A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-04 / 45. szám
Kővetkező szórnunk tartalmából: Mács József: LENIN TESTŐRE VOLTAM <r: Gál Sándor: HÚZNAK A VADKACSÁK Varga Erzsébet: MAGYAR KÖLTŐ PRÁGÁBAN Miklósi Péter: AZ ORSZÁG ÜTŐERÉN Címlapunkon P. Mariot képei a Szovjetunióról, a 24. oldalon Buday Endre felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. ANa$ Októberi Forradalom ds Csehszlovákia A z első világháború, mely arra volt hivatott, hogy gyarmatokat biztosítson azon hatalmaknak, amelyek később léptek az imperialista fejlődés útjára, forradalomba torkollott. Az orosz bolsevikok, Lenin vezetése alatt, Oroszországban 1917 tavaszán megbuktatva a háborúban elgyengült cári önkényuralmat, a forradalom lavináját indították el Európában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról érkezett hírek forradalmi mozgásba hozzák Európa háborútól, az éhségtől és a nyomortól elcsigázott néptömegeit. A háborúban kimerült hatalmak csak üggyel-bajjal tudnak szembeszállni a szocialista forradalom hatása alatt mozgásba jött néptömegekkel, akik kenyeret, békét követelve egyre gyakrabban uralják az utcát. A forradalom hulláma átcsapott az Osztrák—Magyar Monarchia egyre süllyedő hajója fölött is. E népek börtöne recsegve-ropogva hull darabokra, és 1918-ban helyében a nemzeti államok jönnek létre. Az Októberi Forradalom által meghirdetett önrendelkezési jog szelleme magával ragadja a Közép-Európában élő nemzeteket. A cseh és szlovák környezetben egyre szélesebb méreteket ölt a nemzeti demokratikus mozgalom, melynek célja a nemzeti önrendelkezés kivívása. A cseh és szlovák burzsoázia nyugati országokban tartózkodó képviselői, ellentétben az odahaza levő nemzet többségével, 1918 elejéig valamiféle autonómiáért harcol a Monarchia keretein belül. Ezt a gondolatot hosszú időn keresztül a csehszlovák szociáldemokrácia is támogatja az osztrák szociáldemokrata párt hatása alatt. A burzsoázia látva azonban, hogy a forradalmi hullám odahaza a nemzeti függetlenség jogainak követelése mellett egyre erőteljesebben lép fel szociális és osztálykövetelményekkel, magáévá teszi az önálló csehszlovák állam gondolatának elfogadását, e kéréssel hivatalosan is fellép az 1918-as év első felében. A vezető nyugati politikusok, látva a néptömegek forradalmi mozgalmát, tudatosítják, hogy ez veszélybe sodorhatja a burzsoázia osztályhatalmát. Kénytelenek feladni az Osztrák—Magyar Monarchia egysége további védelmezésének gondolatát, elismerve e térség népeinek a szuverén nemzeti államra való jogát. A burzsoázia célja átirányítani a szociális és osztályharc élét egy békésebb nemzeti mederbe, megtörve ezzel a forradalommal fenyegető helyzetet. 1918 októberében már csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül sor a politikai hatalom átvételére Prágában a cseh burzsoázia részéről. A munkásosztály, mely kezdettől fogva a nemzeti felszabadító harc részese, politikai pártja, a szociáldemokrata párt vezetősége opportunista politikája jóvoltából arra kényszerül, hogy elfogadja a köztársaság burzsoá koncepcióját, a burzsoázia hegemóniáját. A burzsoázia ünnepel. A köztársaság 1918. október 28-i kikiáltását saját győzelmének tekinti és élteti Masaryk és a többiek érdemeit. Ellentétben a cseh burzsoázia által zengett dicshimnuszoktól, amivel azt igyekeztek bizonyítani, hogy csakis egyedül a burzsoázia az önálló köztársaság megteremtésének az élharcosa, bizonyos, hogy az önállóság megvalósítása annak a forradalomnak a következménye, amely a történelem folyamán először rázta meg a burzsoázia hatalmát. Nem véletlen, hogy Klement Gottwald a nemzeti felszabadulással kapcsolatosan a következőket mondotta: „Az Októberi Forradalom olyan szoros kapcsolatban áll a csehszlovák nemzeti felszabadítással, hogy megállapíthatjuk, hogy november 7-e ott állt 1918. október 28-a bölcsőjénél.