A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-02 / 49. szám

népségek során például több mint ötszáz CSEMADÓK helyi szervezetben tartottak előadást a szovjet hadseregnek Csehszlovákia felszabadításáért vívott hősi harcairól. Számtalan előadás keretében ismertette meg a CSEMADOK tagságát és a csehszlovákiai magyar dolgozókat a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokkal, a szovjet nép életével, a szov-VARGA JÁNOS

többsége nem esett a szovjetellenes hisztéria áldozatául, és az egyszerű CSEMADOK-tagok kitartottak a csehszlovák — szovjet barátság mellett s ezt védelmezték akkor is, amikor jó néhány vezető CSE-és a Szovjetunió szeretetének spontán megnyilvánulása volt ez. Felejthetetlen élmény volt a szovjet népművészeti együttes megvendégelése a szilicei efsz-ben, ahol a falu lakossága mindent elkövetett, hogy az együttes tagjai jól érezzék magukat és a legjobb benyomásokkal távozzanak hazánkból. Spontán megnyilvánulása és demonstrálása volt ez annak a szeretetnek és megbecsülésnek, melyet a cseh-CSEMADOK

BARÁTSÁG, EGYÜTTMŰKÖDÉS

A CSEMADOK megalakulása óta népnevelő és kulturális tevékenységében következetesen érvényesítette a csehszlovák—szovjet barátság elmélyítésének elvét. A CSEMADOK szervei tudatosították, hogy szocialista építésünk és hazánk függetlenségének záloga a Szovjetunió és ennélfogva meghatározó jelentőségű és az internacionalizmus alapkérdése, hogy milyen viszonyunk van a világ első szocialista államához, melynek önzetlen gazdasági segítsége és gyakorlati tapasztalatainak felhasználása a szocializmus építésében pozitívan befolyásolja népünk munkaeredményeit. Ezeknek az elveknek felismerése meghatározó volt a CSEMADOK munkájában is. Ezért nem véletlen, hogy a CSEMADOK már a megalakulását követő első években több előadást adott ki brosúra formájában a szovjet mezőgazdaságban és iparban elért eredményekről, népszerűsítve a szovjet dolgozók élenjáró munkaeredményeit a szovjet tudomány és technika eredményeit.

Az első éveket követőn a további években is egész sor előadói anyag jelent meg a CSEMADOK kezdeményezésére, melyek megismertették a CSEMADOK tagságát a Szovjetunió békepolitikájával, valamint a szovjet népnek és hadseregnek a fasizmus ellen vívott hősi harcaival. Hazánk felszabadulása 20. évfordulójával kapcsolatos ünjet kultúra, tudomány és technika fejlődésével. Ezen túlmenően a színjátszó együttesek egész sora tűzte műsorra a szovjet drámairodalom alkotásait. A helyi szervezetek által rendezett irodalmi esteken nem volt ritkaság a szovjet szerzők műveinek bemutatása, és az irodalmi esteken számtalanszor szerepeltek Gorkij, Szimonov, Solohov, Osztrovszkij, Dosztojevszkij és sok más szovjet és orosz író művei.

A CSEMADOK megalakulása óta igen szorosan együttműködik minden szinten a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetséggel. Ez az együttműködés különösen a csehszlovák — szovjet barátság hónapja alkalmából domborodik ki, amelynek keretében évente sok száz rendezvényen fellépnek a CSEMADOK esztrádcsoportjai, irodalmi színpadjai és énekkarai. A CSEMADOK ezzel a munkájával igen hathatósan hozzájárult és járul ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók és a CSEMADOK tagsága közelebb kerüljön a szovjet valósághoz, hogy állandóan mélyül a csehszlovákiai magyar dolgozók szeretete a Szovjetunió iránt, és hogy ez az emberek gondolkodásának szerves részévé vált.

