A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-08 / 28. szám
ban pedig délelőtt és délután szinte futószalagon peregtek az énekesek, együttesek s karmesterek sajtóértekezletei ... A kiváncsi kérdések kereszttüzébe került például Karel Gott, Pavol Hammel, Jin Korn, Hana Zagorová, a neves Hot Chocolate-együttes, a kubai Maria Farrah, Máté Péter, a népszerű Miro Ungar és még sokan mások ... Aztán pedig egy-másfél órára elcsendesedett minden, hogy este nyolc órakor ismét fölcsendüljön a dal - de most már versenyszerűen! Milyen is volt hát az idei, sorrendben már tizenharmadik Bratislavai Líra? Ha babonás lennék, azt mondanám: a tizenharmadik évfolyamhoz illően nem éppen a legszerencsésebb ... Lévén azonban, hogy kerülöm a babonát, hadd mondjam hivatalosabban: színvonalát tekintve átlagos és a nézőben felemás benyomásokat keltő. A fesztivál tartalmi gerincét ez idén is - helyesen - a hazai, nemzeti dalverseny alkotta. Számszerűleg ez a rendezvény egyik legpozitivabb eredménye. Az „előzetes" válogató zsűrihez ugyanis kétszáz új táncdal érkezett megítélésre, amiből a két elődöntőn aztán huszonnégy'számot mutattak be. Sajnos azonban, pont e számszerű bőségben rejlik a színvonal kérdésének első buktatója is. Talán még a botfülű ember is tudja, hogy másképpen hangzik egy dal a fesztivál nagyzenekarának előadásában és másképpen egy árva zongorakivonatot pötyögtetve ... A Lírára - szerzőként - a fesztiválszabályzat értelmében legalább zongorakivonattal kell jelentkezni. A „pötyögtetés" és a tényleges hangzás közti különbség révén történhet, hogy egyegy gyöngébb dallam a legjobbak közé kerül, mig egy érettebb, színvonalasabb dal nem akad fenn a rostán. A régi mondást igazolva, a kevesebb itt is több lehetne! A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a Lira nemzeti dalversenyébe csak magnószalagra rögzített és legalább már részben hangszerelt dallal szabadna benevezni. Kétségtelen, a dalszerzőknek csupán egy része rendelkezik ilyen lehetőséggel. Mivel azonban a Bratislavai Lira a hazai könnyűzenei élet legrangosabb rendezvénye, hát megérdemelné, hogy elsősorban ismertebb szerzők dalai hangozzanak el szinpadán. Sovány vigasz, hogy az idei dalok néhány fokkal jobbak voltak a tavalyiaknál. Ez a megállapítás elsősorban a Lírán bemutatott huszonnégy új dal szövegére vonatkozik. Szerzőik jobbára sikerrel mellőzték, avagy napjaink követelményeinek megfelelően újrafogalmazták, a táncdalok hagyományosan szerelmi és szűkkörűen egyéni érzelmekből fakadó, agyoncsépelt témakörét. Zeneileg - sajnos - nem sok újat hozott a dalok többsége. Kevés volt bennük az újszerűség, az ötlet, a könnyen megjegyezhető s eldúdolható divatos sláger. Kivételt elsősorban a Petrina—Rytír szerzökettős Motorest cimü dala jelent Petra Janű nagyszerű előadásában. Átlagon felülinek mondható az ugyancsak rutinos prágai szerzökettös: B. Ondráček-Z. Borovec: Jöjj, aki szeretsz (Pojď, kdo máš mé rád) című dala Hana Zagorová átélt előadásában, valamint a Karel Zieh, Jin Štedroň, Pavel Novák és a Jana Kratochvilová énekelte számok. A publikumnak tetszett a győztes dal is Mária Gombitová előadásában (P. Hammel- K. Peteraj: Diákszerelem); bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy semmivel sem volt különb a fent említett dalok bármelyikénél. Sikerét inkább a véletlennek, az ország hat különböző városában pontozó zsűrik szeszélyességének, mint a többi dalt felülmúló értékeinek köszönheti... És ezzel az idei Lira egy további tanulságához érkeztünk. A rendező szerveknek meg kellene végre találni az elhangzó dalok értékelésének valóban objektiv és helyes módszerét. Az idei pontozási rendszer - legalábbis ebben a formában - teljesen csődöt mondott, mert az ország hat kerületi székhelyéről jelentkező pontozó bizottságok inkább egymás túllicitálását tartották szem előtt, mintsem a dalok és előadóik teljesítményének színvonalát. Nem véletlen hát, hogy a „kultúrpark" nagytermének közönsége több ízben füttyel, hangos zúgolódással adta tanújelét nemtetszésének ... Elsősorban a Motorest, de több más dal is az efféle pártütő pontozás „áldozata" lett. Kár, mert az ilyesmi énekesben és nézőben egyaránt keserű szájízt hagy. És a fesztivál külföldi vendégeiben is, hiszen az Intervizió-tagállamok versenyében s a gálaműsorokban szereplő énekeseken kívül, évről évre számos idegen szakember is ellátogat