A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
Voltaképpen egyik sem. A „klasszikus" értelemben vett búvárt cső köti össze a felvilággal, ezen érintkezik, ezen kap levegőt is. így aztán addig tartózkodik a víz alatt, amíg akar, nem köti a sűrített levegős palack élettartama, mozgási szabadsága viszont korlátozott. Ráadásul levegővel telt sisakjának, illetve a sisak fölhajtóerejének ellensúlyozására ólomcipőt és mellsúlyt kénytelen hordani, ami erősen kihat a testtartására. A könnyűbúvárt mindez nem köti. Uszonyt visel a lábán, tetszőleges testtartásban és stílusban úszik, a vízbemerülés helyétől olyan messze, ameddig akar — feltéve ha erre a felszínen ügyelő „merülésvezetőtől" engedélyt kap . . . Mert a víz alatti vagánykodást a búvárparancsolat tiltja! Tóth Laci sorolja is főbb pontjait: a búvárkodáshoz állandó orvosi felülvizsgálat szükséges, egyedül senkinek sem szabad víz alá merülnie jelzőzsinór vagy más felszíni biztosítás nélkül, merülés előtt 36 órával nem szabad szeszes italt fogyasztani, senki sem becsülheti túl a saját erejét, nyomászavarok esetén azonnal a felszínre kell indulni és a felszerelésből nem szabad hiányoznia a búvárkésnek. Persze, a víz alatti világ megismerésében a szakmai tudás, az óvatosság és az edzettség a legfontosabb. Mert már az „egyszerű" búvárkodás is jelentős megerőltetést igényel; hát még a különböző víz alatti szerkezetek tisztítása, karbantartása, szerelése vagy különböző gáz- és olajvezetékek felszín alatti átvezetése! A búvársportolók közül többen a barlangkutatásban is közreműködnek, esetleg egész barlangrendszereket derítenek föl. • • • Ősz van, már délután egyre ferdébben érik a nap sugarai a štrkoveci tó vizének tükrét. Korán sötétedik, ezért a búvárok munkáját csónakról figyelőirányitó merülésvezető négy óra előtt - aznapra - berekeszti a tó mélyének tisztítását. Másnap vasárnap van, reggel kilenckor folytatják a PHSZ kongresszusa tiszteletére vállalt társadalmi munkát. A fiúk egyenként a partra úsznak. Amikor hátukon a légzőpalackkal, arcukon a búvárszemüveggel fölegyenesednek, mintha férfias öröm és valami különleges ragaszkodás ragyogna a pillantásukban, ahogy vissza-visszanéznek a kéklő vízre. A ragyogó szombat délutáni napsütésben, innen a tópartról, ezeknek a tekinteteknek emlékét viszem magammal. fotó: Gyökeres György (3) és Tóth László, (2) néhány évvel fiatalabb Laci ma ugyan nem tartanak a víz alá, de azért itt vannak ők is a vízparton. Amolyan íratlan búvártörvény ez, hogy edzés vagy egyéb megbízás esetén az egész társaság együtt van. Az összetartás s az egymásrautaltság jele ez, aminek főképpen a víz alatt jut komoly szerep, mert ha valaki veszélybe kerül, úgy a legközelebb úszó vagy a víz színén ügyelő társai azonnal a segítségére sietnek. A búvárokra ugyanis - még a legtökéletesebb felszerelés esetében is — nem egy veszély leselkedik. A legalattomosabb az úgynevezett „keszonbetegség". Ez akkor lép fel, ha a búvár által belélegzett levegő és a mélységgel járó túlnyomás nincs arányban, így a vérben hirtelen gázbuborékok szabadulnak föl, ami gázembóliát, azaz súlyos egészségügyi károsodást okozhat. Dr. Ivan Waltzer — aki nemcsak a szlovákiai folyók vagy tavak, de indiai, ceyloni és más külföldi vizek ismerője is - rögtön elmagyarázza, hogy miért? — A víz alatti környezet az ember szervezetére