A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-23 / 52. szám
o CSEMADOK felsőbb utosítósra a Szabadság, szerelem című operettet nem mutathatták be. Négy évig csak vegetáltunk, ahogy Laci bácsi mondja, de 1960-ban ismét dolgozni kezdtek, s egymás után mutattak be — mindig telt ház előtt, nagy sikerrel több darabot, a Fekete gyémántokat, az Új földesurat, a Bújócskát, a Szerelmet, a Bolond órát. A színjátszó csoport tevékenysége 1969 óta kiegyensúlyozott és rendszeres. Ugyanis ettől az évtől kezdve rendezője Tories János, a MATESZ tagja, segédrendezője és a csoport vezetője pedig Löwinger Laci bácsi, aki már 15 éves korában elkötelezte magát az amatőr színjátszásnak. Először, mint a Enyhítő körülmény, 1971-ben Lovicsek Béla: Ezüstlakodalom című darabját. Ezzel a Jókai-napokon elnyertük a legjobb rendezés díját, Bohil Róbertné pedig megkapta a legjobb női alakításért járó díjat. 1972-ben Dávid Teréz: Fekete bárány című darabjával — 1968 óta immár negyedszer — eljutottunk a Jókai-napokra, s elnyertük a legjobb darabválasztás díját, Komárom város nagydíját és a Szlovákiai írók Szövetségének díját, azonkívül a kitűnő alakításáért elismerő oklevélben részesült Blaskó Nóra, Hollósi József és Kaszás János. Az 1973-as Jókai-napokon a legjobb rendezés díjával tüntették ki az együt-Komáromban (Komárno) 1949-ben alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. A volt Dózs-féle vigadóban gyülekeztek a magyar kultúrát szívvel-lilekkel terjeszteni akaró fiatalok és középkorosztálybeliek, s fáradságot nem ismerve hozzáfogtak felelősségteljes, nehéz, ugyanakkor szép munkájukhoz. Az alapító tagok között ott találunk számos, még ma is tevékeny kultúrtársat, köztük — hogy csak néhány nevet említsek — a Bangha házaspár, Baráthné Kacz Erzsébet, a Czibulka házaspár, Csík János, Dolezsa József, Farkas Ferenc, Gaborek Erzsébet a ma 92 éves Győry Ferenc, Jancsó András, a Jobbágy házaspár, a Körmendy házaspár, Löwinger László, Mórocz Miklós, Nagy Zsuzsa, Tories János és Veleba Antal. A helyi szervezet első elnökének Pálfy Antalt választották meg, kultúrfelelősnek pedig Körmendy Ferencet, aki Király Dezsővel és Löwinger Lászlóval elhatározta, hogy színjátszó csoportot alapítanak. Kezdeményezésük kedvező visszhangra talált, s rövidesen egymás után mutattak be egyfelvonásos darabokat, sőt 1950-ben már háromfelvonásos színművel is jelentkeztek. Ha belelapozunk az albumokba, a megsárgult műsorfüzetekbe, meggyőződhetünk a csoport odaadó és lelkes munkájáról. ölünk a plakáthalmaz és a fényképek között Löwinger Lászlóval, mindnyájunk Laci bácsijával, aki sorolja a darabcímeket: Mélyszántás, Lúdas Matyi, Gül Baba, Mórica grófnő, Csipkerózsika, Légy jó mindhalálig, Kötéltánc, Csim-bum cirkusz, Vitézek és hősök — itt megáll s büszkén mutatja az elismerő oklevelet, amelyet Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámájának színre viteléért kapott a csoport. — Az öntevékeny színjátszók 1952-es országos fesztiváljára egyetlen magyar csoportot hívtak meg Prágába — mondja büszkén Laci bácsi —, mégpedig a miénket, a komáromit. Az értékelő bizottság nekünk ígérte oda az első díjat, Czibulka Gabriellának, a darab női főszereplőjének pedig a legjobb női alakítás díját. Az akkori művelődésügyi miniszter, Zdenék Nejedlý az előadás után fölkeresett bennünket, s többek között ezeket mondotta: „Eljöttem a színházba, mert tudják, a színházat már gyermekkorom óta szeretem. Jó előadást láttam, és ezt önök csinálták. Úgy jöttem, mint egyszerű néző, akinek nagy élményben volt része." Ezek a szavak számunkra mindennél többet jelentettek, s felejthetetlen marad a fesztivált követő 10 napos jutalomüdülés is Karlovy Varyban. Az amatőr színjátszó csoport mellett 20 tagú zenekarunk is volt, a munkásdalárda pedig 1979-ben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Megalapítója és első vezetője a mártírhgjált halt Krausz Mór volt, jelenlegi vezetője Smidt Viktor. Az énekkar és a dalárda a zenés darabok előadásánál segített a színjátszóknak. De 1956-ban a zenekar-dalárda ebben az összetételben szétesett, amikor az utolsó pillanatban komáromi bencés gimnázium diákja szerepelt az iskola színjátszó körében, majd hosszú éveken át az Iparos Kör tagja volt. Szívügye a magyar kultúra fejlesztése és terjesztése. Munkájáról a következőket mondja: — Határtalanul boldog vagyok, ha egy-egy előadásunk megnyeri a közönség tetszését. Az igényes kulturális tevékenység — akárcsak a sport — számomra felüdülést jelent, hiszen a közönség érdekében kifejtett munka minden fáradságot megér. Egy-kettő elfeledkezünk a sok próbáról, a nehézségekről, amikor felcsattan a kiérdemelt taps. örülök, hogy még 70 éves fejjel is részt vehetek a szocialista magyar kultúra terjesztésében. Munkámban megértő és odaadó társam feleségem, aki 1949 óta az együttes kellékese. Löwinger László, a színjátszó csoport vezetője A Honkongi paróka című darab szereplői A színjátszó csoport tagjai a prágai országos színjátszó fesztiválon 1952-ben A CSEMADOK komáromi színjátszó csoportját 1969 óta a Szakszervezetek Háza patronálja. Ez a védnökség nemcsak anyagi segítséget jelent, hanem megoldotta a csoport egyik legnagyobb nehézségét — amellyel kezdettől fogva küzdöttek —, a helyiséghiányt. Szakmai téren a MATESZ nyújt nekünk igen nagy segítséget. 