A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-12-02 / 49. szám
ALLOITIJK LVASTUK ÁlTIJIÍ RÁDIÓ Fáklya Üj szerkesztő, új riporter, új adós. Pedig a neve maradt a régi, csak a lényege változott: jobb lett. Érdekesebb, élvezhetőbb, tartalmasabb, színvonalasabb. Hallgatható! Én mindezt az október huszonkilencedikei adásra értelmezem és remélem az elkövetkező műsorokról a jelzőket felfokozott formában kell majd leírni. A vasárnap délutáni — említett dátumú - Fáklya a rozsnyói járás CSEMADOK-munkájával, kulturális életével foglalkozott. Megszólaltatta a járási CSEMADOK-titkárt, a honismereti szakbizottság vezetőjét, bepillantást nyerhettünk a színjátszó mozgalomba, a járás énekkarainak, de kiváltképpen a Sajóvölgye kórus munkájába, a balettiskola ténykedésébe, és végezetül egy, a járásban élő festővel hallhattunk beszélgetést. A skála sokszínű, csak épp a színek nem egyértelműek. Megmagyarázom: a riporter készült, nagyon is készült a beszélgetésekre. Nemcsak annak nézett utána, hogy egy-egy megszólaltatott és az ő általa vezetett csoport munkája, élete, hogyan alakult az évek során, hol tart most, hanem a járás múltját, történelmét is felkutatta. Ez eddig mind helyénvaló; csak dicséret illeti a kérdezőt, hogy alaposan ismeri alanyait, a témát, hogy komolyan vette, amit csinált. A bökkenő ott van — és mentségére legyen mondva, nemcsak nála, de sokaknál -, hogy szigorúan ragaszkodott az előre kigondolt, leírt kérdésekhez. Hiába vetett fel az alany egy érdekes témát — mint például a honismereti szakbizottság vezetője, aki szerint: „Munkánkban a tanárok és a diákok munkájára támaszkodnánk, de ez eddig, sajnos, nem sikerült" — a riporter nem kapaszkodik bele ebbe a gondolatba, nem kérdezi meg, miért nem?, hanem fölteszi az előre kigondolt, soron következő kérdést. És így ment ez minden beszélgetésnél. Ebből kiindulva mondtam: a színek nem egyértelműek, a beszélgetések nem azt adják, amit adhatnának. Hadd hozzak gondolataim igazolására egy Vitray Tamás-gondolatot, amit a Filmvilág 20/1978. számában olvastam: ......nem az a döntő, hogy jókat kérdezzek, hanem az, hogy jól reagáljak. Figyeljetek az alanyom feleleteire, s azokból építsem tovább az újabb kérdést. A riportalany szavaiból szőjem tovább a fonalat, s ne a magam eredeti, előre megtervezett kérdéseihez ragaszkodjak, ha mégoly érdekeseknek tűnnek is. Hiszen a kérdések - ez munka közben gyakran kiderülhet - függetlenek lehetnek a feleletektől, s ilyen esetben teljesen elidegenítő hatásúak." 8 Fontos tudnivaló, aminek betartása nélkül nemcsak a Fáklya riportere, de más kérdező sem láthat munkához! - zolczer -KÖNYV Görömbei András: Sinka István A húszas-harmincas években induló népi írók munkásságának érzékelése nagyon sok tévedést eredményezett. Gyakran egyoldalú elemzések, jogtalan elmarasztalások, a valóságnak nem megfelelő ítéletek, megállapítósok láttak napvilágot. Sinka István talán a legtöbbet vitatott népi írók közé tartozott. Műveit olykor félremagyarázták, a költőt kellő megalapozottság nélkül vádoltál, rágalmazták. Görömbei András fiatal magyarországi irodalomtörténész új Sinkamonográfiája (Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1977) a költő munkásságának tárgyilagos újraértékelése. A könyv egyben hozzásegít bennünket ahhoz, hogy végre hiteles képet alakíthassunk ki magunkban Sinkáról. A szerző két nagyobb (és összefüggő) szakaszra bontva elemzi Sinka műveit. Először az 1945-ig terjedő időszak termékeivel, majd a költő 1945 utáni korszakával foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy „kevesen jöttek olyan mélyről és annyi szenvedés jogán a magyar irodalomban, mint Sinka István”. A szegénység, a magyar parasztság fájdalmas sorsa a költő munkásságának legfőbb meghatározója lett. Görömbei részletesen elemzi a költővé válás belső indítékait és keserveit, de foglalkozik azokkal a külső hatásokkal is, melyek Sinkát tévutakra vezették, a magányos parasztember lelkivilágát feldúlták, összekuszálták. Görömbei András kellő óvatossággal és tapintattal nyúl a versekhez; a maguk valóságában meg a kor és a társadalom összefüggéseiben figyeli azokat. Meglátásai legtöbbször reálisak; ítéleteit a higgadt mértéktartás jellemzi. Nem vádolja, nem marasztalja el a költőt, de Sinka tévedéseit, ellentmondásosságát sem leplezi. Csupán a legendákat oszlatja el, a hamis rangsorolások