A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-14 / 42. szám

(Kárpátaljai monda) Gánics, Kalina, Dombó és a kör­nyékbeli kárpátalji falvak történe­téről, só-, kőszén-, fehér- és vörös­márvány, valamint opálbányáink ke­letkezéséről egy különösen érdekes monda él a nép ajkán. Történelmi tény, hogy Báthory Ist­ván 1571. május 25-én lett erdélyi fejedelem, s később — Zsigmond Ágost lengyel király halála után—, hogy a lengyel trónt is elfoglalja, Krakkóba sietett a lengyel koroná­hoz kötött feltételeknek eleget ten­ni, vagyis az özvegy királynét — született Radzivil Borbálát — fele­ségül venni. Meg is történt az eskü­vő, s 1575. május 1-én Báthory Ist­vánt lengyel királlyá koronázták. Az esküvő előtt azonban — a nép ajkán így él a történet — Báthory István Nagyszebenben, egy Hildes­haim Alfréd nevű szász ötvösmester­nél egy hintót készíttetett, amelyet menyasszonyának akart nászajándé­kul elküldeni. Az öreg Hildeshaim azt a megbízást kapta, hogy a dísz­­hintó felülmúlja az összes addig ké­szült királyi és császári hintókat, nemcsak kivitelezésben, hanem ké­nyelemben is. Az öreg mester el is vállalta a munkát és huszonnyolc segédével hónapokon át készítette a hintót, súlyos arany és ezüst ötvöze­tekkel, cirádákkal. A hintó ében- és tiszafából készült, és igazi művészi munka volt. Belseje finom színes szattyán- és párducbőrökkel s nehéz selymekkel volt „tapacirozva”. Mikor elkészült, külön kerekeket szereltetett alája az öreg Hildeshaim, míg az eredetieket — melyek szintén tele voltak, arany veretezéssel — külön szekérre pakolták. Ezen kívül egy igazgyöngy nyakéket, aranyakat és egyéb fejedelmi ékszert küldött Bá­thory az özvegy lengyel királnénak. Vitéz Borbély Balázs belső udvari ember vezetésével útnak is indult gyönyörű, nyolc arab ménnel a fe­jedelem ajándéka, a csodás arany­­hintó. Vitéz Borbély Balázs huszti, técsői és viski nemesekből állította össze kíséretét, összesen húszán le­hettek a nagynevű, híres vitézek, s legalább 500 darabont, mintegy hat­van külön lovas és parádéskocsisok egészítették ki a kíséretet. Huszt vá­rába, majd onnan Iza felé vették útjukat. Abban az időben egész Márama­­ros — egészen a Tiszáig — őstölgy­­erdőkkel volt tele. Közbiztonságról még nem lehetett beszélni. Marta­­lócok, rozbojnyikok és rettegett ha­ramiák garázdálkodtak szabadon a vidéken. Védekezni ellenük szinte lehetetlen volt. Így történt aztán, hogy a fejede­lem aranyhintója csak Izáig jutott el szépen, mert éppen akkor a Nagy­ág folyó elmosta az utat és az árvíz meg a vihar rengeteg szálfát kidön­­tött, úgyhogy a kirendelt jobbágyok sem tudtak utat nyitni a hintónak. Így Drahovának vették útjukat, ahol azonban újabb akadályokba ütköz­tek; lekerültek hát Uglya, majdVul­­hovce falvaknak. A Vulhovce alatti nagy oblázakban (szikla alatt húzó­dó utak) két erős martalóccsapat tá­madta meg a kíséretet. A heves ösz­­szecsapás alatt vitéz Borbély Ba­lázs és két nemes, nyolc darabont­tal, a hintóval és a szekerekkel el­hajtottak a Tarac vizén át Gánics­­ra. Ahogy a máramarosi kisközség határába értek, a nagy terhet vonó állatok kidőltek a hámban és lehe­tetlen volt velük továbbjutni. Erre Borbély Balázs a huszti vár kapitá­nyához küldte megmaradt embere­it, új emberekért és lovakért. Köz­ben a kocsikat és a hintót elrejtet­ték az üldöző martalócok elől. A kincseket egy közeli barlangba vit­ték, s a barlang bejáratát berakták kövekkel; mohával felismerhetetlen­­né tették a barlanghoz vezető uta­kat is. Utána esküvel fogadták meg egymásnak, hogy a rejtekhelyét nem árulják el senkinek. Később a kö­zeli Pláj nevű havasra mentek, ahol egy öreg juhász legeltetett. A juhász szívesen fogadta a gaz­dagon öltözött urakat, tiszteletükre bárányt ölt és nagy vendégséget csa­pott, egyik bojtárját azonban titok­ban elküldte fiához, Dekunec Ilkó­­hoz, aki a máramarosi havasok egyik legnagyobb martalóccsapatá­­nak a vezére volt: jöjjön azonnal a „szállásra”, mert „fogaira való” ven­dégek érkeztek. Másnap meg is jött Ilkó és meglepetten állapította meg, hogy ezeknek az uraknak az embe­reivel harcolt ő és rozbojnyikjai — eredménytlenül. Az urak el is mond­ták bizalmasan, hogy kíséretüket várják Huszt várából, mivel szeren­csétlenül jártak az úton. Ilkó egy nagy vérmedvére — mely az