a Bratislavai Lírára. Egyik céljuk pedig épp annak megállapítása, hogy hol tart és merre halad hazánk nemzetközileg is „jegyzet" tánczenéje ... A hazai, nemzeti dalverseny felemás tapasztalatai után kellemes felfrissülést jelentett a szocialista országok jól sikerült, fesztiválzáró versenye. A nemzetközi lirát, nagyon szoros mezőnyben és talán a hazai pálya előnyét is élvezve Marika Gombitová és a Diákszerelem (Študentská láska) nyerte. A többi helyezésre több táncdal és énekes volt esélyes, közöttük a Tűzmadár is Máté Péter megnyerő előadásában. Persze, a szerencse nem kedvezhet mindenkinek. Az ezüstlírát így a Szovjetunióból érkezett R. Muskambarjan, a bronzlirát pedig a kissé giccses színezetű jugoszláv versenydal nyerte a népszerű Ľubka Dimitrovska előadásában. Csak sajnálni tudom, hogy az ezúttal már a teremben ülő bíráló bizottság nem osztotta meg az érmes helyezések valamelyikét, mert esélyes lett volna rá bőven! Természetes hagyomány már a Bratislavai Lírán, hogy a két elődöntő és a finálé után neves külföldi művészek mutatkoznak be a közönségnek. Nos, az előző esztendőkben általában zavarban volt a krónikás, amikor számot kellett adnia ezekről a gálahangversenyekről. Sajnos, az idén ennek ellenkezője igaz: ebben a tekintetben alig van miről beszámolni. A fesztivál szervezőinek nem sikerült - egy-két kivételtől eltekintve - a nemzetközi könnyűzenei élet élvonalába tartozó énekeseket és együtteseket szerződtetni. Sikert aratott • a Szovjetunióból érkezett Pesznyari-együttes, néhány percre megvillant a színpadon a „csodaklarinétos" Tony Scott és élénk tapsra talált Miro Ungar jól felépített show-műsora is. Ez minden, ami külön emlitést érdemel, mert bizony az NDK-beli Kreis-együttesnek, az angliai Hot Chocolate-nak - joggal - nem jutott több elismerés az illemszabta tapsnál. A gálahangversenyekben igy ez idén a hazai művészek mentették a menthetőt: Helena Vondráčková, Jiri Korn, Karol Duchoň, az Olympie és a Collegium Musicum együttesek és a fesztivál legvégén Karel Gott. Legnépszerűbb énekesünk kiváló formában énekelt, mintegy harminc perces műsora élményt jelentett. Végezetül talán csupán annyit, hogy az idei Bratislavai Líra - a jobban sikerült előző esztendőkhöz viszonyítva - elgondolkoztató tanulságokat érlelő megtorpanást jelzett. így nemzetközi viszonylatban sem öregbítette különösebben ennek az egyébként népszerű fesztiválnak hírnevét. Mindez azt sugallja, hogy az illetékeseknek sürgősen el kellene gondolkozniuk azon: miképpen lehetne felrázni megtorpanásából és színesebbé, élénkebbé tenni a fesztivált, de egyben túllépni is a Bratislavai Lira kissé elkopottnak tűnő keretein. MIKLÓSI PÉTER Kontár Gyula felvételei BŰNHÖDÉS - KÖNNYELMŰSÉGÉRT Tavaly a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén 61 ezer közúti baleset történt; a halottak száma kereken ezerkétszáz, a súlyosan sérülteké ötezerrel több, a könnyebben sérülteké pedig 24 500! A családi tragédiák súlyáról, esetleg egész életre kiható következményeiről nincs statisztikai adat... Ismét itt a nyár, az idegenforgalmi és szabadságolási főidény. Hosszú gépkocsisorok kígyóznak az országutakon, zsúfolt, olykor körülményes a városok forgalma. Gondolom, intő figyelmeztetésként nem lesz érdektelen ellátogatni az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának közlekedési csoportjára.- Az idén az első negyedév három hónapjában 4128 közúti baleset történt Szlovákiában, melyeknek következtében 129 ember vesztette életét. A tavalyi esztendő hasonló időszakához viszonyítva ez csaknem száz balesettel több. Sajnos, a második negyedév előzetes adatai sem mutatnak jelentősebb javulást - mondja a Legfelsőbb Bíróság dolgozója. Vajon, mi rejtőzik e számok mögött? Az olykor súlyos kimenetellel járó szabálysértés elkövetésének pillanatában könnyelműség, ennek következményeképpen pedig szigorú büntetéssel járó bírósági tárgyalás.- A büntetési tételek alsó és felső határát a törvény pontosan megszabja; a bírói mérlegelés dolga, hogy a cselekvés súlyát az elkövetés módjából és következményéből, a vádlott személyiségéből, előéletéből s más körülményekből megállapítsa — mondja a közlekedési bíró, aki az eddig tárgyalt esetek sokoldalú tapasztalataival fölvértezve nagy biztonsággal igazodik el a baleseti körülmények értékelésében és minősítésében.