A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
AKI FELKÖTÖTTE A KOLOMPOT, ZÖRGESSE IS Dr. MOLNÁR ISTVÁN TÁJÉKOZTATÓ A NÉPRAJZI TÁRGYAK GYŰJTÉSÉHEZ Horváth Gyula Ezt nem én mondom, hanem Horváth Gyula, a CSEMADOK sülyi (Sulany) helyi szervezetének elnöke. Lássuk miért vélekedik így: — Annak idején elszakadtunk a CSEMADOK felbári (Horný Bar) helyi szervezetétől. Majd mi megmutatjuk, külön többre visszük! Mert együtt sem sokat csináltunk, de most még annyit sem teszünk . . . Szomorú, hogy ezt kell mondanom, restellkedem is miatta .. . Míg tartott a lelkesedés, ment minden, mint a karikacsapós. Komolyan vettük a kulturális élet szervezését, művelését. Nagysikerű nótaestet rendeztünk. Máig is emlegetik a faluban. Később az ifjúsági és a sportszervezettel karöltve beszélgetésre hívtuk Gogh Kálmán labdarúgót. Még a szomszéd falvak — Bodak (Bodíky), Vajka (Vojka) és Felbár sportkedvelő ifjúságát is vendégül láttuk. Iró-olvasó találkozót is rendeztünk tán három ízben. Falunkban és Felbáron is többen szabad idejükben festegetnek. Műveikből kiállítást rendeztünk. Sülyből Both József és az időközben elhalálozott idősebb Horváth Gyula, Felbárról Érsek József, Ozogány József és Valasek Béla részvételével. Szóval, van miről mesélni, amíg a múltat idézzük. Nem úgy, ha a jelenről akarunk szólni. Az utóbbi időben megromlott a tanítónk egészsége — ő szintén sokat segített régebben. Én magam is megöregedtem. Szívesen átadnám a stafétabotot, de újra csak az idősebbekre maradna. Hiába kínáljuk a fiataloknak. Azt hiszem, ott a hiba, hogy a falu értelmiségi fiatalsága elvándorol, férjhezmegy, megnősül, másutt dolgozik, elköltözik. Műkedvelő csoportunk nincs, harmincegynéhány tagunk között akad fiatal. Mit mondjak még? Az utolsó gyűlés az évzáró taggyűlés volt. . . Ezek után felébredt bennem a kíváncsiság, hogy ugyan hogy dolgoznak a felbári CSEMADOK-tagok. Mit lesznek ők? A két falu nagyon közel esik egymáshoz. Kertjeik majdnem összeérnek. Közigazgatásilag összetartoznak. A Nemzeti Front néhány tömegszervezetének tagsága, mint például a sportszervezeté, a két falu lakosai közül kerül ki. Múltjuk, jelenük annyira összefonódik, hogy szinte lehetetlen különkülön tárgyalni. Először Szőcs Gáborral, a vezetőség régi tagjával, a kultúrfelelőssel beszélgettem: — A nyári hónapokra nálunk különben sem jellemző a CSEMADOK-szervezet különösebb aktivitása. Ez a nyár még a szokásosnál is szegényebb volt. Tavasszal volt az utolsó rendezvényünk. Az elmúlt télen kézimunkatanfolyamot szerveztünk. A szép hímzésekből kétnapos kiállítást rendeztünk. A legszebb munkákat díjaztuk. Sok látogatónk volt. Érdekelte a népet. Utána estébe nyúló, zenés teadélutánon szórakoztak a fiatalok. Azt hiszem, hullámvölgybe kerültünk. Az egyik járható kifelé vezető út a valamikori irodalmi színpad újraélesztése lenne. Vezetőségi ülésen már tárgyaltunk róla. Csölle Zoltánnét bíztuk meg a műsor összeállításával és betanításával. Hogy pillanatnyilag hol tart, nem tudom. Csölle Zoltónné Kiss Ilonát az iskolában találtam meg. Fiókjában ott lapul az új irodalmi színpadi összeállítás. Kortárs költők háborúellenes verseiből válogatott. — Három évvel ezelőtt már bemutattunk egy irodalmi színpadi műsort. Radnóti: Bori noteszét. Régi, elavult a kultúrházunk. Nehéz benne dolgozni. Nincsenek technikai segédeszközeink. Nincs magnónk, lemezjátszónk, világításunk. Egyáltalán hátrányos helyzetben vagyunk olyan falvakkal szemben, ahol jól felszerelt, új kultúrház