A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
mm Komáromban (Komárno) sok neves festő, szobrász született, illetve élt és alkotott: Feszty Árpád, Harmos Károly, Komáromi Kacz Endre, Nagy Antal és Nagy Márton, Berecz Gyula, Basilides Sándor, Staudt Csengeli Mihály, hogy csak a nevesebbeket említsem. A múlt hagyományainak számos folytatója van Komáromban. Az új, fiatal alkotó mesterek közül ezúttal Mester Péter festőművészt szeretnénk bemutatni lapunk olvasóinak. A festészettel azt lehet mondani, az egész család foglalkozik. Édesapja Mester Pál grafikus és édesanyja, Júlia amatőr képzőművész sok szép alkotással járult hozzá városunk és járásunk képzőművészeti hagyományainak fejlesztéséhez. Péter így már fiatalkorától festeni tanult és alkotott; sok szép díjnyertes alkotását láttam akkoriban különböző kiállításokon. Tanárai segítettek tehetsége kibontakoztatásában, így a képzőművészetet választotta élethivatásul. 1974-ben fejezte be - szép eredménynyel - tanulmányait Budapesten. Sokat tcnult itt neves mesterektől. A festészet mellett grafikával, könyvillusztrációval, gobelinek tervezésével és szövésével is foglalkozik. Magyarországon maradhatott volna a főiskola elvégzése után, szíve azonban hazahúzta, oda, ahonnan indult, Komáromba. Nagy lendülettel lát munkához, Dunaradványon műtermet rendez be magának, itt tervezi és valósítja meg műveit. Gobelineket alkot járásunk több esketőtermébe, mozaikot több óvoda homlokzatára, sok szép képet fest, és 1975-ben a ÉRI/IÉK, PtöKETÍ Aranyat idéző őszi napsütésben, vetkőző-rötbarna fák között, legendákat teremtő mesés völgyben robogunk autónkkal a szépen csengő aranyak híres városa Körmöcbánya (Kremnica) felé. A hegyek sziklás oldalában, a kiálló, furcsa alakú szirtek között hiába keresem a gonosz törpét, aki a patakban aranyat mosó saskővári vitézt felcsalta a hegyre és ott egy aranysziklát gördített rá. Pásztorok találták meg a kapzsi vitéz holttestét és vitték hírül az aranyszikla csodálatos történetét a királynak, aki megengedte, hogy ezen a helyen letelepedjenek. Ez c városalapitás legendája. Az írott emlékekből azonban kiderül, hogy a várost Róbert Károly magyar király 1328-ban a szabad királyi városok sorába emelte és olyan számos kiváltsággal ruházta fel, mint a csehországi Kutná Horát. Valószínűleg ekkor alapították a körmöci pénzverdét is. E kellemes őszi időben tehát 650. évfordulóját ünnepli a város és a pénzverde. A középkorban már létezett hatalmas, négyszögletes téren fúvószenekar játszik az ünneplő polgároknak és az ország minden részéből összesereglett éremgyűjtőknek, vendégeknek. A pénzverde előtt állunk meg és nézzük a kicsinosított középkori épületet, mely Európa egyik legöregebb pénzverdéjének ad szállást és ahol még mindig, most is dolgoznak. A műhely munkájáról és a leltári készletről az első részletes leírás csak az 1548-as évből maradt fenn. Hatalmas épülettömböt fog-Pénzverde középkori ábrázolása egy korabeli metszeten A varoskapu Iáit magába, mintegy harminc helyiséggel. A leltárban sok fegyver és védőeszköz szerepelt. Valószínűleg e hely nemcsak pénzverdének, hanem a város védelmére is szolgált. Abban az időben a háborús viszonyokat tekintetbe véve ez természetes dolognak számított. Tetemes volt a pénzverde arany- és ezüstkészlete, melyből velencei mintára aranyforintokat illetve ezüstdénárokat, -garasokat vertek. A műhely berendezéséről nem esik szó. Valószínű, hogy kezdetleges gépi, mechanikai eszközöket sem nagyon használtak, a pénzverés módja nehéz kétkezi munkával ment végbe. 1531—35 között hatvanhárom pénzverőt alkalmaztak, ezekből három az aranyforintokat verte. Az összes alkalmazottak száma azonban nem haladta meg a szó-MESTER PÉTER 12