A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-16 / 51. szám
elvtársak segítségével csempésztük át a határon. így nézett ki gyakorlatban a mi internacionalista munkánk, pártunk tanítása alapján a múltban, és ezt kívántuk folytatni a megváltozott körülmények között is a felszabadulás után. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig mesterien értett ahhoz, hogyan kell magát körülbástyázni, erős és aránylag széles tömeg- és társadalmi szervezetekkel. Ezeken keresztül tanította, nevelte a tömegeket, és egyben tolmácsolta politikáját o tömegek felé. Mozgósította népeink valamennyi rétegét, nemzetiségre, vallásra, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül, céljai megvalósításának érdekében. Ennek érdekében az általában már ismert, legfontosabb tömegszervezeteken, mint a Vörös Szakszervezeteken, a Kommunista Ifjúmunkások Szervezetén és Nőszervezeteken kívül fokozatosan létrehozott pártunk olyan széles tömegszervezeteket és egyesületeket is, melyekben megtalálhatták érdeklődésüket a különböző néprétegek, öregek, fiatalok, munkások, földművesek, értelmiségiek egyaránt, nemre való tekintet nélkül. A haladó kultúra terjesztésének nagy és szép hagyományai voltak a magyar dolgozók soraiban Szlovákiában már az első köztársaság idején. Az ismert kékblúzosok, proletkultosok, aztán később a prágai DDOCS által vezetett és a párt által irányított kultúrszervezetek, mint a bratislavai Műhely, a kassai Stúdió, a lévai Alkotás, a rozsnyói Haladás, a Szikra, a Fáklya és sok más különböző néven ismert kultúregyesületek, aztán az egyesített magyar fiatalok szövetsége szervezetei, a párt népfrontpolitikájának idején városainkban és falvainkban egyaránt, felmérhetetlen segítséget nyújtottak pártunknak főleg a proletár öntudat, az internacionalista nevelés terén, így készítve fel a napi harcokon keresztül dolgozóinkat a döntő harcra az osztályellenséggel való végleges leszámolásra. Ezért látta szükségesnek pártunk a dolgozó nép 1948-as februári győzelme után a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének megalakítását. Létrehozni egy olyan szervezetet, egyeesztendő alatt tizenhét új áruházat nyitottunk meg és összesen 170 ezer négyzetméternyi kereskedelmi területen évente átlagosan tízmilliárd korona forgalmat bonyolítunk le. Mindennek tudatában valószínűleg természetesnek fog tűnni, hogy önálló munkaterv formájában bontottuk le az imént idézett párthatározatot, mert teljesítésének mértékétől és mikéntjétől jelentős mértékben függ a lakosság áruellátásának kielégítése is. Véleményünk szerint a szállítói és fogyasztói viszony egyensúlyban tartásának egyik előfeltétele a megbízható áruforrások jó megválasztása. A kereslet és a kínálat kiegyenlítését elsőrendű feladatunknak tekintjük. Ebből adódik az a természetes kötelességünk, hogy részben a vezérigazgatóságok szintjén, részben pedig az üzemekkel fenntartott közvetlen kapcsolat révén rendszeresen ellenőrizzük és értékeljük a gyártó vállalatokkal kötött szerződéseink teljesítését.- Valószínű, hogy cserébe viszont a termelő üzemek kérnek „több szót" a kereskedelmi reklám tekintetében . . .