A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
A SZÉPSÉG KOORDINÁTÁI A plasztikai sebészetnek, amely a testrészek és szervek fejlődési rendellenességeit, a sérülés vagy betegség okozta alaki és működési elváltozásokat javítja műtéti beavatkozással, kettős a feladata: egyrészt anatómiai és funkcionális rendellenességeket kell helyreállítania, másrészt — ezt követően — kozmetikai „rendezést" kell végeznie. Az elváltozások feltérképezéséhez, értékeléséhez, a műtét pontos megtervezéséhez a plasztikai sebészetnek térlátásra van szüksége. A „szemrevételezésen" alapuló hagyományos értékelés azonban nagyon szubjektív; így a műtét megtervezése hetekig is eltarthat, és gyakoriak a tévedések. Tudományos igényű értékelés csak a radiológia segítségével lehetséges. Dr. Graham Rabey angol sebész a manchesteri orvosi egyetemen csaknem másfél évtizedes kutatási munkával ezt a módszert fejlesztette tovább a szem-, fül-, orr- és torok-, valamint a szülés közben keletkezett rendellenességek pontos felderítésére. Módszerének lényege: az arckoponyáról elöl- és oldalnézetben röntgen- és fényképfelvételek összevetése; ez az összehasonlító elemzés megkönnyíti az arckoponya anatómiai és funkcionális tájainak elkülönítését. Mivel a felvételek készítésekor a célszerű koordinátáknak megfelelően állítják be az arckoponyát, műtét előtt a sebész a szabályos arc stb. normális jellemzőinek, paramétereinek ismeretében pontosan meghatározhatja, hogy betegénél az eltérés milyen mértékű. Az összehasonlításhoz szükséges normális paramétereket a manchesteri egyetem adatbankja bocsátja a plasztikai sebészek rendelkezésére. Ezt a szolgáltatást azonban csak azok a sebészek hasznosíthatják, akik saját felvételek készítésekor betartják a Rabey által ajánlott koordinátákat. A módszer újabb lépés az esztétikailag igényes plasztikai helyreállítás tökéletesítésének útján. Az arckoponyáról elöl- és két oldalnézetből készítenek összesen 3x2 felvételt. A képek 20-40 perc alatt elkészülnek. Így a sebésznek nem kell hetekig fontolgatnia, hol és milyen mértékű legyen a plasztikai beavatkozás. A KRÍM-FÉLSZIGET ATOMENERGIÁT TERMEL A Krímen levő Kercs-félszigeten új építési munkahely született. Megkezdődött az aktasi atomerőmű építése. A X. ötéves tervnek (1976-1980) ez az új energetikai létesítménye a Szovjetunió európai részében tervezett atomerőművek építési programjának terve alkotórésze. Bár a Szovjetunió elegendő szén-, kőolaj- és gázkészletekkel rendelkezik, mindazonáltal kiemelt ütemben fejleszti az atomenergia-termelést. A jelenlegi ötéves tervben, a villanytelepek összkapacitásának 60-70 millió kilowattra történő fokozása mellett (ez 31—32 százalékos növekedésnek felel meg), az atomerőművek részaránya 13—15 ebből millió lesz (itt a növekedés körülbelül 4-szeres). Abból az 1380 milliárd kilowattóra villanyenergiából, amelyet 1980- ban a Szovjetunió villanytelepei termelnek majd, már 200 mjlliárd kilowattóra jut az atomerőművekre. Az új atomerőművek túlnyomó többsége a Szovjetunió európai részében létesül. A dolog úgy áll, hogy az országban termelt villanyenergiának mintegy 80 százalékát használják fel, az itteni fűtőanyagerőforrások pedig az országos készleteknek csupán negyedrészét alkotják. Évente több mint 350 millió tonna fűtőanyagot szállítanak az ország keleti körzeteiből a nyugati vidékekre, s emellett a szén-, az olaj- és o gázlelőhelyek egyre inkább kelet és észak felé „tolódnak el". A villanyenergia közvetlen felhasználásának helyein létesülő atomerőművek képesek arra, hogy csökkentsék a sokmilliárdos szállítási költségeket és sok százezer vasúti kocsit és tartálykocsit szabadítsanak fel nagy szükségletek kielégítése számára. De nemcsak erről van szó. Az atomenergiatermelés lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemanyagot tartalmazó ásványokat ipari nyersanyagként ésszerűbben használják fel, többek között a vegyiparban. A Szovjetunió, az ötéves terv során üzembe állított atomreaktorok kapacitásának kihasználása révén, csupán 1980-ban körülbelül 45 millió tonna fűtőanyagot takarít majd meg.- A Krím-félszigeten jelentősen fokozódik a villamosenergia-szükséglet - mondja Jevgenyij Sevcsenko, a „Krimenergo" termelési-energetikai egyesülés vezérigazgatója. - 1983-ra meghaladja majd a meglévő lehetőségeket. Új villanytelepre lesz szükség. De milyen legyen az? Ez a terület vízi erőforrásokkal nem rendelkezik. Hőerőművet lehetne építeni. A számítások tanúsága szerint azonban ez, a felhasznált fűtőanyag fajtájától függően, naponként vagy 20 ezer tonna szenet, vagy 10 ezer tonna pakurát, vagy 15 millió köbméter gázt égetne el. Mindebből egyetlen következtetés kínálkozik: atomerőművet kell építeni. De vajon ennek megépítése nem veszélyeztetné-e a Krim-félsziget egyedülálló természeti kincseit? Hiszen ide minden évben sok millió ember érkezik