A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-25 / 48. szám
CSEMADOK ehszlovákia dolgozó népének győzelme 1948 februárjában megnyitotta az utat a magyar nemzetiség problémájának megoldásához hazánkban a teljes egyenjogúság alapján. Ezen az úton jelentős állomás volt a CSEMADOK megalakulása, melyre 1949. március 5-én került sor a bratislavai Redut nagytermében. Az alakuló közgyűlés tehát megtette az első lépést egy széles tömegalapokon álló kulturális szervezet kialakításához. Ennek a nagy lehetőségnek megvalósítása azonban azokra a tisztségviselőkre várt, akik az alakuló közgyűlés után a CSEMADOK apparátusába léptek. A CSEMADOK előtt az a fontos feladat állt, hogy kiépítse központi, kerületi és járási bizottságainak apparátusát, ami döntő előfeltétele volt annak, hogy a választott szervek határozatai a gyakorlatban megvalósuljanak. Ezzel párhuzamosan a másik feladat az volt, hogy megalakuljanak a helyi szervezetek a magyarlakta falvakban és városokban. A CSEMADOK alakuló közgyűlésének nagy visszhangja volt Dél-Szlovákiában, amit igazol az is, hogy ezt követően több helyen ösztönösen kezdtek megalakulni a CSEMADOK helyi szervezetek. Megalakultak az első szervezetek Muzslán és Nyitragerencséren. A városi szervezetek között az érsekújvári jelentkezett elsőként. A spontán lelkesedés azonban kevés volt, és szervezettséget kellett vinni a mozgalomba. Továbbá szükséges volt népszerűsíteni a CSEMADOK célkitűzéseit és küldetését. Erre annál is inkább szükség volt, mert nem is kevesen voltak olyanok, akik a CSEMADOK-ban valami politikai érdekvédelmi szervezetet akartak látni. Ezek az egyének aztán később látván, hogy a CSEMADOK-nak más célkitűzései vannak, fokozatosan távol is maradtak a CSEMADOK munkájától. Ennek a szervező és felvilágosító munkának megvalósítása volt a CSEMADOK apparátusának feladata. Az apparátus kiépítése azonban nem volt könnyű feladat azért, mert Dél-Szlovákiában ebben az időben hiányzott egy kulturális tevékenységben jártas értelmiségi gárda. Ezért akkoriban az emberek a szó szoros értelmében a munkapadok és az eke mellől jöttek a CSEMADOK- ba dolgozni, tapasztalatok és magasabb iskolai képzettség nélkül ugyan, de annál több lelkesedéssel és tenniakarással. Bizony a CSEMADOK KB azoknak, akik ebben az időben léptek a CSEMADOK szolgálatába, nem tudott sem nagy fizetést, sem fényes karriert ígérni. Felvételkor igen kevés szó esett arról, hogy milyen lesz a fizetés. De annál több a munkáról, az apparátus előtt álló feladatokról. Arra is emlékszem, hogy sokan jobban fizetett állást vagy munkát hagytak ott, és alacsonyabb fizetésért jöttek a CSEMADOK-ba dolgozni, és mi több, tették ezt azzal a tudattal, hogy keményebb munkát kell majd végezniük, mint az előző munkahelyükön. Ezen túlmenően nem volt ritkaság az sem, hogy egy-egy hónapban jócskán késett a fizetés, mert akkoriban a CSEMADOK-nak nem volt olyan szintű bér- és munkaerőtervezése, mint ma. Az emberek mégis kitartottak, végezték a munkájukat, úgy, ahogy azt megkövetelték tőlük. Ennek a határtalan lelkesedésnek fenntartásában nagy szerepe volt a CSEMADOK KB akkori kicsi, de annál lelkesebb apparátusának, élén Fellegi Istvánnal, a CSEMADOK KB első vezető titkárával, akinek optimizmusa, érveinek meggyőző ereje újból és újból erőt öntött azokba, akik már-már csüggedni kezdtek. Az apparátus szervező munkájában a hajtóerőt Fehér Dóra és Pathó Károly jelentették, akiknek nagy szerepük volt a CSEMADOK apparátusa megszervezésében, annak irányításában és nem utolsósorban a CSEMADOK-tisztségviselők munkastílusának kialakításában. Még ma is imitt-amott elhangzik, hogy aki felkötötte a kolompot, az zörgesse is. Ez a mondás például Pathó Károlytól