utóbbi időben nagy kárt tett a nyájban — vadászatra hívta meg a három urat. A híres vitézek örömmel kaptak az alkalmon. Maga vitéz Borbély Ba­lázs örült a legjobban, mert úgy számított, hogy az elejtett medve bőrét majd útközben kikészítteti és mint a Kárpátoknak egy különösen érdekes ajándékát nyújtja át az öz­vegy királynénak. De alig ereszked­tek le a havasról, alig érték el a rengeteget, alig hogy szétszaladtak a hajtők, a martalócok mind a három vitézt agyonverték. Az értéktárgya­iktól, ruháiktól megfosztott halotta­kat aztán egy szakadékba dobták, táplálékul az erdő vadjainak. Tettük véghezvittével az arany­­hintó keresésére indultak, de nem­csak ők, hanem később a Huszt vá­rából érkezett kétszáz vitéz sem ta­lálta nyomát a kincseknek. Gánics, Kalina, Dombó és a környékbeli fal­vak lakossága azóta is keresi a fe­jedelem ajándékait; gyakran csapa­tostul rándulnak ki a hegyekbe, csá­kánnyal, ásóval és kutatnak — mindmáig eredménytelenül. Kincs­keresés közben akadtak rá viszont a ma is virágzó só-, kőszén-, fehér- és vörösmárvány, valamint opálbá­nyákra. Bár a vidék népe még ma is azt hiszi, hogy majd egy hetedik gyer­meke hetedik gyermekének az uno­kája mégiscsak megtalálja a kincse­ket, a megtalált és feltárt bányák ma a kincseknél is többet érnek. DEMJÉN FERENC ILI KÖNYVEK Valahol a Vihorlat lábánál fekszik az a kedves kis falu, ahová Ján Kozák Szent Mihály című regényében elvezeti olvasóit. A község már nem a nagy összeütközések korát éli, túljutott a kezdet nehézségein, szövetkezete jól gazdálkodik, lakosai elégedettek, öröm­mel dolgoznak, jól élnek. Az író a fa­lu mindennapi életének egy darabját mutatja be kedves humorral, azt, hogy milyen ellentétekre kerül sor a falu ve­zető emberei — a községi titkár és a szövetkezeti elnök — meg a híveik kö­zött, akik ugyan már régen mindnyá­jan egy célt követnek, csak a hozzá vezető utat látják néha másként. Az író biztos környezet- és emberismerete, megértése és humora teszi elevenné a könyv lapjain elmondott történetet. Gizela Kocoureková önéletrajzi ele­mekre épülő regényében v- a Zelmá­­ban — nagy szeretettel és a személyes élmények hitelével rajzolja meg hősnő­jének küzdelmes életét: szenvedésekkel teli gyermekkorát, az első szerelem éveit, a sorsát megpecsételő boldogta­lan házasságát s az életkörülményei­vel elégedetlen, kiutat kereső asszony öntudatra ébredését. A regény olvasá­sa közben elénk tárul a zsarnócakohói bányászok, az alföldi részesaratók, zsellérek, idénymunkások és a rózsahe­gyi textilgyár munkásainak világa, egy alig ismert szelete az első világhábo­rú előtti és utáni évek szlovák valósá­gának. Gizela Kocoureková nyelve, stí­lusa egyszerű, mozaikszerűen felépített regényének alapja a személyes ta­pasztalás, s így az egész könyvet az őszinteség hatja át. Az „Európa — Zsebkönyvek" soro­zatban jelent meg Wiliam Golding, a világhírű angol író két regénye, A to­rony és A piramis (egy kötetben). A torony egy középkori templomépítés kö­rül örvénylő, emberi életek egész sorát követelő drámát elevenít meg. Stilbury dékánja látomást lát, s mert magát Isten választottjának hiszi, vasakarat­tal fog hozzá látomása valóra váltá­sához, az égbe fúródó torony fölépíté­séhez. Agyafúrt őrülettel, eszelős ko­­noksággal tör lehetetlen célja felé, át­gázol mindenkin, akit szeret, szétzilál­ja maga körül a közösség életét. Mi­re a torony áll, elveszített mindent. . . E tragikus, démoni példázattal mintegy ironikus ellentétben áll A piramis há­rom epizódja, amely egy angol kisvá­rosi fiatalember fejlődésének és sze­relmi kijózanodásának három állomá­sáról mesél. Marie Pujmanová láték a tűzzel cí­mű regénye erőteljes realitással eleve­níti meg egy sötét történelmi korszak baljós előestéjét, de ugyanakkor — a cseh nép törhetetlen életerején és de­rűlátásán keresztül — már a megol­dást, az infernóból kivezető utat is fel­villantja. A nép derűlátását testesíti meg a regény központi alakja, Gamza ügyvéd, a munkásosztály felszabadítá­sáért küzdő élcsapat lelkes és áldozat­kész tagja. Köréje és családjának tag­jai köré szövődik az izgalmas és for­dulatos regény cselekménye, amelyhez a harmincas évek Prágájának sokrétű társadalmi keresztmetszete szolgáltat érdekes, meggyőző keretet. 14

Next

/
Thumbnails
Contents