- Kérnek és kapnak isi Ennek érdekében - szakágazati, vállalati, illetve üzemi szinten - árusítással egybekötött áruforgalmi reklámnapokat vezettünk be, amikoris egy-egy iparág termékei vagy egy-egy üzem gyártmányainak jegyében élnek áruházaink. A szakágazati napokat legnagyobb áruházainkban: a prágai Kotvában és Májban, illetve a bratislavai Priorban tartjuk; a vállalati akciókat a hatezer négyzetméternyi árusítási területtel rendelkező plzeni, pardubicei, gottwal-FABRY ISTVÁN sületet, amelynek segítségével pártunk, a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók soraiban is örökre lerakja a szocializmus, a kommunizmus alapjait. Ez az elgondolás azért volt reális, mert azonkívül, hogy mint már említettem, a párt által vezetett haladó kultúra terjesztésének a múltban, aránylag széles alapokon nagyon szép hagyományai voltak, de ezenkívül, ami még ennél is fontosabb, életben maradt sok olyan harcos magyar kommunista, akik nagy tapasztalatokkal rendelkeztek a pártunk által irányított tömegszervezeti munkában. Ezekre a tapasztalt, öntudatos harcosokra támaszkodva jöttek létre, szinte egyik napról a másikra, tehát nagyon rövid időn belül a CSEMADOK alapszervezetei, Bratislavától Agcsernőig, majd valamennyi városban és faluban, ahol csak magyar dolgozók élnek. Meggyőződhettünk arról, hogy az újra elvetett mag már megművelt talajba hullott. A CSEMADOK-szervezetek megalakulásuktól kezdve, az általános osztályharcos internacionalista nevelésen kívül, pártunk vezetésével, nagyon helyesen mindig a legégetőbb problémák megoldására mozgósították a tagságot és a tagságon keresztül a dolgozók tömegeit. Dél-Szlovákiában, vagyis n • -iyarlakta területeken, fekvésüknél toj.'»:, de a magyar néptömegek foglalkoztatottságát illetően is a mezőgazdaság szocialista átépítése, kollektivizálása volt a legégetőbb feladat éppen ebben az időben. És mi büszkén tekinthetünk vissza ezen nehéz, de nagyon szép múltunkra, mert derekasan vettük ki részünket pártunknak ezen munkájából, az új, boldogabb falu kialakításából, dovi, nyitrai, žilinai és kassai áruházainkban; az úgynevezett üzemi reklámnapokat pedig trösztünk többi áruházában. Az ilyen áruforgalmi napok többsége jól bevált, ezért a vásárlók körében is rendkívül népszerűek ezek az akciók. Akárcsak a baráti szocialista államok testvérvárosainak áruházaival rendezett árucsereforgalmi napjaink is, ami viszont alkalomról alkaa szocialista kollektív gazdálkodás megszervezéséből. A CSEMADOK minden tagjában sikerült megerősítenünk azt a hitet, hogy csak ezen feladatok sikeres teljesítésével rakhatjuk le újból a haladó kultúra alapjait magyar falva inkon is. És hogy ma, a magyar falvak népe is magas szintű kultúrált körülmények közt él, hogy a felismerhetetlenségig megváltoztak dolgozóink életkörülményei minden tekintetben, ebben a nagy műben a CSEMADOK- nak is benne van a része, erre vagyunk hát mi büszkék. Ezért utasítjuk vissza azon vádaskodásokat, hogy „többet törődtünk a múltban a tehénistóllókkal, mint az igazi kultúrával". Mi lenne még ennél szebb és érthetőbb, a munkásmozgalmi hagyományok folytatásának, mint éppen az, hogy tovább harcolunk a megvalósításáért mindannak, amit annak idején célul tűzött ki pártunk, amiért dolgozóink soraiból sokan az életükkel is fizettek. A forradalmi munkásmozgalmi hagyományok folytatása az is, hogy kulturális szövetségünk minden megmozdulásának igyekszik osztályalapokat biztosítani, azon elgondolások alapján, hogy ez a szervezet sem öncélú, valami célt szolgál, mégpedig nem kevesebbet, mint azt, hogy a kultúra hathatós fegyverével járuljunk hozzá állampolgáraink általános szocialista fejlettségéhez. És ha hiányosságokról beszélünk, akkor azt hiszem, éppen azon kell elgondolkodnunk még jobban, mik lehetnének még azok a hathatósabb módszerek, melyekkel végleg eltávolíthatnánk a még imitt-amott megmutatkozó öncélú, dekadens vagy esetleg nem szocialista eszméket 'szolgáló úgynevezett „politikamentes kultúra" terjesztését. Harmincéves múltunk azt igazolja, hogy kulturális szövetségünk, minden hiányosságunk dacára, méltó örököse a szlovákiai magyarság soraiban mindannak, ami a múltból haladó hagyományként ránk maradt, és nem utolsósorban büszkék vagyunk arra, hogy méltó örökösei vagyunk a munkásmozgalmi hagyományoknak is, tudatában annak, hogy ezzel járulunk hozzá legjobban szebb jövőnk megteremtéséhez, a szocializmus győzelméhez. lomra a belföldi termékek választékát bővíti.