A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
Az első magyar könnyűbúvárt Zottmund, azaz Búvár Kund személyében ■ tiszteljük, aki kilencszáz évvel ezelőtt Pozsony alatt a Dunába süllyesztette a várost ostromló III. Henrik német f császár hadihajóit. Az éj leple alatt I néhány bátor társával kiosont a várból, csendben leúszott a Dunán, aztán csak a tüdejében tartalékolt levegőre utalva víz alá merült és sorra meg[ lékelte az ellenség hajóit. . . Légzőkészülékkel először 1865-ben , merültek a víz alá, a mai értelemben j ismert könnyűbúvárok pedig századunk harmincas éveiben tűntek föl. Azután, hogy a francia Cousteau feltalálta a kezdetben oxigéntartalmú, ma már sűrített levegővel működő légzőpalackot. Szlovákiában — a PHSZ aktív támogatásával — jelenleg mintegy félszáz búvárklub működik, ezek egyik legismertebbje a Szlovák Televízióban, a honvédelmi szövetség helyi alapszervezetének keretében. Az egyesület néOKTŰBER DEREKÁN TARTOTTA BRATISLAVABAN HARMADIK KONGRESSZUSÁT A POLGÁRI HONVÉDELMI SZÖVETSÉG (ZVAZARM) SZLOVÁKIÁI SZERVEZETE ÉS MIRE EZEK A SOROK AZ OLVASÓ KEZÉBE KERÜLNEK, ADDIGRA MAR A PHSZ HATODIK ORSZÁGOS TANACSKOZASA IS LEZAJLOTT. E KÉT KONGRESSZUS ÚJBÓL MEGERŐSÍTETTE AZT A TÉNYT, HOGY A SZÖVETSÉG LEGFŐBB KÜLDETÉSE: KÜLÖNBÖZŐ HONVÉDELMI VERSENYEK ÉS VONZÓ ÉRDEKKÖRI TEVÉKENYSÉG KERETÉBEN SOKOLDALÚ LEHETŐSÉGET NYÚJTANI AZ ÉRDEKLŐDŐKNEK, HOGY RÉSZBEN HOBBIKÉNT, RÉSZBEN SPORTOLVA FOKOZZÁK SZAKMAI TUDÁSUKAT ÉS FIZIKAI FELKÉSZÜLTSÉGÜKET. PÉLDÁUL SPORTLÖVÉSZETBEN, REPULOMODELLEZÉSBEN, EJTŐERNYŐS VAGY MOTOROS SPORTBAN, AKIT PEDIG A VIZEK VARAZSA VONZ - AZ BÚVÁRKODÁSBAN ... Ha az egyes sportágak eredetének ősi voltát is pontoznák, úgy a búvárkodás igen előkelő helyet foglalhatna el: feltehetően már jóval időszámításunk előtt foglalkoztak az emberek a víz ■ alatti élet titkainak felkutatásával, amit a Mezopotámiában talált, búvárt ábrázoló leletek bizonyítanak. Az athéniak ugyancsak időszámításunk előtt 414-ben harci búvárokat alkalmaztak. Nagy Sándor is foglalkoztatott „könynyűbúvárokat", igaz katonai célokra. Ezek a bátor férfiak hónuk alá szíjazott bőrtömlővel süllyedtek a víz alá. A tömlőben összepréselt, azaz túlnyomásos levegő volt s így harcoltak az ellenség hajói ellen. A túlnyomást nem véletlenül említjük, hanem azt bizonyítandó, hogy a korabeli búvárok is ismerték a víz alá merülés máig érvényes alaptörvényét: a búvár által belélegzett levegőnek arányosnak kell lennie a mélységgel járó túlnyomással, ám erről később még szólok. hány tagjával edzés, illetve munka közben: a štrkoveci lakótelep tavának tisztításánál találkoztam. Félrevezetném az olvasót, ha nem azzal kezdeném, ami számomra is a legmeglepőbb volt: a tisztítás nemcsak a víz alatti növényzet lekaszálását, kiirtását jelentette, hanem a legkülönbözőbb szeméthulladék eltávolítását, is. A búvárok fiaskók és vasdarabok tömkelegét, rudakat, betonoszlopokat, műanyagtartályokat, rozsdás gépkocsisárhányót emeltek ki, sőt, betörés bűnjelét is: egy páncélszekrényt!