A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
Varga Erzsébet: Sírás Adonisz után Mily szomorú ez az éjszaka mily nagyon sötét: hűtlened lett a toll a papír kegyetlen — múzsád a fényes Adonisz Holdnál messzibb immár. . . Csönd. De mily csönd: akárha dáridó — körös-körül fülsértő zajok magányod tombol tort ül feletted a plafont érik kurjantásai. S váltadon ez az éjszaka súlyos akárha kő: te meg mint ő a nagyapád — a nagyapád a zsákoló paraszt — görnyedsz s háromszor leroskadsz míg elérkezel a kakasszóig. Barak László: Túl hol van a Túl ha mggányom érdem Túl avönvörön Dénes György: Szemben a széllel Vakon sátorozik bennem a jövendő, holtak szeme pillog árván, megfakad a felhő. Feldörömböl jegek s folyók zuhogása, az voltam-e, aki voltam, csúf napok igása? Csicsíja, tavasz-éj, szerelemnek hamva, kipattan a fagyos földből a lét forradalma. Takarom a gondom cifra szó mezébe, megtépázott vitorlámat merítem a szélbe. Gyurcsó István: A A nyár, a nyár bizony hátat fordít nekünk, ősz felé hajlik már szerelmes, szép szívünk, azt nézzük, honnan fúj a szeptemberi szél, s hogy mennyi már a fán a dérütött levél — Bár a nyár még itt van, a ruhát-gomboló, őszülő menyecskék kötényét oldozó, de már nyargalásznak a fürge szélmanók, éjszaka lerúgják a fáról a diót. . . Duna felől ha jő s hajadba kap a szél, nyár, a nyár... friss őszi dallamot súg füledbe, zenél! Tanuld meg, tanuld csak az évszak dallamát, a táj köszönt benne: szeresd a vén Dunát — s a Garam üdvözöl, az Ipoly is köszönt — és hogy szeptember van? ne bánd a szélözönt! Bontsd ki hajad, ereszd! — a szél, a szél, a szél — Ki tudja? senki sem, mit susog, mit mesél. Te csak hallgasd, látod én is csak hallgatom — mit is tehetnék mást: ez az én dallamom. Sásdi Sándornak szinte mindegyik műve mélyre világító, sablonoktól mentes ábrázolása azoknak a gonddal-bajjal sújtott vidéki embereknek, akik az élet legsúlyosabb terheit hordozzák, s mindenképp jobb sorsot érdemelnének. Most megjelent — A harmadik elmegy című — regénye középpontjában az egyéni érdeket legyűrő emberség példája áll. Egy „szerelmi háromszög” -történet „falusi” változata ez, de nem konzervatív vagy álszent, hanem az „itt egyedül lehetséges” választás. Akik oly kitartóan, hűségesen küzdöttek égymásért a harmincas években, a szegénység megtépázó körülményei között, nem válnak később sem cinikussá vagy megalkuvóvá, mert nem tudnak, pontosabban: nem tudnának hazugságban élni... Az író a látványosharsány kitárulkozások, összecsapások helyett a halk vergődést jellemzi, s így tudja hitelessé tenni a sűrű atmoszférájú eseményeket. V. G. Jan Dzsingisz kán című regénye immár harmadik kiadásban látott napvilágot az Európa Könyvkiadó gondozásában. A regény történelmi hitelességgel mutatja be a nagy mongol hódító életét és világrészekre kiterjedő hadjáratait. A szegénysorból származó Dzsingisz kán hatalmas hadsereg — s ezzel a keleti világ — ura lesz. Makedóniai Nagy Sándor példáját követve elindul, hogy leigázza a világot. Előbb az elpuhult uralkodók miatt erejét vesztett Kínát hódítja meg, majd keletről nyugatra fordul, és letapossa a virágzó Bokharát, Szamarkandot és Horezmet. Dúl, éget, pusztít ez a keleti nagyúr, s híven nyugat felé irányuló hódító politikájához, Oroszországot is megtámadja. A széthúzó. kisebb-nagyobb orosz fejedelmek nem tudnak ellenállni Dzsingisz kán hatalmas hadseregének, és sorra elhullanak a mongolok kardcsapásai alatt. Palotai Boris új könyve, amely Hetedik év címmel jelent meg, kilenc novellát és egy kisregényt tartalmaz. A címadó kisregény olyan történetet mond el, amely csakis akkor és ott történhetett meg, ahová Palotai Boris — térben és időben — helyezte. Egy múlt nélküli, a semmiből épülő városban, az ötvenes években. Ahol a legkülönbözőbb emberek keveredtek el egymással a munkásszállások és az építkezés állványainak egyenlőségében, ahol nem lehetett tudni, honnan, miképpen került közéjük valaki. Ahol az, aki akarta, tökéletesen eltemethette múltját. Itt valóban megeshetett, hogy egy művelt polgári család féltett sarja, egy mérnök, házasságot kössön egy segédmunkással, akiről elég volt annyit tudnia, hogy boldognak érzi vele magát, s elhessenthette a feltolakodó kérdést: hogyan élt ez a gátlástalan, jóvérű nő azelőtt. Megelégszik annyival, amenynyit az asszony elmond mozgalmas életéről, s amit elhallgat, aláaknázza házasságukat. A Hetedik év tehát új környezetben, új embertípusok életében kutatva Palotai Boris viszsza-visszatérő írói témáját, a hazugság pusztító erejét tárja fel. Mindenekelőtt diákolvasóinknak — de nemcsak nekik — ajánljuk Rácz Endre és Takács Etel művét, a már 5. kiadásban megjelent Kis magyar nyelvtant. A könyv hangjában és stílusában, az anyag érdekes előadásmódjában különbözik az iskolai nyelvtanoktól. Külön említést érdemelnek a nyelvhelyességi és helyesírási tudnivalókat tartalmazó fejezetek. A szerzők nem tartják elegendőnek a nyelvi rendszer ismertetését, hanem egyúttal a nyelvtani formák gyakorlati alkalmazását is bemutatják. Verskedvelő olvasóinknak ezúttal Arany János összes költeményeit (két kötetben jelentek meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában), a mesék kedvelőinek pedig Lev Tolsztoj Az aranyhajú királyleány című (két — orosz és magyar — nyelven kiadottjlfnűvét ajánljuk. 11
