A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
fásait, az értékes gobelineket, a porcelánkészleteket, a soha nem látott óragyűjteményeket. A három és fél millió lakosú világvárosban rengeteg a látnivaló. Árnyékot nyújtó lombos fákkal szegélyezett széles utak, bulvárok, terek, virágos parkok, toronyházak, mindenütt, amerre járok. Az üzletekben a legkényelmesebb ízlésnek is megfelelő áruk kinólgatják magukat, de nem nagy irántuk az érdeklődés. A kereskedők unalmukban az ajtó előtt beszélgetnek egymással, hiába várják a vevőket. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: miből élnek? Vagy talán csak ilyenkor nyáron pang a kereskedelem? Aligha, hiszen külföldiekben nincs hiány. Ök azonban inkább a műemlékek és egyéb nevezetességek körül sürgölődnek. Ricardo • véleménye szerint ugyanis iiyen méretű gazdasági válságra, mint az idén — a rendkívüli narancstermés és a turistaforgalom ellenére — az utóbbi tíz esztendőben nem volt példa. A produktív életkorú lakosság 8,6 százaléka munkanélküli, s 50 százalékuk még nem töltötte be 25. életévét. Az infláció tavaly a 32 százalékot is meghaladta, ugyanakkor a bérek a rohamosan emelkedő árak mögött kullognak, ami ellen elkeseredett harcot folytat a munkásosztály. A Cambio folyóiratban közölt adatok szerint, bár a létminimum 32 ezer pezeta körül mozog, 220 000 dolgozónak havi 10 ezer pezetánái és 5 millió személynek a 3p—30 ezer pezetánál alacsonyabb a jövedelme. A fiatalok ezreinek a sorsa azonban a felnőtteknél is kilátástalanabb. Akik otthon nem találnak munkát, azoknpk a többsége Franciaországban és az NSZK-ban próbál megélhetést keresni. Szüleik kétségbeejtő anyagi helyzete miatt iskolába sem járhatnak. Irni-olvasni csupán a nyári hónapokban fenntartott alkalmi iskolákban tanulnak meg. Tankönyveik nincsenek, tanítóik sokhelyütt — tantermek hiányában — a szabadban oktatják őket. Henyélésre azonban nincs idejük ezeknek a piszkos kunyhókban és barlangokban élő, családjukat eltartó gyermekeknek. Nagy részük a textil- és cipőiparban vagy a szállodákban vállal munkát. A munkaadó szempontjából ugyanis a legelőnyösebb feltételek mel lett, a legalacsonyabb bérért dolgoznak, mégsem sztrájkolnak, s a munkaadó a társadalombiztosítási díjat is megtakaríthatja. * Lehetetlen nem látni a Spanyolország kék egén tornyosuló sötét felhőket, amelyeket azonban az ország ügyeinek irányítói nem hajlandók tudomásul venni. De miért is foglalkoznának a szegények ügyével? Egyszerűbb, ha a saját élvezeteiknek hódolnak. A legtöbben a hét végét üdülőjükben töltik vagy gépkocsijukon kirándulnak, például a Madridtól alig néhány kilométernyire eső Aranjuezbe vagy Toledóba, ahol úgy érzi magát az ember, mintha valamilyen hatalmas múzeumban járna. A sziklákon épült kétezer éves város keskeny utcáin mór, gótikus és reneszánsz 'stílusú házak, mecsetek és zsinagógák váltakoznak. Bár királyi palotája — .az Alcazar — a régmúlt időket idézi, Franco idejében fasiszta múzeumként szolgált, ahol szégyenszemre - azoknak a hősiességét dicsöitették, akik a polgárháborúban a saját népük ellen fogtak fegyvert. . Toledo a 16. században itt otthonra talált El Greco, a „görög" városa. A turisták tömegei zarándokolnak ide, hogy múzeumnak berendezett házában megcsodálják a halhatatlan festő müveit. Elárvult műterme olyan, mintha csak tegnap hagyta volna el a gazdája-Aki azonban meg akarja ismerni Spanyolországot, annak Cordobába, Sevillába, Granadába, Malagába és a többi városba is el kell látogatnia. Bár autóbuszon hosszadalmas az út, nem sajnáltuk a fáradságot. Még Algecirasban, a legdélibb spanyol kikötőben is jártunk, ahonnan jól láthatók a bizarr sziklákon a. Gibraltári-szoros-. ban a Földközi-tenger bejáratát őrző erődök, 270 éve a Brit Birodalom ural-mának jelképei. Ha valaki megkérdezné, mi