A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-11-04 / 45. szám
legdurvább nemzetiségi, politikai és gazdasági elnyomásoknak voltak kitéve. A két nemzet léte komoly veszélyben volt. A megszállás éveiben a kommunisták élet-halál harcot vívnak a két nemzet fennmaradásáért, valamint a két nemzet új alapokon történő újraegyesítéséért. A kommunisták, akik visszautasították a müncheni árulást, a nemzeti felszabadító harc élén arra törekszenek, hogy megtalálják a cseh és szlovák nemzet közt megingott bizalom áthidalásának lehetőségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés a két testvéri nemzet kapcsolata rendezésének új korszakát nyitja meg. A szlovák nemzet fegyveres felkelésével hitet tesz az egységes csehszlovák állam felújítása mellett, kinyilatkoztatva azon szilárd elhatározását, hogy az újjászülető csehszlovák állam csakis a két testvéri nemzet egyenjogúságán alapuló demokratikus állam lehet. Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetősége támogatja a szlovák nemzet jogos követeléseit és e követeléseket a kidolgozásra váró Kassai Kormányprogramban rögzíti is. Annak következtében, hogy a kommunista párttal az élen a munkásosztály vezető szerepet vitt a nemzeti és demokratikus forradalomban a szovjet hadsereg által felszabadított Csehszlovákiában, a hatalom kormányrúdjához került. A létrejött népi demokratikus hatalom azonban még nem tisztázta a politikai hatalom kérdését, és a felszabadulást követő években élesen jelentkezik a munkásosztály és a burzsoázia közti ellentét. Ha párhuzamot vonunk az 1918— 1920-as és az 1945—1948-as évek politikai harca közt, nyilvánvaló, hogy míg a köztársaság megalakulásakor a burzsoázia, most a kommunisták által vezetett munkásosztály volt fölényben. Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalomért vívott küzdelemben a munkásosztály és annak élcsapata tudatosította, hogy a népi demokratikus hatalom, melynek gyakorlásában különféle osztályerők vesznek részt, csak átmeneti jellegű. A munkásosztály, okulva az 1920-as vereségből, egy pillanatra sem teszi lehetővé a burzsoázia számára, hogy visszaszerezze elvesztett pozícióit. Az építőprogramnak a burzsoázia részéről történt szabotálását a CSKP felhasználja a burzsoázia leleplezésére, elszigetelésére, a nemzeti demokratikus forradalom vívmányainak megerősítésére. A munkásosztály 1948 februárjában, visszaverve a reakció puccskísérletét, magához ragadja a politikai hatalmat. i 1948 végérvényesen eldöntötte a szocialista forradalom, a politikai hatalom kérdését a munkásosztály és az összes dolgozók javára. A februári győzelem a köztársaság 60 éves történelmének nehéz szakaszát zárta le. Csehszlovákia munkásosztálya ezzel eleget tett történelmi küldetése első részének. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével kizárta a burzsoáziát a politikai hatalomból, megteremtve a proletariátus diktatúráját, utat nyitott a szocialista építéshez. A Csehszlovák Köztársaság 60 éves történelmének második szakasza veszi kezdetét 1948-ban, az a szakasz, amely mentes a kiszákmányolástól. Csehszlovákia Kommunista Pártja, mely a politikai hatalom egyedüli hordozójává lett, a dolgozók aktív támogatása mellett hozzáfoghatott szociális és nemzetiségi programja megvalósításához. A kapitalista múlt és a köztársaság első 30 évének burzsoá hagyatéka megkövetelik, hogy programra tűzze a két nemzet közti szociális egyenlőtlenség felszámolását, véget vetve a nemzetek j és nemzetiségek közt a múltban feltornyosult bizalmatlanságnak, a kölcsönös gyanakvásnak. A CSKP nemzetiségi politikájában a tényleges egyenjogúság megteremtésére helyezte a hangsúlyt. A marxistaleninista szellemben megvalósított nemzetiségi politika az egykor elmaradt Szlovákiából iparilag fejlett virágzó országrészt hozott létre, amely ma már semmiben sem különbözik a cseh ■; országrészektől. Eltűnt a múlt átka, a kivándorlás, és Csehszlovákia a