másként hat, mint a felszíni. A szárazföldön bennünket körülvevő, mintegy egy atmoszféra nyomáshoz szervezetünk alkalmazkodik - mondja. — A víz alá merülve e nyomáshoz tíz méterenként egy-egy újabb atmoszféra tevődik. A felmerüléskor ezért elkerülhetetlenül fontos az úgynevezett dekompressziós idő betartása, Tóth Laci értékes búvárzsákmányai között ami a szervezetben fokozatosan visszaállítja a nyomásváltozást. A könnyűbúvárok ezt ugyanúgy tudják, mint a nehézbúvárok. És itt érdemes megállni: könnyűbúvár, nehézbúvár... Mi a különbség a két fogalom között? Az ember azt hinné, hogy talán a légzőkészülék vagy az elért mélység . . . Bácskái nem is realista, messzemenően nem az. Így van ez odakint a mezőn, a gömöri dombok között, ahol a földekről hazatérő emberek is ugyanúgy állnak meg a festő mellett, mint odbent a gyáriak. Nekik is tetszenek a képek s ők sem tartják hasztalan kedvtelésnek, henyélő fényűzésnek, ha Bácskáit festeni látják. Mert a szintén nem realista tájképekben nemcsak a környező világot tudják azonosítani, hanem könnyen felismerik bennük a gömöri táj lelkét, lényegét, hangulatait. Egy olyan nyelvet, egy olyan fogalmazást, amelyen ők maguk ugyan nem (Bocskai Béla legutóbb Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a Csallóközi Múzeumban állította ki festményeit.) tudnak megszólalni, de értik e nyelv minden szavát. Vajon kell-e egy művésznek több elismerés, kivált, ha az esztéták, a pallérozott ízlésű hozzáértők, a művésztársak is hitelesített jelzőkkel igazolják ugyanezt a művészetet. Bácskái meglepően sokat dolgozik. Az utóbbi évek folyamán ha nem is rendszeresen, de jó néhány alkalommal rendezett önálló kiállítást. Mindegyik bemutatkozásával önmagát igazolta, önmaga emberi, művészi értékeit s nem utolsósorban azt, hogy képes az állandó továbblépésre, kifejezőeszközeinek, formanyelvének variálására, még akkor is, amikor újrafogalmaz. Képeinek képzőművészeti értékein túl egyfajta szociológiai érték is joggal tulajdonítható, hiszen Bácskái nem csupán a látványt, az élményt festi meg. nemcsak a hangulatokat, hanem az őt körülvevő világ mozgását, annak változásait. S teszi ezt immár közel húsz esztendeje. Kapcsolata az őt körülvevő világgal, a valósággal, szinte eszményinek mondható, mert bizonyíthatóan vérbeli ez a kapcsolat. Ettől hiteles. Bácskái úgy festi a gömöri tájat, a gömöri embereket, mint ahogy a geológusok szeletelik fel a vizsgálandó kőzetanyagokat, hogy betekinthessenek a „földtani történelem“ immár megkövült koraiba, de csupán azért, hogy az időben és térben zajló örök mozgás törvényeit feltárják, miáltal egy gyakorlatilag is hasznosítható képet kapnak arról a világról. A geológiai kőzetszelvények a legtöbb esetben szépek is, de önmaguktól adódóan azok, míg a festő másfajta szépségeket mutat fel, s ezeket csakis művészi fogalmazóképességeinek eszközeivel teszi láthatóvá, többé, értékesebbé. A születési anyakönyv adatai szerint Bácskái Béla fiatal művésznek számít, még akkor is, ha eddigi életművének értékei rácáfolnak erre. Nemcsak a képek számszerűsége alapján, hanem éppen az alaposan gyanítható, sőt tudott értékek iránti kíváncsiság ébresztette fel bennünk azt az igényt, hogy a kamarakiállítások örvendetes sorozata után majd egy átfogóbb, nagyobb válogatást láthassunk Bácskái Béla műveiből. KESZELI FERENC 13