- Elsősorban a vásárlók, de olykor bizony a szakemberek körében is az a vélemény uralkodik, hogy a kereskedelem csak részben, néha pedig egyáltalán nem ismeri a vásárlóközönség ízlését. Mi a véleménye erről a kérdésről? (Folytatás a 4. oldalon) HÉTVÉGI LEVÉL A minap a szerkesztőségi postában egy furcsa levéllel találkoztunk. írója kivágta a Kicsoda? Micsoda? rejtvényversenynek 22. fordulójában közölt anyagát és a következő kurta-furcsa sorokat írta hozzá: „Ennyire azért nem kell a szegény bugyuta olvasókat alábecsülni! Persze lehet, hogy önmagukból indulnak ki. Egy gimnazista. — Szomorú vagyok.“ Nem, nem sértődtünk meg, kedves gimnazista olvasónk. Aki ugyan lehet kissé öregebb „gimnazista“, mondjuk olyan idős is, mint jómagam. De ez mellékes, maradjunk a gimnazista megszólítás mellett. Hát kedves gimnazista olvasónk, a Kicsoda? Micsoda? kérdései közé az Auróra cirkáló neve azért került be. mert a Hétnek ez a száma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára jelent meg. és az Auróra — tetszik vagy nem tetszik — örökké a Nagy Októberi Forradalom kezdetének szimbóluma volt és marad. Gogol pedig — akinek neve a másik kérdésben szerepelt — az orosz kritikai realizmus s a világirodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Tudja, kedves gimnazista olvasónk, voltak nagy emberek, akik úgy léptek a szószékre, hogy bevezetőben azt mondták: amit most elmondok, nem lesz semmi új. De régi igazságokat fogok ismételni, mert az emberek könnyen felejtenek. Hát így van ez az Aurórával is, Gogollal is. Nem árt őket feleleveníteni emlékezetünkben, nehogy elfeledjük, hogy volt egyszer egy író, aki maró gúnnyal ostorozta a népeket elnyomó cári önkényuralmat, és volt egy cirkáló, mely jelt adott a gyűlölt cári uralommal való végső leszámolásra. Könnyűk voltak-e a Kicsoda? Micsoda? kérdései vagy nem? Szerintem minden kérdés könnyű volt annak, aki tudta. Nehéz annak, aki nem tudta, vagy nem pontosan tudta. A versennyel nem az volt a szándékunk, hogy vizsgáztassunk embereket, hanem csak annyi, hogy felelevenítsünk dolgokat, melyeket valamikor tudtunk, de lehet, hogy elfelejtettünk. Mert a gyakorlat nem olyan egyszerű, ahogy azt gimnazista olvasónk elképzeli. Megemlítek két példát. A Kicsoda? Micsoda? rejtvényversenynek a 22. számú fordulójában az Auróra cirkálóval kapcsolatban feltett kérdésre nem mindenki adott egyértelmű választ. Voltak néhányan, akik a Patyomkin cirkálóra „tippeltek“. A 19. fordulóban az egyik versenyfeladat úgy hangzott, hogy nevezze meg a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosát. Erre hatvanketten küldtek be helytelen választ. Viszont ez egyáltalán nem tragédia. Hisz nem mindenki szeret földrajzkönyvben lapozgatni, vagy térképet tanulmányozni. Egyszerűen játszunk, és játék közben olykor tévedünk is. Ne haragudjon, ■ hogy egy kicsit elbeszélgettem önnel, kedves gimnazista olvasónk, de hát ami a szívünkön az a szánkon. Nekem jól esett ez a kis csevegés, már azért is. mert ha netán többen is akadnának olyanok, akik könnyűnek találva egyes kérdéseket, ebben saját maguk, illetve tudásuk alábeesülését látják, akkor most ezekkel is elbeszélgettem egy kicsit. Kívánok önnek jó tanulást, sikeres érettségit, csak arra vigyázzon, nehogy az érettségi vizsgán esetleg épp valamilyen egyszerű kérdésre ne tudjon helyes választ adni. 3
