A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-08 / 28. szám
A VILÁG ENERGIASZÜKSÉGLETE 2000-BEN Tizenöt ország 70 szakembere kétévi elemző munkával tanulmányt készített a világ energiaszükségletének alakulásáról a következő évtizedekben. A legfontosabb jóslat az, hogy belátható időn belül a szén és az atomenergia lesz a fő energiaellátó. A napenergia vagy a Föld belső melegének hasznosítása a megoldatlan műszaki és gazdasági problémák miatt nem jut még jelentős részarányhoz 2000-ig a Föld energiamérlegében. Az elsődleges energiaszükséglet a becslések szerint az 1972—2000 közötti, időszakban évente 2,5—3,4 százalékkal nő majd. Jóllehet a kőolaj felhasználósa továbbra is évi 2 százalékkal növekszik, a következő évtizedekben mégis a szén jut döntő szerephez. Folytatódik az atomerőművek hálózatának a kiépítése is. Az elsődleges energia-igény kielégítésében az atomenergiának körülbelül 7 százalék lesz a részaránya 1985-ben a nyugati országokban és 14—21 százalékos részarányt ér el 2000-ig. Nagy gondot jelent azonban a sűrűn lakott területeken létesítendő atomerőművek biztonságos működésének megnyugtató megoldása. FAKILÄTÄSOK Kanada erdőségeinek kiterjedését 3300 millió hektárra becsülik — ennek 75 százaléka hasznosítható gazdaságilag. Az engedélyezett fakitermelés 300 millió köbméter — ebből 180 millió köbméter tűlevelű és 50 millió köbméter lombos fa. A következő években a fakitermelés növelésével számolnak Kanadában, mert az intenzív erdőgazdálkodási módszerek révén eddig nem hasznosított fakészletek is kitermelésre kerülnek. Jelenleg 2,5 milliárd köbméter fát termelnek ki évente a világon — ebből 0,8 milliárd köbméter a fűrészáru és a furnirfa, továbbá 0,5 milliárd köbméter a cellulózfa (beleértve a fűrészport is). A világ nyersfaszükséglete a 2000. évig előreláthatóan 4,0—4,3 milliárd köbméterre nő évente — ebből több mint 1 milliárd köbméter lesz a fűrészáru és furnirfa szükséglet, és több mint 1 milliárd köbméter a papírfa. A hulladék mennyisége eléri majd az 1,5—2 milliárd köbmétert. TAKARÉKOS KÉTÜTEMŰ Egy japán feltaláló a Toyota gyár mérnökeivel együttműködve olyan újfajta kétütemű motort fejlesztett ki, amellyel a hírek szerint akár 60 százalékost!) üzemanyag-megtakarítást is elérhetnek. Az újfajta motor a „fejére“ van állítva: felül van a forgattyús tengely és alul vannak a hengerek. Eddig már hét országban jelentették be szabadalomra az újfajta motort. NÖVÉNYNEMESÍTÖ LÉZER A Tadzsik Tudományos Akadémia tudósai a gyapotnövény kedvező genetikai mutációit hozták létre kombinált lézer- és röntgenbesugárzással. összesen 40 ezer gyapotnövénymutánst tenyésztettek ki a kísérleti parcellákon. A legjobb — a nagy terméshozamú, gyorsan növő és gépi betakarításra alkalmas — változatokat választották ki továbbtenyésztésre. A biológiai molekulák lézersugaras befolyásolása ígéretes lehetőség kedvező tulajdonságú növények kinemesítésére. A NAPÓRA „Csak a derű óráit számolom, mondja pár szó s egy vasrúd a falon, a napóráé. Láttam én is a latin szöveget, s lelkem bánata irigyelte a vidám öreget, aki oly bölcs betűket vésetett a buta köbe ..." — írja Szabó Lőrincz Tücsökzene című versében. Ma már legtöbb „vasrúd a falon“ enyészetnek indult és a derű és ború óráit század- és ezredmásodperc pontossággal mérik a kvarcórák. A napórák, víziórák, olaj- és homokórák csupán az emberi kultúrtörténetnek egyegy darabját őrzik. Az emberi értelem kinyílásának hoszszú folyamatában érlelődhetett meg az a felismerés is, hogy minden történés, így életünk is, két közegben, a térben és az időben zajlik egyszerre. Az időben való tájékozódást minden olyan természeti folyamat segítette, amely periodikus, így elsősorban a Nap kelte és nyugvása. A Nap diktálta ritmus érzékeinkben mély nyomot hagyhat, de mégis egy kicsit megfoghatatlan. A Nap égi útját nem nagyon lehetett lemérni. De ha az égről a Föld felé fordítjuk tekintetünket, megtaláljuk a ritmus mérhető vetületét a földön, az árnyékot. Ezzel a felismeréssel születhetett meg az első időmérő, a napóra. A tárgyak, a fák, az oszlopok és maga az ember is hosszúra nyúlt árnyékot vetve áll a kelő Nap fényében. Délidőre árnyéka kurta lesz, szinte eltűnik, majd alkonyaira ismét hosszúra nyúlva mutat a „holnapi" kelő Nap irányába. Az árnyék hossza és iránya tehát jelzi, hogy a nap mely részében jár az idő. Az árnyék hossza és iránya mérhető. A kifejezetten az időmérés céljaira állított árnyékvető oszlopokat nevezzük gnomonnak. Arról csupán nagyon bizonytalan adataink vannak, hogy hol és mikor kezdték tudatosan alkalmazni