyanígy a járás falvaiban tanító magyar pedagógusokkal és egyes aktív CSEMADOK tagokkal, illetve községi vezetőkkel is. Ezek az emberek aktívan segítettek munkámban. Jómagam egy, a központtól kapott motorkerékpárral jártam a falvakat. Természetesen a szepsi helyi csoporttal már nem tudtam annyit foglalkozni, nem volt rá időm. De azért esténként olykor sokáig elbeszélgettünk. így történt a következő eset is: A faluban sétálva beszélgettünk, meghánytuk-vetettük a szervezet dolgát. Este tíz óra tájt lehetett. Fülledt nyári éjszaka volt. Egyszerre csak nagy morajlásra figyeltünk fel. Az alvég felett hatalmas dörgés közepette villámlani kezdett. Ügy éreztük, közeledik a vihar, esni fog az eső, s ez tönkreteheti a szövetkezet 20 hektárról lekaszált és a Sárföld dűlőn már megszáradt lóheréjét. Gondoltuk, azt a lóherét azonnal össze kell szedni és biztonságba helyezni. Már is indultunk haza villákért, szerszámokért. Elmenőben még visszaszóltam, hogy legalább még egy embert mindenki hozzon magával. Így is történt. Emlékszem, 28-an jöttünk össze a lóherésen. Hozzáfogtunk a lóhere összegyűjtéséhez, miközben csak villámlott és dörgött az ég. Ez azonban még csak fokozta a munkakedvünket. De az eső csak nem esett. Szó nélkül folyt a munka. Egyszercsak elkiáltja magát Derján Pista bácsi, a lánctalpas traktor vezetője: „Gyerekek, mit szóltok hozzá, nekem az a gyanúm, hogy minket ez a nagy eső kikerül. Figyeljétek a villámlásokat, mintha húzódna oldalt a Szárazvölgy felé." Azért csak befejeztük a munkát, és vonultunk be nótaszóval a faluba. A falu végén Pista bácsi megállt és azt mondta: „Gyerekek, van egy javaslatom, ha már ilyen szépen összejöttünk és ilyen jó munkát végeztünk, ne siessen senki haza, először mindnyájan, úgy ahogy vagyunk, danoljuk végig a falut." Ügy is lett, nótaszóval végigjártuk a falut. Aztán mindnyájan szépen hazamentünk. Azzal a tudattal feküdtünk le, hogy ha valamit sok ember egy szívvel és egy akarattal meg akar tenni, akkor ennek a közős akaratnak olyan hatalmas az ereje, hogy talán még a természettel is meg tud birkózni. A következő időben munkám nagyobb részét Szepsire fordítottam. Elhatároztuk, hogy Szepsiben, mint járási székhelyen, mintaszerű kultúrcsoportot létesítünk. Előbb Fecske Imre, majd Légárt Ferenc volt akkor a járási elnök. Elhatározásunkat tett követte. A nagyon aktív tanítógárda elkezdett működni és magával ragadta a kisvárost. Számtalan színdarabot betanultunk és bejártuk a falvakat. A Gül Baba című operettel még a királyhelmeci járásban is vendégszerepeltünk. A szepsi közönség csaknem a tenyerén hordta a lelkes színjátszó gárdát, ök pedig jó szereplésekkel viszonozták az őszinte ragaszkodást. Esténként taggyűlésekre jártam az egyes helyi csoportokhoz. Volt úgy, hogy képtelen voltam megfelelően beosztani az időmet. Ilyen esetekben minden alkalommal segítségemre voltak Szombati László és Demeter Ferenc tanítók, akik kimentek az egyes csoportokhoz és ott képviselték a járást. Közben községünkben is megalakították a pártszervezetet. Amikor a háromhónapos tanfolyamot befejeztük, minden résztvevőtől megkérdezték, hová szeretne menni dolgozni. £n akkor úgy gondoltam, hogy visszamegyek gépésznek, mert szerettem ezt a szakmát. De Pathó Károly, a CSEMADOK KB akkori vezető titkára azt mondta, hogy a szepsi járásban nincs CSEMADOK-titkár, vállaljam el, ha esetleg ideiglenesen is, ezt a tisztséget. Elvállaltam, de mindig kértem, hogy mentsenek fel. Nem mintha ez a beosztás nekem nem tetszett volna, de hogy őszinte legyek, engem jobban vonzottak a gépek. Végül hazajöttem, beálltam a közös istállókat építő kőművesekhez segédmunkásnak. Ott dolgoztam három hónapig. Aztán 1955 őszén elvállaltam a hnb-titkári beosztást, majd az efsz évzáró taggyűlésén megválasztottak a szövetkezet elnökének. Utána csak a szövetkezet irányításának szenteltem minden erőmet, tizenegy éven keresztül. Csaknem 20 évig voltam tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának, sok éven át dolgoztam a járási nemzeti bizottság képviselőjeként, s a járási pártbizottságnak is tagja voltam. A CSEMADOK-hoz máig sem lettem hűtlen, ma is egyik legidősebb tagja vagyok a helyi szervezet énekkarának, amely — Mázik Mihály igazgató tanító vezetésével — tavaly bejutott az országos döntőbe. Nagy örömömre szolgál, hogy az, amit járási titkári beosztásom idején nem sikerült elérni: Makranc községben megalakítani a CSEMADOK helyi szervezetét, az elmúlt évben sikerült, mégpedig olyan módszerrel, hogy elmentünk hozzájuk az énekkarunkkal vendégszerepelni s végül is ennek hatására, no meg természetesen megfelelő meggyőző