tetszett Spanyolországban a legjobban, annak a granadai Alhambráról, mesébe illő mór palotájáról, szökőkútjairól és ritka virágoktól illatozó kertjeiről beszélnék. A csodálatos országtól Barcelonában vettem búcsút. Még egyszer végigmentem főutcáján, a Ramblason, hogy utolsó pillantást vessek az úttest közepén levő járdára, a sátrakban könyveket, gyümölcsöt, virágot, madarakat nagy összevisszaságban kinálgató árusokra. A ragyogó napsütésben indokolt a derűlátás. Mégis némi aggodalommal gondoltam e vendégszerető nép jövőjére. A többi városhoz hasonlóan ugyanis helyenként itt sem hiányoznak a házfalakra mázolt horogkeresztek és a bebörtönzött háborús bűnösök szabadon bocsátását követelő feliratok. Az újságok nap-nap után tüntetésekről és sztrájkokról számolnak be. Új ismerőseim azonban megnyugtattak: már kihullottak a fasiszta Fallangue-nak, Franco szélsőjobboldali pártjának méregfogai. A tavalyi — négy évtized óta az első — demokratikus választásokon a lakosságnak alig fél százaléka szavazott erre a pártra. Nincs is képviselete a parlamentben. A többség haladó gondolkodású, torkig van az inflációval, a munkanélküliséggel. Legfőbb vágya, hogy dolgozhasson és békében éljen. KARDOS MÁRTA P. MARIOT (6)-j-1 archív felvételek AHOL A SZKALPEL BESZÉL A halottak már nem tudnak beszélni ... Pedig hány esetben könnyítené meg egy-egy bűnügy vagy baleset körülményeinek felderítésében a közbiztonsági szervek és a bíróság dolgát, ha megszólalnának. De hiába! ök — sajnos — már nem tudják megmondani: miért haltak meg oly váratlanul, oly hirtelenül... öngyilkosságot követtek-e el, más gyilkolta-e meg őket; miért fulladtak a Dunába, Vágba vagy más folyóba; halva születtek-e, vagy pedig a szégyentől és szóbeszédtől tartó anyjuk végzett-e velük néhány tízperccel a világrajöttük után? A halottak örökre némák ... Sokszor azonban az élőknek is kellemetlen, kényelmetlen a nyílt beszéd, vagy egyszerűen nem akarnak vallani, mert ezzel önmagukat hozhatnák kényes helyzetbe. Ilyen esetben a nyomozó és bűnüldöző szerveknek egyéb úton kell kideríteniük a valóságot. Miért halt meg X. V.? Miért fulladt a folyóba egy asszony, akit napokkal később újra a felszínre dobott a víz? Gyilkosság történt vagy baleset? Ha gyilkosság, úgy vajon ki a tettes? Ezekre és még sok hasonló kriminológiai kérdésre adnak biztos válasznak tekinthető orvosszakértői véleményt a bratislavai Komenský Egyetem orvosi karának törvényszéki orvostani tanszékének rideg fémasztalokkal felszerelt bonctermeiben és laboratóriumaiban. § § § Tavaly ősszel, az egyik Garam-menti községben történt az alábbi eset. Egy pénteki napon látták utoljára a szomszédok és ismerősök A. M. ötvennégy éves, magányosan élő, illetve az asszony lányának első házasságából származó kisfiát nevelő n.-i lakost. A környék lakói néhány nappal később arra lettek figyelmesek, hogy bár az asszony szoba-konyhás házában éjjelnappal ég a villany, már napok óta senki sem moccan a lakásban. £s az is feltűnt, hogy A. M.-et sem bevásárolni, sem pedig — szokásához híven — a kisunokájával sétálgatni sem látta senki ... A szomszédok, rosszat sejtve, baljós észrevételeiken alapuló gyanújukat öt-hat nappal később, az esti órákban a közbiztonsági szervekkel is közölték. Amikor a rendőrőrjárat és velük a készültségi szolgálatos orvos megjelent a helyszínen, hiába csöngettek meg dörömböltek a földszinti lakás ajtaján. Belülről volt bezárva, de odabenn senki sem moccant, senki sem nyitott ajtót. Lakatost hívtak és leszerelték a zárat... Behatolva a lakásba, megrendítő látvány tárult a nyomozótisztek elé. A régimódi bútorral berendezett, sötét konyha egyik sarkában az aszszony feküdt holtan a padlón. A szobába vezető ajtó küszöbén az unokája, a kis Lacika feküdt — szintén élettelenül. A két kihűlt, már-már oszlásnak