A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-16 / 51. szám

KÖNYV Dénes Zsófia: El ne lopd a léniát Dénes Zsófia legújabb könyvét letéve az olvasó nyugodt szívvel nyugtázhatja Hatvány Lajos szavait, aki hajdan a riport poétájának nevezte Dénes Zsó­fiát. Azt az asszonyt, akit a lexikális köztudat elsősorban Ady Endre meny­asszonyaként tart nyilván. Ez az iroda­lomtörténeti kuriózum sajnálatos mó­don egy hosszú életen keresztül volt képes elhaloványítani Dénes Zsófia nagyobb figyelmet érdemlő emberi és írói erényeit. Pedig a századik életévé­hez közeledő, ma is eleven szellemi frisseséggel és rendszeresen alkotó író olyan egyénisége a kortárs magyar irodalomnak, akinek jónéhány erénye okán hasztalan lenne keresni a párját. Dénes Zsófia a huszadik századi ma­gyar szellemiség eleven emlékezője, akit nemcsak kitűnő memóriával áldott meg a sors, de ő is megáldotta ön­magát azzal, hogy hosszú-hosszú évtize­deken keresztül mindig ott tudott lenni, tanúként és résztvevőként tudott jelen lenni olyan körök, egyéniségek, ese­mények tüze mellett, amelyek már ré­gen történelemnek, irodalomtörténetnek számítanak. És nemcsak Magyarorszá­gon, de egész Európában jelen volt. Párizs, Bécs, London életrajzának majdnem olyan helyszínei, mint Buda­pest. Ismerősei, barátai közé nemcsak a magyar irodalom e századi legna­gyobbjait sorolhatja, de olyan külhoni nagyságokat is, mint Rilke, Apollinaire, Anatole France és sokan mások. De Dénes Zsófia igazi erénye nem a személyes kapcsolatok ténye, hanem az, ahogy róluk írni tud. Aki a művé­szeteknek és művészeknek oly tiszta - szívű, okos csodálója mint ő, az nem kis kincsek birtokosa. Dénes Zsófia szerényen, hivalkodás nélkül, huma­nista nagylelkűséggel osztogatja va­gyonát. Ebben a könyvében nemcsak Adyról tud még mindig újat, elevenet és igazat mondani, nemcsak egy madridi utazásról és nemcsak a spa­nyol festőkről, a francia kubistákról, de Kassákról, a kortárs Galgóczi Erzsébetről, Petőfi Zoltánról, a bal­oldali mozgalomról, Adyék Vojnyicájá­­ról, Freudról, Ferenczi Sándorról, Jászai Mariról, és arról is, ahogy e század hetvenes éveinek végén egy fiatal pár csókolózik a Halászbástyán, s őt, a matuzsálemi korú asszonyt ez nem hogy felháborítaná, de megnyugtatja, mert örül annak, hogy a véget nem érő csókba süppedőknek ennyivel ke­vesebb „sajnálnivalójuk marad majd öreg napjaikra". És milyen szépen, elevenen ír Visegrádról, Mátyás fény­űző palotájáról, Széchényiről, Berzse­nyiről. És mennyi életszeretettel, élet­örömmel. És hogy még mindig ír, dol­gozik . . . Mert munka nélkül az agg élet sem élet. Hálás lehet neki az olvasó. K. F. SZÍNHÁZ Illyés Gyula: Fáklyaláng Győrben több mint kétszáz esztendő­vel ezelőtt épült fel az első színház, noha a város színjátszásának hagyo­mányai ennél régebbiek. Az elmúlt hetekben Győr városában új színház­­épületet avattak. Egy országos irigylés­re méltó, pompás palotát, mely nem­csak Magyarország eddigi legmoder­nebb színházépületének számít, de szakmai vélemények szerint az európai „mezőnyben" is a legelsők közé sorol­ható. Lévén Győr hozzánk is közel, mi !s örömmel üdvözöljük az új színházépü­letet, s remélhetőleg a megújult szín­házat is. Mert minden ok megvan annak feltételezésére, hogy a Győri Kisfaludy Színház évtizedeken keresztül oly mostoha körülmények között dol­gozó társulata az új technikai feltéte­lek között egyben művészi újjászületés­nek is néz elébe. Új életet kezdhet tehát, amit a legelső, az ünneplő lépés is jelez. Illyés Gyula történelmi drámá­jával, a Fáklyaláng bemutatásával avatták fel Győrben az új színházat. Illyés erre az alkalomra átigazította a drámát, mégpedig annak lényegi mondandójára koncentrálva, hogy még egyértelműbbé és még elfogadhatóbbá váljék az a történelmi érvelés, miszerint a szabadságharc bukásával kerek egy évszázadra bukott el a magyarság leg­történelmibb ügye. Hogy a Görgey-féle magatartás nem az igazi forradalmár modelljét mintázza, még akkor sem, ha annak hordozója a csataterek le­gendás hősével és stratégájával azonos személy. Hogy a forradalmiság ismérve elsősorban az újat, jobbat akaró