közt teremt rendet. Azt emeli ki a Sinka-életműből, ami valóban értéket jelent a magyar irodalom számára, s ami termékenyítőleg hatott és hathat az új írónemzedékre is. Görömbei könyve útbaigazító forrásmunka, színvonalas esszé-olvasmány lehet mindazok számára, akik szeretik Sinkát, s akik még közelebb akarnak kerülni a költőhöz. Csáky Károly Tavaszi szimfónia Vera Adlová, a neves cseh írónő igényes feladatot vállalt magára: regényes életrajzban bemutatni a német romantikus zeneirodalomnakr Robert Schumannak és feleségének, Clara Wiecknek életét. A vállalkozást azért érezzük sikeresnek, mert életüket nem szabványos tényközlő és kommentáló eszközökkel, hanem vonzóan érdekes regényformában ismerteti meg az olvasóval. Clara Wiecknek, a múlt század első fele hírneves zongoraművészének naplója az a biztos alap, amelyet Adlová afféle „művészi nagyítólencsének" használt, hogy a zeneköltőt és feleségét érzékletes emberközelségbe hozza az olvasóhoz. Schumann, a német romantikus muzsikának ez a kimagasló alakja, ötvenedik életéve után hosszú ideig élt elborult elmével, zárt falak mögött. Felesége Clara Wieck, kilenc gyermek anyja, évtizedekkel élte túl, s Európát járva királyi és fejedelmi udvarokban, koncerttermekben utolérhetetlen művészetével interpretálta férje halhatatlan zeneköltészetét. Adlová munkáját megkönnyítette, hogy levelek és Clara hiteles naplója álltak rendelkezésére, s kitűnő szaktudással bőven merített belőlük. Színesen és fordulatoson formálta meg mindazt, amit a forrásmunkákban szenvedélyes búvárkodással meglelt. Az életrajz alakjai vonzóan érdekesek, elevenek és vázlatossága ellenére eleven a korrajz is, a XIX. század zenei élete Beethoventől kezdődően Johannes Brahmsig, Clara Schumann utolsó szerelméig. A könyv vázlatosságát nem említem elmarasztalóan, Adlová ugyan a teljesség igénye nélkül formálta meg a német zeneköltészet nagyjainak, nevezetesen Clara és Robert Schumann munkásságát, de életükből sikerült kiragadnia a fordulatokat jelentő fontos . mozzanatokat. Az életrajz egyetlen fejezetében sem terjengős, s bár kissé konvencionálisán romantikus, ez nem válik a korhűség kárára. A társadalmi háttér elnagyolt és itt-ott elmosódó, ám vázlatossága ellenére gazdag annyira, hogy nem támad különösebb hiányérzetünk. Havas Mártának a Tavaszi szimfónia utolsó fordítói munkája volt. Jól csengő, költői ihletésű átültetéssel vett búcsút tőlünk. Egri Viktor HANGLEMEZ Házy Erzsébet operett-lemeze Az operettmuzsika kedvelői újabb kitűnő Qualiton-lemeznek örvendhetnek. Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház vezető szoprán énekesnője, aki a Mozart- és Puccini-operák szerepeiben ugyanolyan kiváló teljesítményt nyújt, mint számos klasszikus operettben és modern musical-ben, ezúttal e lemezzel is igazolja sokoldalúságát. A lemez valamennyi száma kitűnően dokumentálja, hogy Házy Erzsébet jelenleg nem csupán a magyar operaszínpad, hanem a magyar operettszínpad egyik legkimagaslóbb tehetsége is. A lemez Ábrahám Pál Bál a Savoyban és Viktória című operettjeiből, Kálmán Imre Csárdáskirálynő és Cirkuszhercegnő, Lehár Ferenc A mosoly országa és Vig özvegy című operettjeiből, Johann Strauss Cigánybárójából és Bernstein West Side Story című musical-jéből tartalmaz részleteket. Valamennyi számban kitűnően érvényesülnek Házy Erzsébet előadóművészetének összes kvalitásai: tisztán csengő, szárnyaló szopránja, páratlan muzikalitása, hangjának a színészi játék sokoldalúságát is visszatükröző alakítókészsége, drámai ereje és líraisága, s mindezek összegezéseként a szereppel való teljes azonosulás. A musical műfaja tudvalévőén nem azonos az operett műfajával, hiszen e műfajnak is megvannak az operett-tői eltérő műfaji, zenei és szerkezeti sajátosságai. Házy Erzsébet azonban a musical műfajában is ugyanazt a kimagaslóan felsőfokú teljesítményt képes nyújtani, mint az operettekben vagy az operákban. Sági Tóth Tibor Ki hitte volna, hogy Telly Savalas, a népszerű Kojak táncolni is tud? Márpedig így van, a La crisi di Athena című filmben tüzes szirtakit jár Claudia Cardinaléval. Ha Roger Moore megjelenik a filmvásznon, a szép, fiatal nők - sem hiányoznak. Sok kezdő színésznőnek volt alkalma Angyal oldalán a „kiugrásra" és éltek is az alkalommal. Most a francia Francoise Gayat-n a sor, aki a Moonraker című kalandfilmben játszik együtt Roger Moore-ral.