az árnyék hosszának, irányának mérését időmérésre, hogy hol állíthatták az első gnomont. Herodotos szerint a hellénekhez a babiloniaktól került a gnomon és a vele végzett időmérés tudománya, akárcsak a nap huszonnégy órás beosztása, vagy az év felosztása négy évszakra. Bizonyos azonban, hogy a régi Egyiptomban a napisten képével díszített obeliszkek (általában párosával) álltak a templomok bejáratánál s szerepük minden valószínűség szerint az időmérés is volt. Időszámításunk előtt két és fél ezer évvel Kínában a derékszögű árnyékvető úgyszintén az árnyékkal időt mérő eszközök nagy családjába tartozik. Augusztus római császár idejében a római Marsmezőn állítottak fel egy régi Egyiptomból származó obeliszket, amelynek árnyéka után tájékozódhattak a polgárok, hogy mikor kell illatos olajokkal kenekedve vacsorához indulni. Híres még a Plinius által is leírt 25,5 méter magas obeliszk, amly a Szent Péter tér középpontjában áll és Caligula hozatta Rómába Heliopoliszból i. u. 39-ben. Heliopolisszal többször is találkozunk a napórák történetében. III. Thutmosis itt állította fel az ún. Kleopátra tűjét (ugyancsak gnomon típusú árnyékvetőt), amely szerepet kapott a napszakok, napfordulók, évszakok meghatározásában. A pontosabb mérés érdekében már a régi Egyiptomban is hegyesre készítették a gnomon céljára használt obeliszkeket és csúcsára sokszor bronzból készült hegyet erősítettek. Az árnyékmag és a félárnyék határának bizonytalan észlelését akarták ezzel kiküszöbölni. A görögök új formát adtak a csúcs kiképzésének. A hegyben végződő oszlop tetejére még egy fémkarikát is erősítettek (úgynevezett napszemet), amely fényes foltot vetített az árnyék közepébe, esetleg a napóra „számlapjára“. A gnomon „zsebóra változata" is ismert volt mind Egyiptomban, mind Indiábdn. A hordozható gnomon egy nyolcszögletű faragott bot (vagy hasáb) volt, amelynek minden lapja tetején kicsi lyukat fúrtak. A lapokon rovátkolt skála volt látható. Ha tudni akarta az utazó az időt, pici pálcikát dugott a boton fúrt lyukba, függőleges helyzetbe állította a szerkezetet és megnézte, hogy a vízszintes állású pálcika a bot lapján hová veti árnyékát. A nyolc oldal mindegyike az év másmás szakaszában volt alkalmas arra, hogy skáláján az árnyékhosszból az idő leolvasható legyen. Hiszen télen és nyáron a nap azonos órájában más és más hosszúságú árnyék vetődik a botra. Az árnyék hosszának és irányának változását természetesen a hatalmas obelisz-gnomonok működésénél is figyelembe kellett venni. Sőt, a gnomont nemcsak az évszakokhoz, de a földrajzi helyhez is „kalibrálni“ kellett, ha a valódi időt kívánták árnyékából leolvasni. Ugyancsak Ili. Thutmosis idejéből valók az első ismert lépcsőnapórák is. A hatalmas, kőből épült színpadszerű, több tíz négyzetméter területű építmény sík tetejére két oldalról, lépcsőn lehetett feljutni. A két lépcső tájolása a kelő és a nyugvó nap irányába esett. A két lépcső mindegyike mellett függőleges fal állt. Az építmény tetején, pontosan közepén, árnyékot vető tömzsi főtömb. A felkelő nap a keleti lépcső mellett álló függőleges fal árnyékát a lépcsőre vezette. A délelőtti, egyre magasabbra hágó nap fénye először a legfelső, majd fokozatosan az alsóbb lépcsőket világította meg. így lett délidő, amikor az egész lépcsősor ragyogott a fényben, a függőleges oszlop árnyéka pedig eltűnt. A tömzsi kőtömb zsugorodó árnyéka ugyancsak a múló időt jelezte. A délelőről nyugatnak induló nap délutánra a nyugati lépcsőn játszotta el fény árnyék színjátékát, természetesen fordítva. Az éppen leáldozó nap az utolsó, legmagasabb lépcsőre is árnyékot vetett. A középkori Európában hatalmas obeliszkeket felváltották a tömör román és karcsú gót katedrálisok falán megjelenő napórák, melyeken az árnyékvető maga is sokszor egy kőalak vagy egy előremutató kéz volt; az idő közelebb került a középkori emberhez. A változatossá váló formák a henger, gömb, poliéder és gyűrű napórák alatt, fölött vagy éppen számlapjaik kövébe vésve megjelentek a középkori, európai ember meditáló, transzcendens nosztalgiákkal teli lelkének, gondolatvilágának sokszor komor bölcsességei. A napóra,, számlapjának" állása szerint elterjednek a horizontális napórák, amelyek számlapjának síkja vízszintes és ebből áll ki az égi tengellyel párhuzamos árnyékvető pálca. A nyugat-kelet irányú függőleges síkú napórák, a „Dél-órák", amelyek számlapja délre néz, az „est-órák" nyugatra néző kő-arccal, egyre többen és többen kötötték az embert az időhöz, s az időt a múló élethez. (A MÚZSÁK múzeumi magazin nyomán) 18