esz­mei, az etikus hazafiasság, az egy emberöltőnél hosszabb, történelmibb távlatokba tekintő hősök személyében mutatható fel. A dráma Kossuth s még­­inkább az egyszerű paraszt-kubikos Józsa hitében és eszméjében állítja elénk a nemzetféltő, a szabadságeszmét soha fel nem adó hazafiasság példá­ját, azt a legidőtállóbb emberi maga­tartást, amit Görgey sem mondhatott a magáénak. Mert hiába ezer fényes győzelem, ha a hadjáratok Világos felé, a legszomorúbb szertartás meze­jére vezetnek. Illyés drámája nem sira­tóének, hanem a tanulság megidézése. Hisszük, hogy a Győrhöz oly közeleső Csallóköz lakosságának is lesz majd néhány igazi élményt jelentő színházi estéje Győrben. Mert a színházjegy olcsóbb mint a kávé, s egy jó színházi élmény olykor minden kávénál jobban nyugtat, jobban felüdít. (Képünkön: A Győri Kisfaludy Szinház új épülete) (keszeli) IRODALMI SZÍNPAD Élményszámba menő műsoros est Nem zsúfolt a programja a CSEMA­­DOK bratislavai óvárosi szervezetének. Ritkán lepi meg műsoros esttel hálás közönségét. Amit viszont programjára tűz, az legtöbbször élményszámba menő esemény. Mint amilyen tavaly az emlékezetes Ady-est vdgy most nemrég a romániai Tompa László szín­művész előadói estje volt. Az utóbbi nagy jelentőségű eseményre körülbelül 350-400 fős hallgatóság előtt a Hajó­sok Házában került sor. A vendégművész egyszereplős össze­állítását bármelyik irodalmi színpadunk örömmel tehetné magáévá, annyira tartalmas, gondolatgazdag, annyira mély és sorskérdéseket taglaló, annyira Fábry Zoltán-i és Győry Dezső-i értel­mezésű, kelet-, közép-európai közele­dést kifejező szemelvények csokorba kötve, annyira a népek barátságának, testvériesülésének útját egyengető, na­cionalizmust temető, internacionaliz­must hirdető. A színész mély átélésű előadásában egyszer Fábry Zoltán, másszor Gaál Gábor, majd Sütő András és Illyés Gyula, Tamási Áron, Ady Endre és József Attila, Balogh Edgár és ismét Fábry Zoltán, Húsz János és Berzsenyi György, Herceg János és Szemlér Fe­renc szól hozzánk. A gondosan össze­állított műsorban ma is megszívlelendő tanulságok hangzanak el a Duna­­medence népeinek sorsáról, tegnapjá­ról, májáról és holnapjáról, a baráti kézfogás és megbékélés szükségessé­géről, az egyenjogú népek közeledését gátló feltételezett vagy tényleges buk­tatókról, a mindenféle nacionalizmustól mentes tiszta levegő óhajtásáról, ki­sebbségi sorban is a legsokoldalúbb és legteljesebb élet éléséről. A gyönyörű, lenyűgöző, minden te­kintetben figyelmet érdemlő összeállítás Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvéből vett idézettel indul és zárul. S az így megalkotott keretben jól elférnek aztán a népeket leginkább érdeklő gondolatok. Én személy szerint hiányoltam a műsor magával ragadó egészéből Győry Dezsőt, az Üjarcú magyarok ma is nagyon aktuális köl­tőjét. Mert hiszen a vendégművész, Tompa László összeállítása akár a Győry Dezső verséből vett gondolatra is épülhetett volna (én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyémet). A kitűnő előadóművész műsorát jól egészítette ki az óvárosi szervezet Schleicher László vezényelte, Bartók- Kodály gyűjtésű, erdélyi népdalokat éneklő kórusa, Necelá István és Reiter István zongora-, illetve hegedűjótéka. A szép számú közönség végül is azzal a jó érzéssel távozott a Hajósok Há­zából, hogy a CSEMADOK óvárosi szervezete hosszabb szünet után ismét egy nagyon értékes műsoros estét rendezett. Mács József John Doubleday képzőművész elkészí­tette Charlie Chaplin szobrának tervét. A szobrot Londonban állítják fel, az előtt a ház előtt, ahol Chaplin kisfiú­korát töltötte. Olaszországban szatirikus filmet forgat­nak. A cselekmény alapja az a fáma, miszerint Hitlernek „titokban" fia volt. A „Tiszta apja" cimű film nevetség tár­gyává teszi a nácizmust, de ugyan­akkor óvatosságra is int, nehogy a „führer" még egyszer visszatérhessen. Moszkvában továbbra is lelkesen ké­szülődnek az 1980-as olimpiára. Fel­vételünkön az a kör alakú sportcsarnok látható, amelyben a röplabda-mérkőzé­seket játsszák majd. A csarnok 3000 néző befogadására alkalmas. 8

Next

/
Thumbnails
Contents