A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-28 / 44. szám

— A tíz éve létrejött államforma alkalmazásának tapasztalatai minden tekintetben igazolták bevezetésének helyességét és a csehszlovák föderáció életképességét. A hetvenes évek elején is kiállta az idők próbáját, amikor jelentős konszolidációs tényezőként hatott és döntő mértékben hozzájárult a nemzetiségi viszonyok tekintetében korábban tapasztalt feszültségek feloldásához. így a szocialista állam megszilárdítását, előrehaladását biztosító tényezővé vált. Élenjáró tudósunk szavaival élve „Csehszlovákiában a szocialista föderációnak jelentős és pozitív szerep jutott az 1968-as esztendő kaotikus politikai eseményeinek zűrzavarában".

Tartalmi és formaj szempontból a csehszlovák föderáció az elmúlt évtizendben számos igényes próbát állt ki. Elért eredményeink Így elegendő meggyőző bizonyítékot nyújtanak a CSKP által kitűzött út helyességéről. Elmondható, hogy a csehszlovák szövetségi államforma lényegében lezárta „befuttatásónak" időszakát és a társadalmi folyamatok irányításában most már elérkezett az intézményrendszerek folyamatos, kiegyensúlyozott működésének, illetve az újszerű munkamódszerek s a régitől eltérő munkastílus alkalmazásának időpontja. E valóságtükröző, objektív tényeken alapuló pozitív megállapítás ellenére a jövőben még céltudatosabban kell irányítanunk a két egyenjogú köztársaság részvételének kérdését az összállami politikai s társadalmi feladatok megoldásában; az államigazgatás és a gazdasági élet valamennyi területén folytatnunk kell az igényesség, a minőség s a felelősség kérdéseinek homloktérbe állítását. Ilyen vonatkozásban egyelőre jelentős tartalékaink vannak, amit a társadalmi munka hatékonyságának fokozásában jelentős erőforrásnak tekintünk.

0 Milyenek a tapasztalatok a cseh és szlovák államigazgatási szervek kölcsönös együttműködésével kapcsolatban és miben látja az összmunka további eredményessége lokozásának lehetőségeit? Más szavakkal: milyen „számlával" köszönti a tizedik jubileumát ünneplő csehszlovák szövetségi államforma a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 60. évfordulóját?- Tulajdonképpen már a föderáció

értékelése során erre a kérdésre is választ adtam. A kölcsönös együttműködés problémakörét józanul, realista szempontból kell értékelni. Márcsak a mindennapi élet gyakorlati tapasztalataiból is tudjuk, hogy olykor egy-egy egyszerű, kisebb feladat teljesítése során bizony szükségessé válik különböző beidegződött szokások leküzdése, menet közben történő változások eszközlése. Ennek tudatában kellő tapintattal s érzékenységgel kell figyelnünk egy politikailag annyira összetett kérdést, mint a szövetségi államforma alkalmazása egy többnemzetiségű államban.

Tudvalévő, hazánkban a szocialista föderációt egy komoly társadalmi válság időszakában vezettük be. Szinte minden hiba elnagyolva, sőt, abszolutizálva került a nyilvánosság elé. Leszögezhető, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja új vezetőségének csak hallatlan erőfeszítések árán sikerült eredményesen megoldania ezeket a valóban érzékeny problémákat és kiigazítania az új államforma fogyatékosságait is. Egy esztendővel a föderáció bevezetése után emelte törvényerőre a Szövetségi Gyűlés a 125/1970-es alkotmánytörvényt, amely jelentősen megerősítette a szövetségi államigazgatási szervek integrációs szerepét, továbbá a csehszlovák közgazdasági élet irányításának megszilárdítását és a szövetségi

központból végzett ellenőrzés elvét. Az eddig elmúlt tíz esztendő során véglegessé, pontossá váltak az együttműködés, illetve a törvény szabta önálló irányítás különböző formái; megszilárdult a terv szerepe, amit napjainkban a további fejlődés és az eredményes továbblépés alapvető fontosságú s egységesítő iránytűjének tekintünk. Hazánkat közös, mindenki számára előnyös, egységes csehszlovák közgazdasági tervezet szerint fejlesztjük. Együttesen oldjuk meg a nemzetgazdaság döntő fontosságú kérdéseit, mindig az össztársadalmi szempontok és a közös szándék figyelembe vételével. Vonatkozzon ez a tüzelőanyag ellátás vagy az energetika más területeire, a beruházási költségekre, a különböző iparágazatok termelési erőinek fejlesztésére.