üdülésre és gyógykezelésre. A szakemberek véleménye szerint ilyen veszély nincs. A jelenlegi atomerőműveknek, a hőerőművekhez képest, ökológiai szempontból is jelentős előnyei vannak. Egy nagy teljesítményű hőerőmű évente több száz tonna égésterméket juttat a légkörbe, salakhegyek nőnek környékén. Az atomerőműveknek a Szovjetunióban való 24 évi üzemeltetése arról győz meg, hogy az alkalmazott védőintézkedések lehetővé teszik az atomenergia teljesen megbízható „megfékezését" - és ezek az eszközök egyre modernebbekké válnak. A sok éven kérészül végrehajtott ellenőrző mérések azt mutatják, hogy az atomenergiablokkok működése során a levegőbe jutó melléktermékek mennyisége százszor kisebb a megengedett normánál és egyáltalán nem befolyásolja a környezetet. Az aktasi atomerőmű megépítése sajátos kiindulópontul szolgál a Krím-félsziget egész energiagazdálkodásának minőségileg új alapon történő fejlesztéséhez. Ennek az erőműnek az üzembe helyezése révén nemcsak a gazdaság energiaellátásának problémája oldódik meg teljesen, hanem a háztartások távfűtésének, teljes villamosításának kérdése is. SZERGEJ SANTIR (Fordította: Gellert György) MEGELŐZHETŐ LESZ A TROMBÓZIS ? Egy londoni kórház kutató orvosai feltárták azt a védekezési rendszert, amely megóvja a szervezetet attól, hogy benne kóros vértógök (trombusok) keletkezzenek. A kísérletek során nyúlok aortáját vetették alá részletes vizsgálatnak. Megfigyeléseik végső eredménye: mielőtt a vérlemezkék veszedelmes nagyságú vérrögökké állnának össze, két enzim lép működésbe. A szervezetben kétirányú folyamat megy végbe: az adenozindifoszfát (ADP) a vérlemezkék összetapadása irányában hat - s erre a szervezetnek szüksége is van, hiszen például ezen a módon áll el valamely vérzés. Az azonban már káros a szervezetre, ha a vérlemezkék túlzott mértékben kapcsolódva össze, trombusokká duzzadnak. Ezt a láncreakciót — rendés körülmények között - két enzim tartja kordában. Az egyik az ADP-t adenozinmonofoszfáttá (AMP) bontja, a másik pedig az AMP-t adenozinná alakítja. Mind az AMP, mind az adenozon gátolja a vérlemezkék tömörülését. Ezek az enzimek még korai állapotban oszlatják szét a vérrögöket. Működésük azért fontos, mert ha a vérrögök már létrejöttek, összetartásukat a vérből kiváló fibrin is segíti. A ma forgalomban levő alvadásgátló gyógyszerek azonban csak ebben a késői szakaszban hatásosak. A két kulcsfontosságú enzim fölfedezése kaput nyit arra, hogy a trombusok képződését már a korai szakaszban meggátolják. A feladat most az, hogy olyan szereket találjanak, amelyek e két enzim fokozott termelésére serkentik a szervezetet. Némely jel arra mutat, hogy erre az aszpirin típusú gyógyszerek lehetnek alkalmasak. Ha megtalálják a beavatkozás megfelelő módját, a kezelésre elsősorban azok a betegek számíthatnak, akiknek már volt szívinfarktusuk, avagy akiket műtét után láb- vagy hasi trombózis fenyeget. MÉLYTENGERI „OÁZISOK" Az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatói a Csendes-óceánban — az equadori partok és a Galápagos-szigetek között — megvizsgálták az óceáni aljzat egyik hasadékövezetének élővilágát. A több mint 2400 m-es mélységben az életfeltételek igen kedvezőtlenek. A víz hőmérséklete rendszerint csak 2 Celsius-fokkal van a fagypont fölött, és teljes sötétség uralkodik. S ebben a környezetben a kutatók négy, átlagosan 50 m átmérőjű „oázisra" bukkantak! Ezekben különféle puhatestűek éltek — egyebek közt 30 cm-es kagylók, csigák és 35-45 cm hosszú, 2,5 cm átmérőjű, eddig meg nem határozott tengeri állatok, amelyeknek az alakja a csőférgekre . emlékeztet, de nem nyéllel, hanem sugárszerűen elrendezett tapogatókkal kapaszkodnak az aljzaton. Ezenkívül „vendégként" rákokat, halakat - köztük egy tintahalat - is találtak a tengermélyi „oázisokban". A kutatók ezeknek az „oázisoknak" a létrejöttét a riftekkel magyarázzák. A riftek - magyarul repedések - az óceáni aljzat olyan részein keletkeznek, ahol két kőzetlemez eltávolodik egymástól. A hasadékzónában láva jut föl a tengerfenékre és felmelegíti a környező vizet. így ezeknek az oázisoknak a körzetében mintegy 16 Celsius-fokot mértek. A feltörő lávából kioldódó szulfát és a kénhidrogén a felmelegített tengervízben szulfidokká redukálódik. Ez a kémiai folyamat egy tápláléklánc kezdete: a szulfid- a kénbaktériumoknak - az ún. tiobaktériumoknak - szolgál táplálékul. Ezeket meg a puhatestűek fogyasztják el. ök viszont az időnkénti vendégek táplálékai. A fölmelegített és az alacsonyabb hőmérsékletű tengervíz között kiegyenlítő - úgynevezett konvekciós — áramlások indulnak. S ha nincs újabb lávautánpótlás és a láva lehűl, akkor az egész ökoszisztéma összeomlik. Erre is találtak példát a kutatók: egy ötödik tengermélyi teknőben a víz már nem volt melegebb a környezeténél, ezért leltek ott üres, bomló kagylóhéjak százaira. 18