származik, aki annak idején a CSEMADOK-titkárokat ezekkel a szavakkal serkentette aktivitásra. Bizony akkor a CSEMADOK Központi Bizottságának Duna menti öreg, kopott épületében hiába keresett volna valaki reprezentatív apparátust és helyiségeket, mert mindössze csak öt fizetett tisztségviselő volt. Az apparátus fokozatos kiépítésével párhuzamosan kezdtek szaporodni a CSEMADOK helyi szervezetei is. Amíg 1949-ben a CSEMADOK-nak mindössze 30—35 helyi szervezete volt, addig a következő évben ez a szám már megközelítette a 150-et. Ebből is látható, hogy az apparátus kiépítésének ideje az 1950-51-es évekre esik. Persze azt is tudni kell, hogy a járási apparátus akkoriban azt jelentette, hogy a járási bizottságon egy fizetett ember dolgozott. Nem volt sem adminisztratív munkaerő, de még írógép sem. Voltak olyan helyzetek, amikor a kezdet kezdetén jó néhány tisztségviselőnek nem is volt irodája, a táskájában hordta az egész irodai anyagot. A helyi szervezetek megalakulásával párhuzamosan az is világos volt, hogy létüket tartalommal kell megtölteni, úgy, hogy ezekben pezsgő legyen a kulturális élet és a népnevelő munka. Ez nem volt könnyű feladat, hisz elsősorban nem voltak kultúrházak, ahol ezt a munkát végezni lehetett volna. Nem voltak a kultúra területén jártas szakképzett emberek. Minek következtében akkoriban módszertani munkáról nem is nagyon lehetett beszélni. Voltak ugyan lelkes szervezők, különösen a színjátszás területén, akiknek voltak tapasztalataik a szervezésben, az irányításban, de ezek főleg VARGA JÁNOS városokban, járási székhelyeken tevékenykedtek, és néha-néha besegítettek a falusi színjátszók munkájába is. Mindemellett ez a tény meghatározó volt annál, hogy a CSEMADOK-ban legelsőként a színjátszás volt a legvirágzóbb munkaforma. Talán a zseliziek tudnának róla sokat beszélni, hogy első színdarabukat hogyan tanulták be és hogyan adták elő egy ócska fészerben igen lelkes közönség előtt. Egyszóval kultúrházak nem voltak, szakemberek sem voltak, de a legtöbb helyen élénk kulturális tevékenység folyt. A helyi szervezetek előkészítő gyűléseit ebben az időben sokszor az alakuló magyar tannyelvű iskolák helyiségeiben vagy egy-egy lelkes CSEMADOK-tag lakásán tartották, és az alakuló gyűlésekkel sem volt ez másképp. Ennek ellenére akkoriban minden faluban ünnep volt a CSEMADOK-szervezet megalakulása. Nem egy helyen virágcsokorral fogadták az alakuló taggyűlésre érkező központi vagy kerületi és járási küldöttet. Megfelelő szakemberek hiánya következtében a CSEMADOK-titkárok nemcsak politikai szervezők voltak, de egyben módszertani tanácsadók is a kulturális munka területén. Ehhez viszont az kellett, hogy némi jártasságot szerezzenek egyes munkaformákban. Ennek érdekében a CSEMADOK Központi Bizottsága több esetben rendezői és maszkírozó tanfolyamokat rendezett, amelyeken a járási titkárok mellett részt vettek lelkes önkéntes kulturális dolgozók, aktivisták is. Az ezirányú szakmai képzés területén igen sok segítséget kapott a CSEMADOK ez időben a magyarul beszélő szlovák művészektől is. Sztrelka Imrich, Koreň Bronislav, Krištof Veselý bármikor hajlandók voltak csekély ellenszolgáltatás fejében, de anélkül is, bekapcsolódni a CSEMADOK tisztségviselőinek szakmai képzésébe, hajlandók voltak meglátogatni egy-egy műkedvelő színjátszó együttes próbáit. Munkájuk annak idején nagyban hozzájárult a szakkáderek területén mutatkozó hiányok csökkentéséhez. A CSEMADOK tisztségviselői nemcsak helyi szervezeteket és amatőr együtteseket hoztak létre, de aktívan részt vettek falvainkon a földművesszövetkezetek megalakításában is. Sok helyen az ő munkájuknak volt köszönhető, hogy a CSEMADOK-tagok elsőként léptek be a szövetkezetbe, és