lakosság életszínvonalával a legfejlettebb országok közé tartozik. A proletár internacionalizmus szellemében megvalósított nemzetiségi politika a szocialista építés évei alatt különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül. A felmerülő hiányosságok, a nemzetiségi kérdés egyoldalú szemlélete, a szubjektivizmus, a nemzetiségi kérdés komplex módon való megoldásának alábecsülése ugyan kihatással vannak a nemzetek és nemzeti kisebbségek közötti kölcsönös bizalom megteremtésére, a kölcsönös közeledésre, mindez azonban nem gátolja a szocialista építés gyors ütemét, a szociális ellentétek felszámolását, az ország nemzetei és nemzetiségei egyenjogúságának megteremtését. A februári győzelem következtében a magyar nemzetiség tagjai is az államhatalom részesei lettek, és az egységes csehszlovák munkásosztály szerves részévé váltak. Eltűntek azon akadályok, melyek gátolták a magyar kisebbség teljes jogú bekapcsolódását a szocialista építésbe. A párt nemzetiségi politikájában jelentkező fogyatékosságok ellenére sem vonható kétségbe az a jelentős előrehaladás, amely a szocialista építés folyamán bekövetkezett. Nem érthetünk egyet azokkal, akik azt állítják, hogy a nemzetiségi kérdésben semmi pozitív előrehaladás nem történt, csupán azért, mivel nem történt meg a csehek és a szlovákok kölcsönös viszonyának államjogi rendezése. Csehszlovákia . Kommunista Pártja nemzetiségi politikája elmélyítésében jelentős előrehaladást jelentett a szövetségi államjogi elrendezés alapelveinek kidolgozása. Ez lehetővé tette a csehek és szlovákok viszonyának átfogó rendezését, eltávolítva a felgyülemlett fogyatékosságokat. A szövetségi államjogi elrendezésről szóló alkotmánytörvény a teljes egyenjogúság alapján rendezi a cseh és a szlovák nemzet viszonyát s az ugyanakkor jóváhagyott nemzetiségi alkotmánytörvény a nemzeti kisebbségek helyzetét. A szövetségi államjogi elrendezésről szóló alkotmánytörvény, amelyet 1968. október 28-án a bratislavai várban hagytak jóvá, végérvényesen véget vetett a cseh és a szlovák nemzet közötti minden további súrlódásnak, eltávolítva a gyanakvás és a bizalmatlanság légkörét a két testvéri nemzet és a nemzeti kisebbségek életéből. A szövetségi államjogi elrendezés fontos lépést jelentett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egysége megszilárdításában. A CSKP XIV. kongresszusa megállapította: „A csehszlovák államszövetség megteremtésével befejeződtek pártunknak arra irányuló erőfeszítései, hogy megtörténjék a cseh és szlovák nemzet kölcsönös kapcsolatainak államjogi elrendezése a teljes egyenjogúság alapján.“ Csehszlovákia s az ország népei az elmúlt hatvan év alatt viharos időket éltek át. A köztársaság burzsoá periódusa újból és újból arra figyelmeztet bennünket, hogy a burzsoázia osztálykorlátainál fogva sem a múltban nem volt és a jelenben sem képes megoldani a szociális és nemzetiségi kérdéseket, ezek megoldása egyedül csak a szocializmusban lehetséges. Az ország népei drága árat fizettek a burzsoázia népellenes politikájáért. Cseh. és szlovák hazafiak, szovjet emberek százezrei áldozták fel életüket Csehszlovákia önállóságának, a két nemzet egységének helyreállításáért. Drága árat fizettünk az első köztársaság uralkodó osztálya helytelen külpolitikai tájékozódásáért. München drága tanulság volt arra nézve, hogy meg tudjuk találni azokat a szövetségeseket, akik hazánk legnehezebb perseiben mellénk állnak. E tragikus múlt után a szocialista Csehszlovákia a Szovjetunióban és a szocialista közösség országaiban találta meg azt a szövetségest, testvért, barátot, aki mindenkor kész szavatolni szocialista jelenünket és jövőnket, békés építőmunkánk sikerét. Szocialista jelenünk, az ország nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek internacionalista együttélése, kölcsönös közeledése és egymás megbecsülése pártunk közel hatvanéves harcának fényes sikere. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP XV. kongresszusán ezt így jellemezte: „A nemzetiségi politikának, a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek egységének és internacionalista testvériségének területén elért sikerek forradalmi munkásmozgalmunk, pártunk és népünk küzdelmei legnagyobb történelmi vívmányai közé tartoznak.“ Ezekben a napokban ismét az emberiség történelmének mérföldkövét jelentő Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezünk, amelynek győzelme máig kihat a világpolitika alakulására. Hatására felbomlottak a hatalmas gyarmatbirodalmak, s ezek népei megindultak a szabadság és a függetlenség útján. Mindenütt az egész világon megrendült a tőke uralma. Földgolyónkon, Európában, Afrikában, Ázsiában és az amerikai kontinensen is sok ország népe saját kezébe vette sorsának irányítását és a szocializmus építésének útjára lépett. Megváltozott a világ térképe és vele együtt az erőviszonyok is. Ami egyben azt is jelenti, hogy a nemzetközi politikában megszűnt a kapitalista diplomácia egyeduralma. Mert minden lépésnél számolni kell a szocialista országok jelenlétével, amelyek következetesen védik a békét és a népek függetlenségét. Ezekben a napokban én elsősorban azokra az oroszországi munkásokra és parasztokra, az Auróra matrózaira, a Putyilov-gyár munkásaira, a Téli Palota győztes ostromlóira gondolok, akik győzelemre vitték Lenin és az oroszországi bolsevik párt vezetésével ezt a történelmi tettet. De gondolok arra a százezer lőnyi magyarra is, akik halált megvető hősiességgel harcoltak az Októberi Forradalom vívmányainak megvédésért a külföldi katonai intervenció ellen. Igen, rájuk gondolunk, hősiességükre, elszántságukra, halált megvető bátorságukra, azokra, akik akkor 1917-ben odaálltak a történelem kormánykerekéhez. A Nagy Októberi harcosainak hősi tetteire emlékezünk, s utódaikra, a hős szovjet népre és a többi szocialista ország népeire, akik ma is szilárdan tartják kezükben ezt a kormánykereket, amelyet Október hősei tartottak, és biztosan vezetik a szocializmus hajóját a győzelem felé. Igen, mi vagyunk a nagy Október hagyományainak örökösei. Folytatói annak a nagy műnek, mely 1917- ben az Auróra jelző lövésével és a Téli Palota ostromával kezdődött. Mi, a szocialista közösség országainak népei, szoros internacionalista egységben váltjuk valóra a termelés és a kultúra területén mindazt, amiért a nagy Október hősei vérüket hullatták és életüket adták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és az azt követő katonai intervenció fölötti győzelem nem utolsósorban a világ proletariátusának internacionalista összefogásából született, ami azt jelenti, hogy hűnek lenni Október hagyományaihoz megköveteli a népek internacionalista egységének állandó erősítését, arra törekedve, hogy a proletár internacionalizmus eszméje állandó legyen minden ember gondolkodásában s a nemzetek és nemzeti kisebbségek viszonyában kifelé és befelé egyaránt. Mert csakis az az ember vallhatja magát a nagy Október örökösének, aki ezeket az internacionalista elveket valóra váltja, nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is. Ezeknek az elveknek gyakorlati megvalósítása jelentős forrása a dolgozók kezdeményezésének és munkalendületének. Október hagyományai örökösének lenni azt jelenti, hogy Október hőseinek példája nyomán ma a napnak minden órájában áldozatkész munkával járulunk hozzá a szocialista társadalom fejlesztéséhez, pártunk politikájának gyakorlati megvalósításához. A feladat az, hogy igyekezzünk úgy és olyan szinten termelni, hogy munkánk eredményei elismerést szerezzenek otthon és külföldön egyaránt. Népgazdaságunk színvonalának állandó emelése becsületesen végzett munkával a szocializmus tekintélye növekedésének meghatározó feltétele. Október hősei 1917- ben megmutatták az utat, ezen kell haladnunk, az ö példájuk nyomán ma is, ezzel bizonyítva, hogy méltók vagyunk ezekhez a hagyományokhoz. 3