Forradalmi harcok kovácsolták eggyé a cseh és a szlovák nép, illetve a közös szocialista hazánkban élő nemzetiségek kölcsönös közeledésének új szakaszát. Ez alapvető fontossággal bír a fejlett szocialista társadalomban élő, de különböző nemzetiségű csoportok kölcsönös viszonyában. Ezért a jövőben tovább kell erősítenünk a cseh és a szlovák nép, illetve a Csehszlovákiában

élő nemzetiségek szocialista egységét; el kell mélyítenünk kölcsönös és megbonthatatlan barátságukat; tovább kell szilárdítanunk a szocialista országok közösségéhez, s azok vezető hatalmához; a Szovjetunióhoz érzett baráti viszonyukat. Husák elvtárs szavaival élve: „... újszerű körülmények között (tehát a csehszlovák szocialista föderáció keretében), a marxista-leninista tanokból, nemzeti hagyományainkból, a történelmi múlt értékes tapasztalataiból kiindulva fogjuk tovább építeni szocialista hazánkat, annak politikai, gazdasági és kulturális arculatát. Egyben gátat vetünk a tévedéseknek és hibáknak, amelyek a múltban beárnyékolták politikai és társadalmi életünket."

0 Miniszterelnök-helyettes elvtárs, a csehszlovák szocialista föderáció tervezetével egy időben tárgyalta a Nemzetgyűlés a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény tervezetét is. Most, egy évtized távlatából, milyen gyakorlati tapasztalatai vannak az SZSZK kormányának e tervezet alkalmazásával és miben látja ön eddiginél teljesebb kihasználásának lehetőségeit?- A csehszlovák föderáció jelentős mértékben hozzájárult a cseh és a szlovák nemzet széleskörű fejlődéséhez, valamint a szlovák nép egyenjogúságát sértő mozzanatok felszámolásához, ami a múltban komolyan fékezte e két nemzet kölcsönös közeledését. A hazánkban élő nemzetiségek viszonyában hasonló szerepet játszott és játszik a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény, amely egyértelműen kimondja egyenjogúságuknak alapelveit. Ezzel megfelelő alapot teremt a CSSZSZK- ban élő nemzetek és nemzetiségek együttműködéséhez, folyamatos fejlődésükhöz.

A nemzetek és nemzetiségek közötti igazságos, valóban jó viszony megteremtése - egy állam kötelékein belül - nem oldható meg egyszeri szándékkal. Ellenkezőleg, ez egy hosszantartó folyamat, amely szisztematikusan csiszolja ezeket a kölcsönös kapcsolatokat. E kölcsönös közeledés célja, hogy kizárja az egyiknek a másik feletti uralmát; hogy a nemzetek és nemzetiségek viszonya a teljes bizalom és a testvéri egység elvén alapuljon. Már

V. I. Lenin tanitásából tudjuk, hogy az ilyen kapcsolatok nem valósíthatók meg egyszerre, nem valósíthatók meg máról holnapra. E célok eléréséhez nagy türelem kell, hogy kiküszöböljük a bizalmatlanságot, hogy kiirtsuk a bizalmatlanság gyökereit, aminek magvát még az egykori kizsákmányoló osztály elnyomó uralma hintette el.

A nemzetek és nemzetiségek kölcsönös közeledésére nincs ennél jobb recept. Ez az egyetlen járható útja annak, hogy az egykori elnyomás, a régi igazságtalanságok és sérelmek hátterében ne keletkezhessenek új torzulások. Ellenkezőleg, szocialista hazánk felvirágoztatásához és az itt élő lakosság baráti együttműködéséhez a kölcsönös megértés s a kölcsönös tisztelet szelleme szükséges.

