A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-18 / 47. szám
ALLOTTIJK {Mill 1ÄTTIJK TELEVÍZIÓ A talpsimogató Bór Déry Tibor drámája az ötvenes évek derekán játszódik, hiszem, hogy ma is befolyásolhatja a fiatalok gondolkodásmódját. Diákcsinyének helyszíne az egyetem tanulószobája, ahol a bölcsészhallgatókat alakító fiatal színészek korhű légkört varázsolnak a néző elé, és hiteles karikatúráját festik meg egy - a mai napig sem ritkaságszámba menő — magatartásformának. Mert hány „talpsimogató" Okos Elemérrel találkozunk, aki sziklaszilárdan ragaszkodik rég elavult elveihez, aki csupa számításokra építi fel az életét? .. . Déry főhőse fontoskodó szélkakas — két célkitűzéssel. Már-már sikerül is a terve, amikor az osztálytársak összefognak, és furcsa módon leleplezik őt. Okos Elemér lebukik, de csak mások szemében. Azokéban, akik már régen tudják róla, hogy karrierista, ^önmagán azonban ezután sem veszi észre a változás jegyeit. Magatartásformája és gondolkodásmódja ugyanaz marad. A friss hangulatú darabot Marton László rendezte - felszabadultan, kitűnő arányérzékkel — a budapesti Színművészeti Főiskola idén végzett hallgatóinak közreműködésében. Okos Elemér klasszikussá vált figuráját Tomanek Gábor keltette életre a talpnyalás „természetességének" szem előtt tartásával. Húst, a tanulócsoport vezetőjét (aki mindenre megtanította barátnőjét, csak emberismeretre nem), Peremartoni Krisztina formálta meg. Kati, a szerelemtől nem látó falusi lány Dobos Kati volt. (g. szabó) HANGLEMEZ Vissza a városba Régi adósságát törlesztette a Pepita lemezkiadó cég, amikor megjelentette a Mini Együttes Vissza a városba című nagylemezét. A Mini ugyanis már a hőskorban is színvonalas, progresszív zenét játszott. Tagja volt többek között Papp Gyula a Skorpióból is. Alapítói közül ma már csak Török Ádám énekes és fuvolás vesz részt az együttes munkájában. Rajta kívül Balog Jenő (dob), Németh Alajos (basszusgitár) és Németh Károly (billentyűs hangszerek) alkotják az együttest. Az utóbbi időben a Mini több „UFO- témájú" számot írt, melyek közül néhány a lemezen is helyet kapott. A fantasztikus hangzást, melyet főleg a Hangok és jelek . . . c számban vehetünk észre, elektronikus késleltető berendezéssel érték el. Azonban éppen ebben a számban érezhető az átlagosnál hosszabb kompozíció egyik lehetséges buktatója: a túlkomponáltság. Az alaptémát az együttes túlságosan is hosszan fejti ki, ezért a dal erőszakoknak és vontatottnak tűnik. Két kitűnő, spontán hangulatú dal is található a lemezen. A Játékrock-ban az erőteljes, rockos alapra énekli rá Török Ádám a könnyen megjegyezhető, egyszerű dallamot. A Körbe-körbe című számban pedig a végig háttérben maradó zongora és a szintetizátoron megszólaló, hosszan elnyújtott dallam adja meg a szinte kézzelfogható szabályos hullámzást. A Vissza a városba nem véletlenül lett a lemez címadó dala, amely az együttes kiemelkedően legjobb alkotása. Török Ádám énekében hatalmas feszültség és lendület érezhető. Régen hallhattunk ilyen őszintén átélt éneket. A kitűnő zenéhez néhol — sajnos — elég zavaros szöveg járul. Külön ki kell emelni a hangmérnöki munkát. A hangszerek tisztán különülnek el egymástól, a zene mégis egységes egészet alkot. A dalok általában kemény, szaggatott dobszólóval kezdődnek, majd a fuvola és a billentyűshangszerek felelgetnek egymásnak, improvizálnak egy adott témára. A dzsessz hatása főleg Németh Károly zongorajátékában nyilvánul meg. Külön élvezet hallgatni Balogh Jenő fantáziadús dobolását. Emelte volna a lemez amúgy is kitűnő színvonalát, ha a hangszerelést a fuvolán kívül más fúvóshangszerek is gazdagították volna. összegezve: a lemez nem tartozik a kimondott slágerlemezek közé. A Mini egy nehezebben járható utat választott, a gondolkodásra késztető, többszöri meghallgatást igénylő dzsessz-rock stílust, amellyel azonban tartós sikert érhet el. Gyurovszky László MŰSORTÁJÉKOZTATÁS Októberi műsorfüzet A harminckét oldalas tájékoztató füzetet háromezer példányban adta ki a BIPS (Bratisiavai Tájékoztató és Propaganda Szolgálat) s kapható az újságárusoknál. A főváros közönségét hivatott tájékoztatni az októberi hónap kulturális programjáról. Színházak, mozik, filmklubok, galériák, kiállítások, könyvtárak nyitvatartási idejét, műsorát ismerteti a közönséggel. Lapozgatva a kiadványban (amely immár harmadik éve jelenik meg havonként), az ember óhatatlanul is öszszehasonlításokat tesz s fölteszi a kérdést: Teljesíti-e küldetését, tójékoztat-e maradéktalanul? Megtudom-e én (a néző), hogy októberben milyen premiert (ősbemutatót) láthatok a színházakban, ki a szerzőjük, rendezőjük, kik játsszák a címszerepeket; milyen új