munka eredményeként a makranciak is „beadták a derekukat". KOLESZÁR JÁNOS A CSEMADOK KB titkársága havonta ülésezik. Képünkön balról Méry József, a gazdasági osztály vezetője, Lovicsek Béla, a központi bizottság titkára, Méry Mária, a személyzeti és káderügyek referense, Bodnár Béla. a népművelési osztály vezetője, dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára, Viczay Pál, a népművészeti osztály vezetője, Gyenge János, a szervezési osztály vezetője, Varga János, a Hét főszerkesztője, Jurenka Béla, üb-elnök. kapcsolatot tartottak a helyi szervezetekkel, a járási és kerületi bizottságokkal. Akkor a CSEMADOK KB titkársága rengeteget vállalt magára. Még egy metodikai intézet feladatkörét is ellátta. Az apparátus dolgozói színdarabokat sokszorosítottak, különböző témájú brosúrákat jelentettek meg, ők expediálták a Fáklyát, a szövetség havi (irodalmi és kulturális) folyóiratát, komoly tanfolyamokat rendeztek, törődtek a dolgozók képzésével, kialakították a tervszerű kádermunka feltételeit. Gyakran keresett hely Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács épülete, a Mihály-kapu szomszédságában, az Október-téren. A CSEMADOK - nak is köze van ehhez az épülethez. Második emeleti tíz-tizenkét helyiségéből irányította a titkárság az egész szövetség munkáját. Ezen a helyen tartózkodott a legrövidebb ideig, maximum egy évig. Innen a Béke tér 1—2. szám alá került az apparátus. Az egész épületből a második emelet tizenkét helyiségét kapta meg. Hosszú folyosó, különbejáratú szobák, nagyobb tanácsterem, az irányító munkához szükséges nagyobb kényelem. De itt is csupán kilenc esztendeig maradhatott a titkárság (1956—1975). Városrendészeti tervek alapján az épületet lebontották, mint ahogy arról hírt is közöltünk a Hét 1976. évi 17. számában. Százkétszáz méterrel tevődött tovább a szálláshely, a Május tér 30. szám alá, ahol már addig is volt a CSEMADOK- nak tanácsterme. Mindkét emelet és valamennyi helyiség a szövetségé lett, s itt oldódott meg a Szőttes népművészeti csoport próbatermének a kérdése is. Az új és véglegesnek tekinthető helyen most már jól elférnek a dolgozók, a népművelési osztály hat, a népművészeti osztály hat, a szervezési osztály négy és a gazdasági osztály hét dolgozója. A város hat különböző pontján tüntettük fel a CSEMADOK KB székházát. Szándékosan nem szóltunk az épületekből naponta, hétvégeken kirajzó tisztségviselőkről, fáradhatatlan közművelődési dolgozókról. Azokról, akik minimális bérért, ügyszeretetből vállalták az utak porát, az éjszakába nyúló estéket, a szenvedélyes és sokszor viharos vitákat, akiknek csupa szív, lelkes munkája nélkül szegényebb lenne szövetségünk története s egyhangúbb kulturális életünk. Közülük néhányan már kidőltek a sorból, többen a tétlen öregség foglyai lettek, de sokan még mindig lobogtatják az alakulásnál meggyújtott fáklyát. Ma is megbecsült, köztiszteletnek örvendő fáklyahordozók. Persze minden intézmény, szervezet annyira életképes, amennyire fiatalítani tudja magát. Ez alól a mi szövetségünk sem kivétel. Nagyon jól tudják ezt azok, akik felelősséggel akarják tovább adni a stafétabotot. A titkárság dolgozóinak átlag életkora körülbelül harmincnyolc év. A XII. országos közgyűlés után dr. György István személyében harminckét éves vezető titkár került a titkárság élére. A Bodnár Bélához, Viczay Pálhoz hasonló régi, tapasztalt osztályvezetők sorába léptették elő a most harmincéves Gyenge Jánost, aki ötödik éve dolgozik az apparátusban. De sorra vehetnénk a további fiatalokat, a huszonnyolc esztendős Molnár Lászlót, a népművészeti osztály színházi előadóját, akit a Duna utcai magyar általános iskola első osztályosaként már vers- és prózamondónak ismertünk. Ma is álma a rendezés, a Színművészeti Főiskola. Apró örömei között a legnagyobb, hogy végre tehet valamit a magyar színjátszásért. A rendes katonaidőt is beleértve 1973- tól dolgozik a titkárságon. Bárdos Gábor talán a legfiatalabb munkaerő. Ez év szeptemberétől tartozik a szervezési osztályhoz. A nyitrai Tanárképző Főiskolán végzett szlovák— magyar szakot. Már főiskolai hallgatóként köze volt a CSEMADOK-hoz. Érdekli a népművelési munka. Szeretne megbízható, ügybuzgó munkása lenni szövetségünknek. És talán már nincs is hozzátennivaló a témához. A CSEMADOK KB titkársága legújabb és véglegesnek tekinthető helyén, az apparátust, a szövetség lüktető szivét fiatalítva gondosan és körültekintően készül további évtizedek még termékenyebb munkájára, a választott szerv, a központi bizottság irányításával a szocialista magyar kultúra még átfogóbb, még hatékonyabb terjesztésére. MACS JÓZSEF 7