Gyakorlati szempontból az a fontos, hogy a dolgos hétköznapok során adódó problémákat mindig konkrét formában és a marxista—leninista tanok szellemében oldottuk meg eddig, és a jövőben is így fogjuk megoldani. Erről akár a számok, tények és érvek nyelvén is beszélhetnénk, amit megfelelő alkalom esetén a Hét hasábjain is megtehetünk.

0 Köszönjük a beszélgetést.

Nagy László felvétele

Aki figyelmesen hallgatta Leonyid Brezsnyevnek az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének bakui beszédét, annak nyilván nem kerülte el a figyelmét, hogy gazdasági és külpolitikai problémákon kívül beszédének jelentős részében a dolgozók kezdeményezésének jelentőségével és ezen belül azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a dolgozók kritikai megjegyzéseinek és panaszainak a kivizsgálására a jövőben nagyobb gondot kell fordítani, mert nem tűrhető el — mondotta —, hogy a dolgozók kritikáira vagy panaszaira egyesek fittyet hánynak, sőt mi több. esetleg megtorlásokat alkalmaznak azokkal szemben, akik kritizáltak. Az ilyen jelenségek — mondotta Brezsnyev elvtárs — veszélyeztetik minden előrehaladásunk fő forrását, a dolgozó tömegek kezdeményezésének kibontakoztatását. ezért ezek ellen a jelenségek ellen mindenütt és mindenkor harcolnunk kell. Azt hiszem. Brezsnyev elvtárs szavai nemcsak a Szovjetunióban. de nálunk is időszerűek. Újságírói tevékenységünk során, de a magánéletben is sok olyan esettel találkozunk. hogy amikor kritika hangzik el. ilyen vagy olyan formában, a kritizált személyt vagy a kivizsgálásra jogosult illetékeseket, nem is annyira az érdekli, hogy milyen igazság rejlik a kritika mögött, mi igaz abból, amit a kritika tartalmaz, de elsősorban az érdekli őket, ki volt a kritizáló, illetve ki informálta a sajtóban megjelent kritika szerzőjét, mert ugye ez a legfontosabb, nem pedig az. hogy utánanézzünk mi is a valóság, miben van igaza vagy nincs igaza a kritikának. Hogy ezt miért csinálják így. ezt ők bizonyára tudják, én is sejtem, de ugyanakkor azt is tudom, hogy a kritikához való ez a helytelen hozzáállás, ez a módszer lényegében a kritika elnyomását jelenti, sőt mi több. a kritikához való ilyen hozzáállás szüli azután a névtelen levelek tömegét; írójuk véleménye szerint ha nem lehet nyíltan kritizálni, akkor megoldjuk ezt névtelen levelek írásával. És ha már a kritika elnyomásáról beszélek, akkor elmondok egy esetet. Nemrég találkoztam egy fiatalemberrel. aki az egyik bratislavai üzem SZISZ-szervezete ..Ifjúsági fényszóró" csoportjának vezetője volt. Ilyen ifjúsági csoportok működnek majdnem minden üzemben. ahol SZISZ-szervezet van. Feladatuk feltárni a termelés szervezésében és a minőségi mutatókban megnyilvánuló fogyatékosságokat. Ez a fiatalember elpanaszolta, hogy amikor el akartak helyezni a faliújságon az ..Ifjúsági fényszóró" csoport által készített kritikai anyagot, az üzem igazgatója ezt megtiltotta, mondván, hogy a faliújság körül idegenek is járnak, és az ilyen kritika ártana az üzem jó hírnevének. Ugyan, ugyan, igazgató elvtárs — gondoltam — ez az üzem nem az öné. de a közösségé, a társadalomé, és ez a társadalom bízta meg önt azzal, hogy az üzemet vezesse, a társadalomnak pedig joga van tudni, hogyan sáfárkodik ön a rábízott társadalmi tulajdonnal. Ezek a gondolatok jutottak eszembe Brezsnyev elvtárs beszéde nyomán, amely minden bizonnyal a mi szocialista társadalmunkban is jelentős befolyással lesz az alkotó kritika fejlődésére, kibontakozására.

3