induló testen az orvos az erőszak legkisebb jeleit sem találta. És a gyakran előforduló gázmérgezés lehetőségét is kizárta, hiszen a lakásban villannyal főztek s fűtőolajjal fűtöttek, mert gáz nem volt bevezetve. Miért és mikor halt hát meg az ötvennégy éves asszony? És mi okból kellett meghalnia a másfél éves kisfiúnak is?... A rendőrség több szakember bevonásával a helyszínen késedelem nélkül hozzálátott, hogy kiderítse e két rejtélyes haláleset okát. Igyekezetük azonban nem vezetett a kívánt eredményre, mert semmi nyomra vezető, konkrét bizonyítékot nem találtak. Ekkor az a feltevés alakult ki, hogy a nagymamát talán szívszélhűdés vagy hasonló, hirtelen halált okozó egészségügyi káro-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EM11E1U SORSOK sodás érte; míg a magára maradt kisfiú pedig az éhhalál áldozata lett. Ezek az érvek az első pillanatban elfogadhatónak látszottak, az orvos azonban mégsem bízott bennük, mert úgy találta, hogy A. M.-et és unokáját nagyjából egyazon időben érte a halál. Ezért törvényszéki orvosszakértői vélemény kidolgozását javasolta és elrendelte az ezzel járó boncolást. Kételkedése jogosnak bizonyult, mert a boncolás váratlan fordulatot hozott az ügyben: minden félreértést kizáróan a szén- vagy világítógáz-mérgezés biztos jeleit mutatta ki. Felötlött tehát egy további, megoldatlan kérdés: hogyan kerülhetett sor a lakásban gázömlésre, hiszen gáz nem is volt ide bevezetve; a fűtéstől eredő gázömlésről pedig a kémény kifogástalan huzata révén szó sem lehetett?! A nyomozótisztek újra kiszálltak a helyszínre és röviddel később megállapították, hogy az asszony lakásában ugyan nem, de a szomszédos házak egyikében használtak világítógázt. A vezeték pedig A. M. szoba-konyhás házikója alatt húzódott... Üjra lázas keresésbe kezdtek — és ezúttal már sikerrel! A földben húzódó csővezeték egy helyen megrongálódott s az ott szabadon kiszivárgó gáz föltört a földszinti lakásba, ahol az alattomosan érkező halál két emberéletet követelt. A már-már lezártnak tűnő nyomozást pedig a törvényszéki orvostani tanszék dolgozói terelték a helyes mederbe. § § § J. L.-nek gyermeke született. A tizenkilenc éves lányanya nem tudta pontosan megmondani, hogy ki a gyerek apja, mindössze azt állította teljes biztonsággal, hogy egy drapp Wartburg tulajdonosa az illető .., — Gyakorta járt Bratislavába. Mérnökként mutatkozott be, Ostraváról. Egyszer magával vitt két hétre Morvaországba. Gottwaldovban, a Moszkvaszállóban laktunk. Akkor történt... — vallotta a lány a rendőrség előtt. J. L. édesanyja is megerősítette lánya vallomását, sőt, azzal is megtoldotta. hogy a drapp kocsi nemegyszer megállt a házuk előtt és föltülkölt a csinos Janáért. Ezt a szomszédok tanúvallomásai is bizonyították, így hát a közbiztonsági szervek kézre kerítették a szóban forgó ostravai férfit. — Igen, jártam ' Bratislavában. Anyagbeszerzőként aránylag gyakran megfordultam itt és a lányt is ismerem. Véletlenül jöttünk össze. Éppen Ostravára akart utazni a barátnőjéhez, gondoltam hát, hogy elviszem. Kétszáz koronát is kölcsönöztem neki, de a pénzt a mai napig sem láttam viszont. Ezért tülköltem bratislavai utaim során a házuk előtt, de ajtót soha senki sem nyitott náluk — vallotta a „mérnök". A bíróság azonban nem nagyon hitt a „mesének“ tűnő szavaknak és orvosszakértői vérvizsgálatot rendelt el. Érthető módon, hiszen a bizonyítékok inkább a lány igaza, mint a férfi érvei mellett szóltak. Az anyagbeszerző, ahogy mondani szokás, fülig volt a pácban... A szerológiai vizsgálat azonban kizárta annak lehetőségét, hogy J. L. gyermekének apja az ostravai „mérnök“ legyen. A lányanyának nemcsak új, most már a valódi apa után kellett néznie, de az ostravai fiatalember egyben becsületsértési pert is indított ellene. (Folytatjuk) 17