Mindezek után az sem volt véletlen, hogy az 1968—69-es válságos időkben a CSEMADOK tagságának s általában a csehszlovákiai magyar dolgozóknak döntő

MADOK-funkcionárius állásfoglalása nem felelt meg éppen az internacionalizmus elveinek, szellemének. A CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyar dolgozók döntő többsége úgy tekintett a szövetséges csapatok bevonulására, mint a csehszlovák munkásosztálynak nyújtott internacionalista segítségre, a munkásosztály hatalmának megvédése érdekében. Azokban az időkben sok-sok magyar dolgozó úgy fejezte ki magát, hogy most másodszor szabadítottak fel bennünket a szovjet katonák. A magyar dolgozók tudatosították azt is, hogy a szovjet és a szövetséges hadseregek közbelépése a szocializmus megmentésével együtt azt is jelentette, hogy megvédték nemzetiségi létünket azokkal az erőkkel szemben, amelyek abban az időben egyre hangosabban vetették fel immár ismételten a kitelepítés minden osztályszempontot nélkülöző jelszavát.

Emlékszem, hogy közvetlenül az 1968—69-es válságos időszak után a gombaszögi dal- és táncünnepély közönsége milyen nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta a szovjet fekete-tengeri flottilla népművészeti együttesét. Nemcsak a műsort tapsolta végig tombolva a tízezres közönség, de a műsor után körülvették az együttes tagjait, és mindenki boldog volt, hogy kezet foghatott és szót válthatott az együttes tagjaival. Az internacionalizmusnak

szlovákiai magyar dolgozók éreznek a szovjet nép iránt.

A csehszlovákiai magyar dolgozók és a CSEMADOK tagjai döntő többségének józan hozzáállása az 1968—69-es eseményekhez feltétlenül igazolja a CSEMADOK népnevelő munkájának eredményeit, amelyet a csehszlovák—szovjet barátság elmélyítése érdekében végzett és végez. A csehszlovákszovjet barátság ápolása a jövőben is a CSEMADOK egyik legfontosabb feladata lesz. Énnek érdekében szükséges, hogy a CSEMADOK szervei és szervezetei elmélyítsék kapcsolatukat, együttműködésüket a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség szerveivel és szervezeteivel, hogy a CSEMADOK tagsága meszszemenően támogassa a szövetség rendezvényeit, továbbá, hogy a CSEMADOK által szervezett népnevelő előadások között fokozott mértékben helyet kapjanak a szovjet nép életéről szóló előadások, hogy az irodalmi színpadok és színjátszó együttesek már több szovjet szerző műveit tűzzék műsorukra, a CSEMADOK irodalmi estjein még több szovjet szépirodalmi alkotás kerüljön bemutatásra. Mindezzel a tevékenységgel elősegítjük, hogy dolgozóink még jobban megismerjék a szovjet nép életét, kultúráját, munkáját és tovább mélyüljön a megbonthatatlan testvéri barátság Csehszlovákia és a Szovjetunió népei között.

UTAT TAPOSTAK AZ ELŐTTÜNK JÁRÓK

HUSZONKÉT ÉV TÁVLATÁBÓL EMLÉKEZÜNK MOST AZ 1956-OS ESZTENDŐ UTOLSÓ NAPJAIRA.

A CSEMADOK ÉLETÉBEN KÜLÖNÖSEN NAGY JELENTŐSÉGGEL BÍRNAK EZEK A MOZGALMAS NAPOK. DECEMBER HARMINCADBAN LOSONCON (LUCENEC) KERÜLT MEGRENDEZÉSRE AZ ELSŐ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI BEMUTATÓ. EZ VOLT AZ ELSŐ ORSZÁGOS MÉRETŰ MAGYAR KULTURÁLIS SEREGSZEMLE.

ITT LETT NYILVÁNVALÓ, HOGY A CSEMADOK HELYI SZERVEZETEK KULTÚRCSOPORTJAI KÉPESEK EGÉSZ ESTÉT, SŐT EGÉSZ NAPOT BETÖLTŐ MŰSORT ADNI.

EBBŐL FAKADT AZ ORSZÁGOS MÉRETŰ NYÁRI SZABADTÉRI KULTURÁLIS SEREGSZEMLE,

A GOMBASZÖGI ORSZÁGOS DAL- ÉS TANCÜNNEPÉLY.

