A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-16 / 51. szám
N yelv és nyelvm űvelés A CSEMADOK Központi Bizottsága és a kerületi pedagógiai intézetek 1978. november 10-11-én rendezték meg az idén a IX. Kazinczy Nyelvművelő Napokat Kassán (Košice) a Hutník Szállóban. A mintegy 160 meghívott vendéget - pedagógusokat, szerkesztőket, lektorokat - a nyelvi szakbizottság elnöke, LUKACS TIBOR üdvözölte. Ezt követően RACZ OLIVÉR, a CSEMADOK KB alelnöke mondott ünnepi beszédet. Az egybegyűlteket a kassai magyar iskolák diákjai ünnepi műsorral köszöntötték. A nyelvi szakbizottság munkájáról a jelenlévőket dr. Jakab István kandidátus, a nyelvi szakbizottság alelnöke tájékoztatta. A két napon összesen öt előadás hangzott el. Dr. DEME LÁSZLÓ, a nyelvtudományok doktora „A mai magyar nyelv fejlődésének kérdései és a csehszlovákiai magyarság nyelvhasználata" címen tartott előadást. MAYER JUDIT, a Madách Kiadó munkatársa a szlovák nyelvből magyarra történő fordítások elméleti és gyakorlati kérdéseit elemezte, Dr. BERTÓK IMRE pedig az esethomonímia és az esetszinonímia kérdéseivel foglalkozott. A második napon TAKÁCS ETEL „Az anyanyelvi nevelés osztályon belüli és osztályon kívüli formái" címen tartott, Dr. MÓZSI FERENC a bikultúra és a kétnyelvűség elméleti és gyakorlati kérdéseiről tartott előadást. Az előadásokat vita követte, majd dr. Jakab István a nyelvi szakbizottság felhívására készített pályaműveket értékelte. A kétnapos tanácskozás Lukács Tibor zárszavával ért véget. A Kazinczy-napok nyelvművelésünkben az egyik legrangosabb helyet tölti be. Az itt elhangzott előadások, vitafelszólalások nyelvi gondjaink orvoslására hivatottak. Az idei rendezvény alkalmából az előadók, s a résztvevők közül megkértem néhányat, hogy válaszoljon néhány kérdésre nyelvművelésünkkel és a Kazinczy-napokkal kapcsolatban.- A Kazinczy Nyelvművelő Napokon elhangzott előadások a csehszlovákiai magyarság nyelvi tudatáról adnak helyzetképet. Hogyan lehetne az itt elhangzott anyanyelvi gondjainkat orvosolni a gyakorlatban? Dr. Deme László, tanszékvezető egyetemi tanár: Egyetlen szóba foglalva: munkával; összetett szóban: többletmunkával; jelzővel is bővítve: céltudatos többletmunkával. A nemzeti életüket élő társadalmi csoportoknak is meg kell ma küzdeniük azért, hogy anyanyelvűket folyamatosan fejlesszék, alkalmassá tegyék a technikai, tudományos és társadalmi előrehaladás pontos és árnyalt kifejezésére, az újonnan megismert tények és felismert összefüggések rögzítésére, hordozására, tolmácsolására. A nemzetiségi helyzetben élő csoportoknak ugyanez a feladatuk; csak nehezebb körülmények között, mert az őket körülvevő „mikrotársadalom" nyelvileg nem egynemű. Nekik anyanyelvűkre állandóan hat a vele együtt élő másik nyelv; számukra tehát külön feladat azt megtanulni, hogy „magyarul magyarosan, szlovákul szlovákosan" beszéljenek és gondolkodjanak. S a „magyarosan gondolkodásnak" - nyelvhasználati szokásoknak - a fejlődését sem produkálniuk kell, hanem figyelniük, elsajátítaniuk, azaz bizony: tanulniuk. Ha az iskola jól teljesíti napi feladatait az anyanyelvi nevelésben, s a sajtó, az ismeretterjesztés meg a szépirodalom gonddal építi tovább, a nemzetiségi polgár olyan két kultúra birtokába jut, amely segíti feladatának teljesítésében: a szomszédos — és egyazon társadalmi célra törekvő - népek összekapcsolásában; ama bizonyos „híd"-szerep sikeres betöltésében.- Miben látja a csehszlovákiai magyar nyelvművelés legsürgősebb feladatát, feladatait? Lánczos Valéria pedagógus: A kérdésre pedagógusként próbálok válaszolni. De előbb hadd jegyezzem meg: nem vagyok magyar szakos. A Közép-szlovákiai Kerületi Pedagógiai Intézet dolgozójaként a kerület magyar tanítási nyelvű iskoláinak szlovák kabinetjét vezetem. Megítélésem szerint kerületünkben az anyanyelvi művelődés — egyben a nyelvművelés - szempontjából elsősorban is létre kellene hozni a magyar kabinetet, amely rendszeres és szakszerű segítséget nyújtana a magyar szakos, illetve a magyarul tanító pedagógusok részére. Ezenkívül meg kellene oldani azt a kérdést, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák számára legyen - mivel sem kerületi, sem járási szinten ilyen nincs — magyar tanfelügyelő, olyan, aki csak ezeket az iskolákat látogatja. Átmeneti megoldásnak megfelelne például, ha a nyelvművelés kérdéseit egy erre a célra létrehozott szakcsoport irányítaná a kerületünkben, amelynek vezetője esetleg tagja lehetne a CSEMADOK KB helyi szakbizottságnak, összefoglalva: nyelvművelésünk legsürgősebb feladatának az anyanyelvi oktatás színvonalának állandó javítását tartom.