- Látja, alaposan téved aki esetleg azt hiszi, hogy a búvárélet csupán kedélyes víz alatti lubickolásból áll - mondja Dr. Ivan Waltzer, és klubtársa, Tóth László bólint. Aztán ő toldja meg a mondatot: — Az edzések is kemények, szükség esetén pedig különböző víz alatti karbantartási, építkezési vagy életmentési feladatokat is vállalunk. A barátságos, szakállas doktor és a A GŰMÜRI FESTÜ j Bácskái Béla kiváló festő, ünnepelt I művésznek viszont még túlzással sem I mondható. Pedig megérdemelné. Ha I pedig ünnepelnék, akkor már régen I közhelynek számítana azt leírni róla. s hogy Bácskái a gömöri táj. a gömöri i emberek festője, aki nemcsak eljár f festegetni abba az ihlető világba, ha- I nem a legszervesebb kapcsolatot tartja I Gömörrel: ott él. Manapság, amikor a legtöbb művész [ csakis városban tudja elképzelni az I életét, talán mert úgy érzi, hogy nem i elég csupán alkotni, de hasznos a tűznél is jelen lenni, — Bácskainak ha| sonló szempontok mintha eszébe sem ; jutnának. Az ő kapcsolata a szülőfölddel. maholnap ritkaságszámba megy a i pályán. Bácskáinál Gömör nem csupán egy élettér, nem csupán az emlékek, a kényszerűségek, a nosztalgiák kapcsán megtartott világ, hanem életforma is. Elsősorban az ember életformája, azé az emberé, aki korán kél, nem köt nyakkendőt, reggel mikor kilép az udvarra szól a kutyájához, aztán nekilát a házkörüli teendőknek és dolgozik. Napközben nemkülönben. Falusi emberek között él, a maga életét úgy éli, hogy éli az egész közösségét is. Ha szót vált valakivel — ami gyakori, mert szeret beszélgetni — akkor nem esztétikáról, nem festészetről folyik a szó, hanem inkább a falusi élet gyakorlati gondjairól és örömeiről, arról például, hogy a sok eső miatt nem lehet fölszedni a földből a burgonyát. Pedig nem gazdálkodik, nem tagja a szövetkezetnek. Vagy estefele a kocsmában egy-egy pohár sör mellett arról kérdez, mi volt aznap odabent Füleken a gyárban, ahol hajdan jómaga is inaskodott. dolgozott s ahová ma is oly gyakran visszajár az emberek közé. méghozzá nem is „A Festő“ minőségében, hanem csak egyszerűen úgy, mint Béla. A hóna alatt ecseteket, festékeket, vásznakat visz, aztán letelepszik valamelyik műhely sarkában és fest. vázlatokat készít, amikor pedig eljön az ideje, együtt szalonnázik a többiekkel. Öntőkkel, lakatosokkal, zománcozókkal, szerelőkkel. És ez így természetes, mert közéjük tartozik. Ami pedig igazán szép és rendhagyó mindebben, hogy soha egyetlen megjegyzés. soha élcelődés nem hangzik el a címére, ami lényegében azt jelentené, hogy: „már megint fest, ahelyett hogy dolgozna“. Az emberek tisztelettel tekintik becsületes munkának, ha Bácskái közéjük áll festeni. Mi több, művészetnek tekintik s megadják képeinek a kijáró elismerést is, mert tetszenek nekik Bácskái képei. Pedig 12
