A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-02 / 49. szám

Egy amerikai cirkusz állatszelidítönöje „reklámsétára" vitte leopárdját. A szép bundájú macska felugrott egy autóra, de nem keltett különösebb feltűnést. Ma már több kell a szenzációkeltéshez!

„Az újságírás, a fotózás a hivatásom, a film számomra csak játék" - mondja a népszerű Candice Bergen. Az újságíró és publicista témái: a Ku-Klux-Klan mai helyzete; a vakok élete; riport Muhammad Alival; a turizmus; a nők szerepe az amerikai társadalomban . . .

Egy német ernyögyáros újfajta, kisméretű esernyőket talált fel. A vietnami szalmakalapra emlékeztető ernyők napsütéskor is jól jönnek.

Német pedagógusok és orvosok egy csoportja érdekes vizsgálatot folytatott két játszótéren. Az egyiken a szokásos hinták, homokozók várták a gyerekeket, a másikon vízözön előtti őslények hatalmas hasonmásai. A gyerekek szinte kivétel nélkül az ichtyosaurusok társaságát választották.

Jules Baker alig harmincéves, Londonban él, foglalkozása cirkuszi artista. Hobbiból négy-öt méter magas, ijesztő külsejű szobrokat készít. „Rájöttem, hogy az emberek szeretik az ijesztő kinézésű, de békés természetre valló figurákat" — mondja az amatőr szobrász.

Az angliai Cambridge egyetemén újfajta elektronikus jelátalakító rendszert dolgoztak ki, amelynek segítségével a világon először kínai Írásjelek is továbbíthatók géptávirón.

9 Átszámítva kb. hétszáz koronát tépett ki egy áruházi pénztárosnő kezé-Bár vonókötéllel engedik a mélybe az anyahajáról, a RGIT elnevezésű legújabb angol kutatójármű olyan könynyedén úszik a vízben, mintha „beleszületett" volna.

bő! Koppenhágában egy tolvaj. Sikerült egérutat nyernie, de üldözték. Ezért sietve kellett fognia egy taxit; - mindenesetre elsiette a dolgot, mert valójában egy rendőrautót intett le. A menekülésnek ezzel vége szakadt.

BALAZS BÁCSI

A múltkoriban az egyik mátyusföldi faluban jártam. Takaros kis falucska volt, de engem mégsem a falu érdekelt. Valami különöset szerettem volna találni, valami nem mindennapit.- Nincs nálatok valami érdekes? - kérdeztem Szabó János barátomat.- Érdekes? - kérdezte vissza töprengve. - Az attól függ, mi neked az érdekes.- Nem született a környéken, vagy itt a faluban valami nagy ember?- Nem. Csak csecsemők . . .- Különleges népszokás?- Bizony már az is kihalt...- Valaminek mégis csak kell lennie. Gondolkozz!

Töprengett egy ideig és hirtelen a homlokára csapott.- Te! - kiáltott felderülve. - Van nekünk egy százesztendős emberünk, a Keszeg Balázs bácsi!- Na látod. Meglátogathatnánk. Megkérdezném, hogyan élt, hogy ilyen magas kort megért?- Gyerünk!

Az öreget ott találtuk a ház előtti pádon. Ráncos arcú, töpörödött emberke, de még nem esett tartású. Ránk emelte vizenyős kék szemét és köpött egyet.- Ez a köpés nem nekünk szól - figyelmeztetett a barátom. - Az öreg folyton köpköd . . .- Hogy van, Balázs bácsi? - kezdte a barátom a szokványos kérdéssel.- Megvolnék, fiam. De máma valahogy erősebben hasogat a tomporomban. Az esőt érzi biztosan .. .- Nagyon fáj?- Eléggé, fiam, de már megszoktam.- Csak a tompora fáj?- Néha a vállam is, meg a lapockám. Más nem.- Hány éves is maga, Balázs bácsi?

Ránk emeli apró szemét, kidülleszti

keszeg mellét és úgy mondja:- Száz. Kereken száz!- Szép kor, nagyon szép . . . Szeretném hallani, hogyan sikerült ilyen szép kort megérnie? Sokat dolgozott fiatal korában?- Dolgoztam biz, mint a ló. Mindig kellett dolgozni . . .- Szerette a borocskát?- Azt nem. A bort nem kedveltem, csak az erőset. A pálinkát még mostanában is felhörpintem, ha akad - mondja huncutkás mosollyal.