1970-ben mutattuk be Tabi László: test Szabó Magda: Leleplezés című darabjának bemutatásáért. A következő évben Sipos Jönos Bolondos nyár című komédiájával arattunk nagy sikert a Jókai-napokon, s több értékes díjat szereztünk. Löwinger László pedig 50 éves műkedvelői tevékenységéért elismerő oklevelet és J. K. Tyl ezüst emlékplakettet kapott. 1975-ben nemcsak a Jókai-napokon, hanem a nemzetiségi színjátszók fesztiválján Martinban is nagy sikerrel szerepelt a csoport Jókai Anna Fejünk felől a tetőt című drámájával, s elnyerte Martin város nagydíját, Tories János rendezőt pedig elismerő oklevéllel tüntették ki. 1976- ban Szakonyi: Honkongi paróka című darabjával szerepeltünk a Jókainapokon, ahol megszereztük a legjobb rendezés díját, Sztrecsko Rudolf megkapta a legjobb férfialakításért járó díjat, s a zsűri elismerő oklevélben részesítette Hollósi Józsefet, Dolezsa Józsefet és Bohil Róbertnét. 1977- ben a csoport objektív okok miatt nem szerepelt a Jókai-napokon. Az idén Oscar Wilde-Fejér István: A kísértet házhoz jön című vígjátékával arattunk nagy sikert. A Jókai-napokon a csoportot a legszebb színpadi beszéd díjával jutalmazták. Jövőre Valentyin Katájev: Bolondos vasárnap című vígjátékát tanuljuk be. Az elmondottakból kitűnik, hogy a CSEMADOK komáromi helyi szervezetének színjátszó csoportja küzdelmes utat tett meg, amíg így összekovácsolódott s ilyen szép eredményekkel dicsekedhet. Színjátszógárdánk tagjai között vannak idősek és fiatalok, lányok és többgyermekes családanyák, kétkezi munkások és értelmiségiek — valamennyien a kultúra fáradhatatlan, lelkes és elkötelezett terjesztői. Nemegyszer volt alkalma a nézőközönségnek meggyőződnie arról, hogy szereplőink élnek a színpadon, szövegüket tudják, beszédtechnikájuk jó. Odaadással járják a falvakat, bár nem mindenütt találkoznak kellő megértéssel. Sok helyen kénytelenek mostoha körülmények között — nem higiénikus, fűtetlen öltözőkben — készülni az előadásra. Az együttes tagjai közül szeretném megemlíteni néhány tehetséges fiatal nevét: ilyenek Vassi József, a Vágfüzesi Efsz tagja, Őszi Gábor és Sztrecskó Rudolf, a Jednota alkalmazottai, továbbá Bangha Rozália, Magyarics Magda, Székelyné Mórocz Erzsébet, Szlancsik Margit, Molnár Jenő és Siposs János. A színjátszó csoport munkájába lelkesen bekapcsolódnak pedagógusaink is: Banai Ilona, Bohil Róbertné, Dobai János, Kaszás János, Keresztes Piroska, Kocsis Imre, Tobolka Erzsébet. De technikusaikról sem szabad megfeledkezni — Győry Zoltánról, a Farkas házaspárról, Jancsó Andrásról, Löwinger Lászlónéról, Szóród Gyuláról, a MATESZ részéről pedig Platzner Tiborról és Horváth Józsefről. Többségük a CSEMADOK helyi szervezetének megalapítása óta odaadóan segít az egyes darabok színpadra állításában. VIRAGH JOZSEFNÉ HATODIK HELYÉN IS LÜKTETŐ SZÍV Megalakulásától a KB titkársága volt a CSEMADOK lüktető szíve. A székhely állandó és változatlanul Bratislava. De a három évtized alatt néhányszor más helyre, más utcába költözött a titkárság. Talán már csak a legbennfentesebbek emlékeznek a Duna-parti első épületre, amely a Dévény szálló helyén, a telek hátsó részén állt. A CSEMADOK az emeleten kapott három-négy szobát, ott rendezkedett be a titkárság öttagú stábja: Fellegi István vezető titkár, Pathó Károly szervezési titkár, Fehér Dóra, az adminisztráció vezetője, Ág Tibor zenei előadó és Fehér bácsi, a könyvelő. 1949-től 1951-ig itt volt a szövetség székhelye. Ide érkezett a posta, innen mentek a jelentést kérő és utasítást tartalmazó levelek szerte az országba, városokba és falvakba. Aztán a titkárság néhány száz méterrel tovább költözött, a Vörös Hadsereg utcába. Abba az épületbe, amelyben nemrégen még a Mototechna volt. Földszintjén több helyiség állt rendelkezésre, s ezekben az években (1951— 1952) már több ember látta el az országos központ teendőit. De ez sem lett végleges helye a titkárságnak. A Lesek utca volt a további állomás. Aki ma arra jár, dehogy jut eszébe, hogy a harmadik városkerületi nemzeti bizottság volt épületében, az emeleten valamikor (1952—1955) a CSEMADOK- központ rendezkedett be. A hét-nyolc helyiségben már ötven-hatvan ember dolgozott. Járták a vidéket, eleven 6