“ A létrejött önálló Csehszlovák Köztársaság burzsoá demokratikus állam volt. Ez az új állam a gyűlölt Habsburg-uralomhoz képest jelentős haladást jelentett, mivel a cseh és a szlovák nemzet évszázados elnyomás után visszanyerte nemzeti függetlenségét, felszabadult az évszázados rabiga alól. A burzsoá állam azonban nem elégítette ki a munkásosztály és a többi kizsákmányolt szociális és osztályérdekeit. A szuverén köztársaság megalakulásával csupán a harc első szakasza fejeződött be. A köztársaság politikai jellegéért folytatott harc még hosszú időn keresztül tartott és csak 1920 decemberében dől el a burzsoázia javára. A történelmi harcnak ezt a menetét még a burzsoázia nyerte meg. Bármennyire is paradoxnak tűnik, tény azonban, hogy a burzsoázia 1920-ban a munkásság elleni támadásával és győzelmével meggyorsította annak a politikai erőnek a létrejöttét, amely a dolgozók élén egy negyed évszázaddal később kiragadta kezéből a hatalmat és ugyanakkor szavatolta Csehszlovákia szocialista fejlődését. A Csehszlovák Köztársaság mint többnemzetiségű állam jött létre, amelyben a hatalom a cseh burzsoázia kezében összpontosult. A benne élő további nemzet, a szlovákok, valamint a nemzeti kisebbségek: a németek, magyarok, ukránok, lengyelek az első köztársaság egész ideje alatt nemzetiségileg egyenlőtlen helyzetben voltak. A München előtti köztársaság arra sem volt képes, hogy a cseh nemzettel egyenjogú helyzetet teremtsen az államalkotó szlovák nemzet számára is. Az államban az alapvető nemzetiségi kérdést a csehek és a szlovákok kölcsönös viszonya jelentette. A cseh burzsoázia a maga részéről semmit sem tett (és nem is volt érdeke), hogy ezen alapvető kérdést rendezze, sőt nacionalista és soviniszta tendenciák terjesztésével igyekezett nemzetiségi korlátokat emelni a dolgozók közé, annak érdekében, hogy meggátolja közös összefogásukat a kizsákmányolással szemben. A cseh burzsoázia az egységes csehszlovák állam megalakulásától kezdve tagadta a szlovák nemzet önálló létét és az ún. egységes csehszlovák nemzet fikciójából indult ki, amely teljes PÉK VENDEL mértékben megfelelt a cseh burzsoázia osztályérdekeinek. A cseh burzsoázia sovinizmusa erősíti a szlovák szeparatizmust és a kisebbségi nacionalizmussal együtt beárnyékolta a köztársaság belső egyensúlyát. A belső szociális és nemzetiségi ellentmondások, a kölcsönös bizalmatlanság, a nyugati szövetségesekre épített külpolitikával együtt a köztársaság szuverenitásának és létének sírásójává lettek. Az első burzsoá köztársaság alig húsz évet élt meg. Ez alatt az idő alatt a belső szociális és nemzetiségi ellentmondások olyan magas fokot értek el, hogy az ehhez hozzájáruló külső nyomás következtében 1939 tavaszán megszűnt létezni. Az uralkodó osztályok nem vették figyelembe a dolgozó nép alapvető érdekeit, és a hatalom birtokosai által proklamált „demokráciát“ gumibottal és csendőrsortüzekkel biztosították a dolgozókkal szemben. A köztársaság bukása a burzsoázia osztálypolitikájának képtelenségét húzza alá. A köztársaságban működő politikai pártok közül csupán Csehszlovákia Kommunista Pártja az egyedüli, amelynek érdekei azonosak a dolgozók legszélesebb rétegeinek érdekeivel. A kommunisták az első köztársaság éveiben következetes harcot folytatnak a dolgozók szociális és nemzetiség elnyomása ellen. A CSKP megalakulásától kezdve internacionalista szellemben közelíti meg a nemzetiségi kérdést és ezért sohasem ért egyet az egységes csehszlovák nemzet koncepciójával. A párt nemzetiségi politikájában mindvégig arra törekszik, hogy a burzsoázia részéről folytatott nemzetiségi politika ne szolgáljon a köztársaság egységének széteséséhez. A Csehszlovák Köztársaság léte a müncheni árulással, a cseh országrészek megszállásával, valamint a szlovák klérofasiszta állam kikiáltásával ér véget. A Csehszlovák Köztársaság 60 éves történelmének legszomorúbb fejezete következik. A fasiszta megszállás éveiben a cseh és a szlovák dolgozók a 2