— Mit evett?

— Mindent. Mindent megőröltem a fogammal, ami vót. Ha nem vöt, koplaltam . . .

— Milyen ételt kedvelt a legjobban?

— A húst, azt szerettem. Meg a szalonnát. Vereshagymávaf. A löttyöket félretoltam ...

— Dohányzott?

— Ajaj! Sokat füstöltem. Az asszony nem állhatta. Mindig zsörtölődött miatta, szegény, nyugodjék békében . . .

— Cigarettázott, vagy pipázott?

— Fiatal koromban cigarettáztam. Pakliból tekertem, merthogy a szegénynek csak ilyen kapadohányra tellett. Aztán cigáróztam. Azt az olcsó, vékony szivart szíttam. Ma már nincs ilyen . . .

— A pipát nem szerette?

— Jaj, dehogy nem, fiam! Azt szerettem csak istenigazában. De már későbben kedveltem meg. Ügy hatvan felé..

— Már nem pipázik?

— Nem. Azt már nem. Tíz éve is van, hogy abbahagytam. Nagyon megköhögtette a füst... az unokám menyét ... Én is krákogtam tőle . . . Szerettem pedig azt a büdös pipát... De hogy egész iccaka köhögtem tőle, az unokám menye behajította a sparheltbe . . .

— Szóval mégsem saját magától hagyta abba?

— Nem hát! A fiatalok orrát csavarta nagyon a füst. Ijesztgettek is, hogy belegebedek a pipázásba.

— Fontos, hogy mégis abbahagyta. Biztosan könnyebben érzi magát azóta.

— Könnyebben, mert nem köhögök. Már nem is sajnálom a pipát, annyira megszoktam a bagót.

— Ejnye! Hát bagózik?

— Azt csinálom, amióta nem pipázok. Ezért őrről most rám az unokám menye. . . mert hogy sokat köpdösök. De nekem is kell valami jó ebben a cudar életben .. .

— Kell, hogyne kéne - bizonygattuk Balázs bácsi igazát, aki dohogva fészkelődön a pádon.

— Már csak azért élek én ilyen soká- mondta két köpés között -, hogy pukkasszam az unokám menyét, aki még a bagót is sajnálja tőlem . .. Hadd bosszankodjék még egy pár évet

— nevetett és felkelvén a pádról betotygott az udvarba.

DÉNES GYÖRGY

AMIT CSAK A TÖRTÉNELEM ÍTÉLÖSZÉKE DÖNTHET EL

Történt egyszer, hogy a kisfiam ezt kérdezte tőlem:- Apuka, mire való a történelem?

Én gondolkodtam, töprengtem, aztán

így feleltem:

— A történelemnek, fiacskám, az a hivatása, hogy értékelést nyújtson olyan eseményekről, amelyekről a kortársaknak sem lehet egységes álláspontjuk. Ezek sok ember érdekeit érintő, igen fontos események. A szenvedélyek természetesen felkorbácsolódnak, viták, érvek, ellenérvek merülnek fel, az emberek kiabálnak, izgulnak . .. Hát ítéld meg magad, lehet-e ilyen körülmények között megállapítani az igazságot? Persze, hogy nem. Csak később, bizonyos idő elteltével, amikor a szenvedélyek lehiggadnak, hozhatják meg a történészek ítéletüket, az okmányok gondos tanulmányozása alapján. Az igazság megállapítása természetesen nem mindig könnyű. Az okmányok

ellentmondóak lehetnek, a szemtanúk vallomásai pedig még inkább. És mégiscsak a történelem tudja az ilyen kérdéseket megoldani.

— De milyen kérdéseket? — kíváncsiskodott a kis lurkó.

— Hogyhogy milyeneket? — csodálkoztam. — Hát nem tudod, miről van szó? Hát nem látod, mi az, ami végtelenül izgat valamennyiünket?- N-e-em ... - habogta bizonytalanul a kölyök.- Mégis, milyen távol álltok az élettől ti fiatalok! Hiszen én olyasmiről beszélek, ami milliók heves vitáinak tárgya, ami testvért testvérré uszít, ami barátot barát ellen lázit. Olyan vitáról beszélek, amely már sok nap óta tombol országszerte: vajon szabályos volt-e Pepinek gólja — vagy mégis lesből vágta a kapuba?!

VLASTA SMRŽOVÁ (Ford.: Gellért György)

9