Az ötvenes évek elejétől kezdtek sorban alakulni a CSEMADOK helyi szervezeteinek énekkarai, színjátszó- és néptánc-csoportjai. A járási és a kerületi szintű rendezvények után felmerült egy országos méretű népművészeti seregszemle megszervezésének a gondolata, egy olyan seregszemléé, ahol fel lehet mérni az együttesek színvonalát, így került sor az első ilyen rendezvény megtartására 1956 decemberében Losoncon. A kísérlet sikerrel járt.

Mikus Sándor így írt róla lapunk 1957. január 20-i számában:

„A december 30-án lezajlott országos népművészeti bemutató, amelyet a CSEMADOK Losoncon rendezett, szép előadás volt, jó elgondolásból született. Sok igazi értékkel, eredetiséggel tanúsította, hogy a szlovákiai magyarság népi hagyományaiból mennyi kincset lehet napvilágra hozni mindnyájunk gyönyörködésére, a kultúra gazdagítására, s hogy többek között kezd már utat törni az a felfogás is, hogy a népi kultúra hagyatékait általános kultúránk útjára kell

terelni. Meglepő dolog, hogy a szlovákiai magyarság ennyi valódi értéket tud magából kitermelni, mert az üde táncok, kedves dalok tarka forgatagának látása és hallása ámulatba kell ejtse a nézőt: mindez a mi kultúránkból, hagyományainkból való!"

Majd egy héttel később Petrik József ugyanott ezt írja:

„A műsor eléggé változatos és érdekes volt. A kerületi szemlékkel szemben az országos szemlén a műsorszámok nagyon jól peregtek egymás után. Ha figyelembe vesszük, hogy a csoportok fel- és levonulása vagy 15 méter hosszú szűk folyosón keresztül történt, elismeréssel kell beszélnünk a rendezőkről."

Gyurcsó István a Hét 1975. február 3-i számában már a jövő feladatait is megfogalmazta:

„Céljában kell meghatározni a népművészeti munka irányát. Nem az egészséges és művészi konkurrencia rovására. Semmi esetre sem, hanem a városok pereméről lehulló selejt ellen használni fel a népi ízlést, hogy különbséget tudjon tenni minden ember az igazi érték és a torz, hitvány között."

■ Ellátogattunk Losoncra, hogy az egykori nagysikerű műsoros est rendezőivel, szerzőivel, résztvevőivel beszélges-Koncz Béla, aki az első országos daliás táncünnepélyt megnyitotta

sünk. Tories Ferenc, a losonci helyi szervezet akkori titkára így emlékezik:

— Bús István barátom — már meghalt - jött egyszer hozzám, hogy alakítsuk meg itt is az énekkart. Húsz évig együtt daloltunk a komáromi dalárdában. Megörültem a javaslatnak, mindig szívesen énekeltem. Hozzáfogtunk a toborozáshoz. Elég szép számmal lettünk. Jó ötvenen. Vegyeskórus. A CSEMADOK Erzsébet utcai székházában folytak a próbák. Hetente kétszer. Szépen haladtunk. Nem sokkal később megalakult a tánccsoport és egy nagyon jó műkedvelő színjátszó csoport is.

Feri bácsi az asztalnál ül, kemény a tartása. Nem is hinné az ember, hogy már 74 év nyomja a vállát. Beszél, emlékezik. Egyenesen az ember szemébe néz.- Abban az időben a CSEMADOK minden megmozdulását nagyon támogatta Losonc város lakossága. Ha fellépést, műsort hirdettünk, mindig telt ház volt. Munkatársaim is tevékenyek voltak. Hetente rendeztünk valamit. Vagy táncmulatságot, vagy teadélutánt, vagy mesedélutánt, bábszínházát a gyerekeknek, vagy álarcosbált, de még szépségversenyt is. Az akkorihoz képest szinte azt mondhatnám meghalt a

6