van. Télen magunk fűtünk, vagy nagykabátban tartjuk a próbákat. Szerintem éppen e szegényes feltételek miatt nem dolgozunk úgy, mint kellene. Meg azután nehéz valami olyat kitalálni, ami kiváltja a lakosság érdeklődését. Az említett három évvel ezelőtti bemutatóra sokan el sem jöttek. Nem érdeltelte őket. Aki viszont eljött, még az idősebbek is, utána gratuláltak, tetszett nekik a szép összeállítás. Jó volt a fiatalokkal együtt dolgozni. Kellemes, baráti légkör alakult ki. Utána még kirándulásra is közösen mentünk. Felbomlott a csoport, mert a fiúk katonának mentek. Most ősszel leszerelnek. Még októberig várok, és megkezdem az új műsor betanítását. Felbáron tehát már megtalálták a hullámvölgyből kivezető utat. Sülyben még csak az akadály felismerésénél tartanak. De már ez is biztató. Aki tudja, hol a hiba, ki is tudja küszöbölni. Meg kell nyerni az ifjúságot. Közben az idősebb, tapasztaltabb vezetők se álljanak félre. Horváth Gyula azt mondta, nem szereti az ifjúság, ha vezetik, inkább maga választja meg a szórakozását. Abban pedig, hogy a sülyi kultúrházban a fiatalság oly gyakran ropja a táncot, a CSEMADOK-szervezetnek is része van. Hiszen két évvel ezelőtt ők rendezték a társastánctanfolyamot. Bizonyos fokig kihasználatlan a kultúrház. Táncmulatságok és gyűlések színhelye. Igazi kultúrát nem terjesztenek benne. Tudom, egy ember — főleg olyan ember, mint Horváth Gyula, aki a sportszervezet és az ifjúsági szervezet munkájából is kiveszi a részét — nem képes egymaga újra feléleszteni a tenniakarásnak a szétváláskor oly magasan lobogó tüzét. Bízom benne, hogy lesznek segítőtársai s hamarosan hallunk a CSEMADOK süly; helyi szervezetének munkájáról. Fister Magda (a szerző felvételei) Csölle Zoltánná A néprajzi tárgyak második nagy területe a termelő gazdálkodás ágazatainak és a velük kapcsolatosan kialakult és fejlődő kísérő foglalkozási ágaknak hagyaték-állományát öleli fel. Az állattenyésztés az ősfoglalkozásokban gyökerező állattartásból alakult ki. A vadászó ősember létfenntartó küzdelme közben rájött néhány állat megszelídítési lehetőségére. Kezdetben csak húsáért és bőréért tartotta, de később - a földművelés fejlődésével - rájött izomerejének felhasználhatóságára is. A történelmi fejlődés során beállott változások az állattartás jellegét is megváltoztatták. Az üzemesedő állattenyésztés hatására az ősibb jellegű pásztorkodás fokozatosan letűnik. A gyakorlat változásával természetesen megváltozik a kisegítő tárgyi anyag is. Ezért elsősorban a régibb tárgyakat kell gyűjtenünk, de az új adottságok folytán kialakuló újabbakat is. Figyelmünket az alábbi tárgyegyüttesekre kell kiterjesztenünk:- a terelés, őrzés eszközei: pásztorbotok, ostorok, fokosok, disznófogók; a szabad mozgást gátló eszközök: kölöncök, nyűgök, béklyók; jelző tárgyak: kolompok, csengők, pergők; a kutyát védelmező nyakörvek;- a számontartásra, megjelölésre szolgáló tárgyak: rováspálcák, füllyukasztók, bélyegző vasak, fülbe köthető bárányjelek stb.;- a kimustrálás, gyógyítás házilag készített eszközei: herélő- és érvágó szerszámok, trokák stb.;- a tejfeldolgozás tárgyai: fejő dézsák, kerenták, sajtprések, ordaszedő- és keverő kanalak, túrómorzsoló fák, komponák, fejőszékek stb.;- a pásztor személyes felszerelési tárgyai (amelyek egyúttal népművészeti alkotások is lehetnek): faragott botok, ivóedények, sótartók, borotvatokok, tülkök, furulyák stb.;- az istállózó állattartás tárgyai: ganéhányó favillák, lapátok, vakarák, szopást