- Gyakorta előfordul, hogy a közlekedési baleseteket okozó vádlottak büntetését sokan enyhének tartják .. .- A bírósági ítéletekről szóló híradások többnyire csak a következménnyel, a baleset halálos kimenetelével, esetleg a súlyos sérülés okozásával foglalkoznak. Ezért sokakban az enyhe ítélkezés látszatát keltik. A közlekedési balesetek között - akárcsak a törvénysértés más formáiban - nincs két azonos ügy, nincsenek sablonok. Minden bírósági tárgyalóteremben végződő közúti baleset egyedi elbírálás alá esik. Sablonok nincsenek, de bizonyos törvényszerűségek azonban mégis tapasztalhatók a közlekedési bírák elé kerülő esetek sokaságában. Statisztikailag bizonyított megállapítás például, hogy a friss autósok az első két évben óvatosak, kevés balesetet okoznak. Két esztendei gyakorlat után viszont gyakran túlontúl nekibátorodnak, bíznak vélt rutinjukban és ez megbosszulja magát. A fiatalabbaknak jobbak a reflexeik, de vakmerőbben vezetnek; az idősebbeknél viszont fordított a helyzet. Ami a női vezetőket illeti, lényegesen ritkább közöttük a balesetező és még ritkább, hogy ittas vezetés miatt kerüljenek a vádlottak padjára. Persze, akárcsak a gazdasági vagy a testi károsodást okozó bűnözésben, a közlekedési bűntettek elkövetői között is vannak visszaeső bűnözők. A közelmúltban például egy olyan 35 év körüli férfi esetét tárgyalta járásbíróságaink egyike, aki hetedszer került bíróság elé ittasan vezetésért! Az utóbbi négy esetben már járművezetői engedély nélkül, lopott gépkocsin hajtott ittas állapotban. Ezúttal három esztendei, feltétel nélküli s szigorított szabadságvesztésre ítélték. Természetesen, sokkal drámaibb légkörnek az olyan tárgyalások, amelyek a halálos kimenetelű balesetekkel foglalkoznak. A hallgatóság között ilyenkor ott ülnek a gyászruhában zokogó hozzátartozók, de az sincs sokkal jobb idegállapotban, aki a vádlottak padján ül. A közelmúltban, fellebbviteli eljáráson, például egy középkorú férfi ügyét tárgyalta. Vezetés előtt - életében először, egy munkahelyi ünneplés alkalmával - ivott, aztán autójával elütött egy kerékpárt toló asszonyt, aki félszáz métert repült az úttesten és nyomban meghalt. Ami különösen súlyosbító körülménynek bizonyult: a gázoló segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A vádlott egyébként büntetlen előéletű és kifogástalan életvitelű ember volt. Megtört arccal szinte végigsírta a tárgyalást, de a súlyos szabályszegésért így is nagy árat fizetett; a bíróság négy esztendei szabadságvesztésre ítélte. Joggal merülhet fel a kérdés: vajon milyen általános tanulságok szűrhetők le a közlekedési bírók munkájából? — Óvatosabbnak kellene lennie mindenkinek, aki közlekedik és előbb meggondolnia a könnyelműsködés esetleges következményeit — jegyzi meg a már sok-sok tárgyalást vezetett bíró. - Gépkocsivezetőként és gyalogosként egyaránt . . . Valóban, a járókelők! Nagyon sok múlik a gyalogosokon is. A tragédiák sokasága lenne megelőzhető, ha megkülönböztetett körültekintéssel közlekednének, ha a kijelölt átkelőhelyeket használnák, ha jobban körülnéznének, mielőtt lelépnek a járdáról. Sajnos, a valóságban ez nem így van, ezért a szabálysértő és balesetet okozó járókelők is egyre gyakrabban kerülnek a bírósági tárgyalótermekbe. A közlekedési bíró és a vádlott számára is a legnehezebbek azok a perek, amikor hozzátartozó halálát vagy súlyos testi sérülését okozó járművezető ügyét kell tárgyalni. A közelmúltban történt például, hogy egy fiatalember vidéki egészségügyi rendelőintézeteink egyikéből hazafelé igyekezett édesanyjával. Gyorsan hajtott, elveszítette uralmát a volán mögött és egy vasbeton-lámpaoszlopnak rohant. Az anya a helyszínen meghalt, fiát eszméletlenül szállították a kórházba, ahol csak az orvosok több heti fáradozása mentette meg az életét. Anyja halálhírét is csak ekkor közölték vele. Gyógyulása után bírósági tárgyalás volt az eset utójátéka. A bírói döntés értelmében megvonták járművezetői igazolványát és két esztendei felfüggesztett szabadságvesztést is kapott, hiszen az igazi bűnhődésben amúgyis része volt — és van ... Az ítélethirdetés után zokogva roskadt vissza a vádlottak padjára: - Leülnék akár tíz évet is, csak visszahozhatnám az életbe anyámat! — mondta halkan, megtörtén. Persze, ha előbb meggondolta volna, úgy nem kellene most a törvény és saját lelkiismerete előtt halált okozó gondatlan veszélyeztetésért vádlottként állnia. 17