filmeket láthatok és milyen szereplőkkel? Mert szerintem ez lenne az elsődleges funkciója egy ilyen tájékoztatónak. Szeretném tudni például, hogy a Malá Scéna színpadán előadásra kerülő (október 10., 17., 30.) Aranyesőnek ki lehet a szerzője s vajon opera-e az vagy szomorújáték? Erre sajnos a tájékoztató nem ad bővebb magyarázatot. Mert míg például a 29. oldalon részletesen leírja, hogy a városi könyvtár mikor alakult, mennyi könyve van, milyen ágazatokkal és nyitvatartási időkkel működik, arra már hiába keresek választ, ki lehet a szerzője a Tizenkét dühös ember-nek, a Bahcsiszeráji szökőkútnak, vagy — uram bocsá’ — az Anna Karenyinának. Rendezésről, szereplőkről nem is beszélve. Azt hiszem nem vagyok egyedül, aki elsősorban rendezői szerint keresi például a jó filmeket, s ha hallom, hogy egy-egy Fellini-, Wajda-, Bertolucciesetleg Bergman-filmet vetítenek valamelyik fővárosi moziban, akkor - ha időmből telik, s ha nem láttam annak előtte legalább ötször — beállók a jegypénztárba jegyekért. A szóban forgó tájékoztató (a nyolc filmpremieren kívül) csak címeket sorol fel. Ugyanígy a színház esetében: Négy oldalon felsorolja a címeket és az időpontokat A vízicipök gyártásának ötlete Olaszországban született. Az ember korábban csak repülni vágyott, most már gyalog szeretne járni a tengeren. Két fej, négy kar, de csak két láb; íme, Juraci és Nadir, a braziljai ikerpár, akik a közelmúltban ünnepelték 8. születésnapjukat. az egyes színházak szerint. Engedtessék meg tisztelnem egy-egy drámaírót, operaszerzőt, neves rendezőt, színészt legalább oly mértékben, hogy a nevét is odaírom a darabja elé! Mert a Bohémélet legalább annyira elválaszthatatlan Puccini nevétől, mint az Aida Verdiétől. A Bratisiavai Zenei Hetek rendezvényeinél ezt például meg lehetett oldani: Szerzők, előadóművészek, szólisták és az előadott zeneművek címei jól megférnek együtt. Hasznos és pótolhatatlan dolog egy ilyen füzetecske. Ha említett hiányosságai bosszankodásra is adnak okot, azért igyekszik tájékoztatni a fővárosi közönséget. Még egy megjegyzés azonban ide kívánkozik: Liszt Ferencet nem nevezném osztrák szeneszerzőnek, mint teszik azt a tájékoztató szerzői, szerkesztői a harmadik oldalon. Ennyit illenék tudni. Kövesdi Károly SZÍNHÁZ Prágai vendégjáték Az utóbbi években már állandó hagyomány, hogy a prágai Nemzeti Színház és a bratisiavai Szlovák Nemzeti Színház egy-egy évadban néhány napra színpadot cserél, azaz ellátogat egymás városába. A prágaiak általában az idény elején szerepelnek Bratislavában, míg a szlovák művészek többnyire tavasszal vendégszerepeinek hazánk fővárosában. E vendégjátékot mindig óriási érdeklődés előzi meg, hiszen ez az együttes tényleg' egy egész sor nagyszerű színészt mondhat magáénak. Talán elég, ha csupán Martin Ružek, Radovan Lukavský, Ludék Munzar, Josef Kemr, Jifina Petrovická vagy Jana Hlaváčovát említem, akiknek népszerűsége szinte mágnesként vonzza a közönséget. Nos, a prágaiak idei vendégjátéka egy érdekes műsorpolitikai sajátosságra hívta föl a figyelmet: a színház dramaturgiája különböző színpadi kísérletek vagy az ősbemutatók experimentuma helyett, elsősorban kiváló színészeinek biztosít játéklehetőséget s-ehhez mérten választ műsortervébe már máskor és másutt jól bevált, ismert darabokat. így került a bratisiavai közönség elé Miroslav Krleža, Bertold Brecht és a cseh klasszikusok közül pedig Václav Kliment Klicpera egy-egy színműve. Nem állítom, hogy minden színházban alkalmazható, helyes dramaturgiai elv az ilyen, minden esetre egy érdekes gyakorlati lés, amit az ország vezető társulata - rangjához illően - megengedhet magának .. . Persze, ez távolról sem azt jelenti, hogy kizárólag sikerről sikerre vezető út az ilyen. Ezt a Bratislavában látott előadások is igazolták. Különösen a Klicpera-vígjáték (Asszonyzendülés) tűnt vontatottnak és unalmasnak. A szerző „naiv optimizmusát" tükröző rendezés hibájáéból a jobbnál jobb színészek sem tudtak fölszabadult, valóban hiteles alakítást nyújtani. Inkább a színészi játékot mint a rendezést dicsérhetem Krleža-darab (A Glembay család) esetében is, mert az előadás egészének légköréből - sajnos — a jugoszláv szerző színműveinek épp legjellemzőbbje: a lélektani eszközökön alapuló társadalmi korrajz hiányzott. A vendégjáték legsikerültebb előadása így Bertold Brecht drámája (Állítsátok meg Arturo Uit!) volt, ahol a írói üzenet, a rendezői mondanivaló és a színészi játék nemcsak hogy egy síkon mozgott, de kölcsönösen kiegészítette, teljesebbé tette egymást. A címszerepet alakító Ludék Munzar alakítása pedig külön élmény volt: minden szemvillanása vagy pisszenése meghökkentő drámai erőt sugárzott. (miklósi) 8
