A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-16 / 51. szám

Akármilyen közel is van hozzánk, tulajdonképpen még sohasem jártam Nyugat-Magyarországon, Vas és Sopron megyékben, ezért amikor megtudtam, hogy a CSEMADOK KB szakszervezeti üzemi bizottsága ilyen társaskirándulást tervez, az elsők között jelentkeztem. Mondhatom, nem bántam meg. Október, végén, egy pénteki nap haj­nalán aztán ott dideregtünk a C5EMA­­DOK-székház előtt az autóbuszra várva. Ez - többszöri idegesítő telefonbeszél­getés után - végre kétórás késéssel meg is érkezett, ami azt jelentette, hogy a tervezett program megváltozta­tásával nem Székesfehérvár, hanem Pápa felé vettük az irányt. Gyönyörű napsütéses volt az idő, így hát - annál is inkább, mert gyorsan és simán át­estünk az útlevél- és vámvizsgálaton - csakhamar elmúlt a rossz kedvünk. Mosonmagyaróvárott rövid megálló, pénzváltás, a szomjasabbak „tankol­nak" az IBUSZ-kirendeltséggel szem­közti presszóban, s már robog is to­vább a busz Győr felé. Hladký bácsi - itt hivatalosan kultúrtárs - előveszi harmonikáját, s kisvártatva vidáman nótázik az egész társaság. Lassan el­marad mögöttünk a Kisalföld, s fel­tűnik ennek peremén, a Bakony elő­terében utunk tulajdonképpeni első állomása, Pápa. A csinos, szépen fej­lődő, iparosodó város nevezetességeit csak kutyafuttából van alkalmunk meg­tekinteni: a híres régi református kol­légiumot, ahol Petőfi és Jókai tanult, a monumentális, de renoválásra szo­ruló katolikus plébániatemplomot An­ton Malbertsch festette nagyon szép freskóival, a vele szemben álló volt

Next

/
Thumbnails
Contents