- Hogyan foglalná össze a Kazinczy-napok jelentőségét a szakterminológia használatának szempontjából? Csuka Gyula mérnök, a biológiai tudományok kandidátusa: A Kazinczynapokat több szempontból is jelentősnek tartom, nem csupán a kérdésben szereplő szakterminológia szempontjából, bár számomra talán ez az elsődleges. Mégis inkább előbb egy másik vonatkozásról szólnék; arról történetesen, hogy a rendezvény lehetőséget teremt arra, hogy megemlékezzünk Kassán az egykor itt élt nagy nyelvművelőnkről, Kazinczyról és annak máig érvényes életművéről. Kár, hogy emlékét Kassán nem őrzi emléktábla. Úgy vélem, a brnói Spielberg börtönben levő emléktábla párját ideje volna Kassán is felavatni. Közelebb menve a kérdéshez: számunkra a Kazinczy-napok fórumot teremtenek nyelvi gondjaink felvázolására, a hiányosságok és eredmények értékelésére és nyelvi ismereteink bővítésére, egyetemesebbé tételére. A magam szempontjából a legjelentősebbnek tartom azt, hogy az utóbbi három találkozó a nyelvhasználat s főleg a közéleti és szakterminológia kérdéseivel foglalkozott, amely kérdések véleményem szerint a legégetőbbek, örvendetesnek tartom, hogy ezekre a kezdeményezésekre épülve végre terminológiai szakcsoport is tevékenykedik, amely - együttműködve a magyarországi nyelvészekkel — egyezteti az egyes új kifejezéseket az egyetemes magyar köz- és szaknyelvvel.- Hogyan értékeli a Kazinczy-napok szerepét nyelvművelésünkben ? Géczi Lajos tanár, Nagykapos (Veľké Kapušany): Véleményem szerint anyanyelvűnk ápolása, védelme azonos nemzeti — a mi esetünkben egyben nemzetiségi — sajátosságaink megőrzésével. A maga nagyon szerény lehetőségeihez képest ennek az ügynek az érdekében indította útjára a CSEMADOK a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A szervezést irányító nyelvi szakbizottság ilymódon teremtett egy olyan fórumot, amely a hiányzó akadémia, nyelvtudományi intézet és országos hálózatú felsőoktatási intézmények munkáját pótlandó — mert nem tehet egyebet —, ezek munkáját is magára vállalva igyekszik betölteni a nyelvművelésünkben kezdettől fogva tátongó űrt. Hogy ez mennyire sikerült nekünk, a Kazinczynapok résztvevőinek? Egyike vagyok azoknak, aki a Kazinczy-napok mindegyikén jelen voltam. Nagyjából tehát föl tudom mérni eredményeinket, de balsikereinket is. Kezdetben volt a tömeg, s voltak a nagy szándékok, tervek. Évek múltával ez is, az ir, szerényebb méretűvé vált. A Kazinczy-napok ösztönzó hatására írtunk néhány jó, néhány kevésbé jó dolgozatot az Új Szó-ban megindult s azóta is rend szeresen közölt „Kis nyelvőrébe. Sok ez vagy kevés? Addig is, amíg az idő végleges választ adna a kérdésre, a magam részéről azt mondom: egyelőre ennyire futotta az erőnkből. Ha azonban a jószándék mellé valamivel több akarat is párosul, nyilván többet is tehettünk volna. Nyelvművelésünknek tömérdek gondja közepeltte azonban van egy megnyugtató vonása is. Mégpedig az, hogy a Kazinczy-napok ösztönző hatáséira verbuválódott az a csoport, vagy réteg, amely makacs kitartással próbálja menteni a menteniva lót, hisz sanyarú anyanyelvi állapotunk jobbrafordulósában. Valószínűleg ez a hit hoz össze bennünket évről évre Kassán. Látnunk kell azonban, hogy a nyelvművelés nem egyszeri, rövid határidejű feladat: aprólékos munka ez, naponta ismétlődő, rám és rád, és egyáltalán mindannyiunkra váró, egész embert, embereket kívánó kötelességek sora.- A Kazinczy-napok nyelvművelésünk tudományos fóruma. Milyen lesz ez a fórum a jövőben? Milyen terveket kíván megvalósítani a szakbizottság? Dr. Jakab István kandidátus, a nyelvi szakbizottság alelnöke: Inkább ismeretterjesztő, mintsem tudományos fóruma. ,A múltban, a kezdeti időszakban is ennek tekintettük, s számos hallgatót hívtunk meg a Kazinczy- napokra. Később megpróbáltunk belőle tudományom szemináriumot csinálni - sikertelenül. Ehhez ugyanis arra lett volna szükség, hogy maguk a csoporttagok is szerepeljenek saját munkájukkal, feldolgozásukkal. Ennyire azonban nem futotta az erejükből, illetve erőnkből. így maradnunk kellett a régebbi céloknál. Köszönöm a válaszokat. GÁL SÁNDOR