az ő agitációs munkájuk nagyban hozzájárult a szövetkezeti gondolat elterjedéséhez. Nem volt ebben az időben olyan CSEMADOK-gyűlés vagy kulturális megmozdulás, ahol ne lett volna fő probléma a szövetkezet megalakulásának kérdése. Akkor a CSEMADOK járási és kerületi titkárainak havi és heti jelentéseinek egyik fő pontja volt, hogy hol és melyik faluban vett részt a CSEMADOK a szövetkezet megalakításában és milyen eredménnyel. Az sem volt véletlen, hogy amikor az ellenséges propaganda és a megalakult szövetkezeteknek nyújtandó elégtelen támogatás következtében Kelet-Szlovákiában sok szövetkezet felbomlott, a párt felhívására egy CSEMADOK-tisztségviselőkből álló munkacsoportot küldtek ki erre a vidékre Ferenczei István, a mai miniszter vezetésével, azzal a feladattal, hogy agitációs és szervező munkával segítsenek ezt a negatív folyamatot megállítani és a feloszlott szövetkezetét újjászervezni. A CSEMADOK tisztségviselőinek sokoldalú politikai és kulturális tevékenysége, valamint a feladatok bonyolultsága megkövetelte megszervezni a CSEMADOK munkatársainak politikai és eszmei képzését. így került sor a CSEMADOK négy-hathetes központi tanfolyamainak megszervezésére, amelyeken részt vettek a CSEMADOK apparátusának tagjai, valamint azok az aktív kultúrmunkások, akiket azzal a távlattal vettek fel a tanfolyamra, hogy később az apparátus tagjai lehetnek. Több ilyen iskolázás volt Budmericén, Tallóson és más helyeken. Soha> vissza nem térő az az élmény, amit ezeken a tanfolyamokon láttunk. A lelkesedés, a tudásszomj, a tenniakarás. Mindez annak ellenére, hogy sokan voltak közöttük olyanok, akik először hallottak filozófiai tételekről vagy politikai gazdaságtanról. Ami ezeknek a tanfolyamoknak a legnagyobb érdeme volt, az az, hogy bevezette az embereket a CSEMADOK életének problémáiba és általánosította az eddigi tapasztalatokat. Tudjuk azt is, hogy ezekről a tanfolyamokról igen sokan kerültek ki olyanok, akik később az iskola végeztével a nemzeti bizottságok különböző funkcióiba kerültek. Az iskolázások szervezésében nagy szerepe volt Fehér Dórának, aki jóformán valamennyi tanfolyam vezetője és irányítója volt. így kezdtük tehát. Innen, ezekből a gyökerekből terebélyesedett ki az a kulturális szövetség, melynek ma már több mint ötszáz helyi szervezete, közel nyolcvan színjátszó együttese, több mint száz tánccsoportja, 50 énekkara, soksok irodalmi színpada, több mint százötven éneklőcsoportja, tucatnyi művelődési klubja, központi művelődési és művészeti szakbizottsága, s ugyanilyen járási szakbizottságai vannak. Innen indult el a CSEMADOK, amelynek ma már olyan reprezentatív kulturális rendezvényei vannak, mint a gombaszögi dal- és táncünnepély, a zselizi folklórfesztivál, a Kodály-napok, a Jókainapok, a Duna-menti Tavasz, valamint a népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt... vetélkedője, hogy csak a leglényegesebbeket említsem, s amely mind országos hírnévre tett szert. Mindez harmincéves munka eredménye. Ahhoz azonban, hogy a harminc évet értékeljük, nem elég csak önmagukban az eredményeket látni. De ott kell látni mögöttük az embert, a sikerek kovácsolóit. A CSEMADOK kulturális élete nagy lépést tett előre. A kezdet kezdetének nehézségei ma már visszavonhatatlanul mögöttünk vannak, ez alkalomból mégis arról beszéltem többet, ami az indulást jellemezte. Tettem ezt azért, mert minden eredmény csak akkor lehet igazán értékes a számunkra, ha visszaemlékezünk mindarra, ami kezdetben történt. Ne feledkezzünk meg azokról, akiknek neve ma már csaknem hogy feledésbe merül, akik úttörőszerepet játszottak a CSEMADOK megalakulásánál, mert csak így tudjuk igazán értékelni és becsülni saját munkánkat is. EMLEKEZEM 6