gátló lapockák, istállólámpások stb.;- a járomba törés tárgyai: jármok, tinószoktató szeges karikák, kantárok stb.;- az aprójószág tartásának tárgyai: keltető kasok, kosarak, tyúkboritók, etető és itató edények stb. A földművelés. A gyűjtögető gazdálkodás nem volt biztos alapja a megélhetésnek. Az életfenntartásért vívott küzdelme közben aztán az ember - évezredek során át szerzett és átörökített tapasztalatai folytán - a gyűjtögető gazdálkodási formákból fokozatosan kialakította a termelő gazdálkodás egyik legfontosabb ágát, a földművelést. Alakulását a természeti és történeti tényezők összefüggésének bonyolult hatása befolyásolta. E hatások következtében a termelési módok, birtokviszonyok, földműves rétegek, földművelési rendszerek sokféle változata, fokozata alakult ki. A népi földművelés eszközanyagának gyűjtését ezért a különböző összefüggő tényezők egymásra gyakorolt hatásának felderítésével kell összekapcsolnunk. A gyűjtőnaplóban nagy alapossággal kell rögzítenünk a tárgy keletkezésére, elmúlására, átváltozására stb. vonatkozó adatokat. Gyűjtésünket a rendszerezés könnyebbségéért ajánlatos az alább felsorolt művelési módok szerint csoportosítani :- a kapás-, illetve kerti művelés eszközei: ásó és ültető botok, fából faragott, vaspapuccsal kiegészített ásók, kapák; a különböző talajhoz és terményekhez alkalmazott újabb vaskapák és ásók összes fajtái, változatai stb.- az ekés földművelés eszközei: váltó- és kerülő faekék s azok vasalkatrészei (ekevasak, csoroszlyák), félvas- és vasekék; az ekék járulékos eszközei (eketaliga, tézsola, sikattyú, patingszeg, szállítókabala stb.); vetőzsákok, kosarak; tövis-, fa- és vasfogú boronák, hengerek.- az aratás és cséplés eszközei: sarlótípusok, csapós aratókaszák, favillák, cséphadarók, vágógereblyék, fölöző-seprűk, szórólapátok, szelelőrosták, kupa- és vékafélék, szemtolók; kukoricamorzsolók és cséplőládák stb.- a gabona tárolására alkalmazott szuszékok, vesszőből vagy venyigéből font es belül tapasztott kasok, odvas fákból készített köpűk stb.- a szőlőművelés eszközei: kapák, ültetővasak, kacrok, puttonyok stb.- a földmérés eszközei: láncok, mérőasztalkák stb. A teherhordás, közlekedés, híradás tárgyai. A közöttük levő összefüggések miatt e tevékenységek gyűjthető anyagát egy csoportba fogjuk össze. A földműves nép mindennapi munkája közben - különösen a régebbi többfordulójú határrendszerek idején - léptennyomon cipekedésre, helyváltoztatásra kényszerült. A nagyüzemű szocialista mezőgazdálkodás gépesítése folytán sok hagyományos teherhordási mód és eszköz idejét múlta, s ezért megőrzésük a gyűjtés fontos feladata. Jelentősebb tárgycsoportjaik a következők :- az emberi erővel történő teherhordás, közlekedés tárgyai: víz- vagy ételtartó edényeket szállító kampós rudak; nádból, kukoricaháncsból font kantárok, hálók; vesszőkosarak, puttonyok, bőrből, textíliákból készített tarisznyák; toló-húzó alkalmatosságok: taligák, gyalogszánkók; nagyobb folyók mellett: csónakfajták, tolórudak, evezők stb.- állati erővel vont közlekedési eszközök: bakszán és egyéb szánfajták; kerekes járművek: taligák, különböző nagyságú szekerek (köztük a fakószekér) ; kötőrudak, csatlósok, kerékfékező talaborok stb.- a gyalogjáró ember szükség esetén jégpatkót, hótalpat, fa- vagy csontcsáklyát, sárban falábat használt.- a híradás, riasztás eszközei: fakéregből készített kürtök, szarutülkök, faháncssípok, száldobok (fára kötött falemez, ütővel), kereplők stb. (Folytatjuk) 7
