A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-07 / 41. szám

Természetvédelem a MAGAS -TÁTRÁBAN Michal Jurčo, a Javorina táj­védelmi körzet vezetője el­mondja, hogy a Magas- Tátrában összesen 6783 te­rületet nyilvánitottak védetté, ahova nem szabad a turistáknak belépniük.- Azokon a területeken viszont, ame­lyek a turisták számára hozzáférhetők, mindent megtettünk jó tájékozódásuk, kényelmük érdekében: pihenőhelyeket létesítettünk, asztalokkal, padokkal, rendbehoztuk a csurgókat, hogy friss forrásvíz álljon rendelkezésükre, s ami a legfontosabb, kijelöltük - megfelelő, jól látható jelzésekkel - a turistautakat — mondja. Semmi kifogásunk sincs a turisták ellen, hiszen azért vannak csodálatosan szép hegyeink, erdeink, hogy a munká­ban megfáradt ember kikapcsolódást, felüdülést találjon itt, de nem szeretjük elő, szinte odaragasztva az égbe me­redő Murány-sziklához. Előtte tölgyfából ácsolt asztal meg pad. Közelebb érve az erdész is előjön, Jakub Lapšanský, aki immár huszonhét esztendeje őrzi, védi a Tátra növény- és állatvilágát. Jól esik kicsit megpihenni a hívogató tölgyfapadon. Persze, a témánál mara­dunk. Az erdész már nem olyan elnéző a turistákkal, kirándulókkal szemben. Egészen tüzbe jön, amikor a rendzava­rokról beszél. Felháborodásában, azt hiszem, a legszívesebben minden „ille­téktelen személyt" a kitiltana az „ő" Tátrájából.- Ma már olyan méreteket öltött a turisztika, hogy veszélyessé vált a ter­mészeti szépségekre, főként a szabadon élő állatokra. Pedig valamikor szerettem a turistákat - a rendesebb fajtából. Sajnos ma már annyian vannak, hogy azokat, akik minden figyelmeztetés elle­nére fegyelmezetlenül viselkednek: le­tépnek védett növényeket, elhagyják a kijelölt turistautakat, tüzet raknak ott, ahol az tilos, veszélyes, és zavarják a természet, az állatok nyugalmát. Az ember azt hihetné, hogy ma az erdész már csak amolyan szimbólum­képpen vi^el puskát, de ez sajnos nincs mindig igy: sokszor csak ez adja meg az erdész tekintélyét. Az idén nyáron nagyon sok turista érkezett hozzánk a Tátrába a Német Demokratikus Köztársaságból. Köztük is vannak, akik nem viselkednek eléggé fegyelmezetten, akiket bizony figyelmez­tetni kell, hogy tartsák tiszteletben az előírásokat, tilalmakat. A nagy turistaforgalomra való tekin­tettel az idén a Tátra Nemzeti Park igazgatósága a nyári vakáció idejére egyetemistákat, főiskolásokat alkalma­zott kisegítő felügyelőkként. De bizony, nem lévén a vállukon ott o puska, nem volt túl nagy a tekintélyük: sok turista nem vette elég komolyan őket, minden­féle kifogással álltak elő, amikor fel­hívták a figyelmüket a szabálysértésre, hogy nem vették észre a figyelmeztető táblákat, úgy tévedtek a tilosba, szed­tek virágot, növényt ésatöbbi. Lassan haladunk a sziklás ösvényen, amikor az egyik kanyar mögött egy­szerre csak a mesebeli mézeskalács­­kunyhóra emlékeztető erdészlak tűnik el sem lehet hajtani őket a tiltott terü­letekről. Hiába vannak ott a figyelmez­tető táblák, bemennek mindenhova, szemetelnek, letépik a védett virágokat, növényeket, elszennyezik a patakokat, elriasztják a vadakat. Vannak olyanok is, akiket ha figyelmeztetünk, hát bizony alig lehet visszatartani a tettlegesség­­től. Azért szerencsére vannak rendes turisták is. Találkoztam olyannal, aki növényhatározóval járja az erdöt-mezöt. Csak az a kár, hogy kevés van ilyen. Aztán az utóbbi időben elég sokan magukkal hozzák a kutyájukat is. Talán nem kell mondani, mit jelent ez a vad számára. Nemrég még ide járt o rőtvad az ablak alá. Ma már alig látni. Igaz, az egyébként igen félénk zergék megszok­ták az embert, a zajt, a turistákat. Ez viszont veszélyes a számukra, mert el­veszítik éberségüket, s könnyen lesznek a ragadozók martalékává. A szarvas, a medve, a mormota, a hiúz viszont távolabb húzódik, biztonságosabb, em­ber nem járta helyekre. A medve, bái általában bogyókkal, erdei gyümölccsel táplálkozik, de lénye­gében mindenevő, a húst is megszokja. Ha sebesült vagy elpusztult vadra talál, biztonságos helyre cipeli s ott lassan, darabonként elfogyasztja. Van két lá­nyom, Jarka meg Helenka. Még ma is gyakran emlegetnek egy érdekes ese­tet. Az egyik kilencéves volt, a másik 16

Next

/
Thumbnails
Contents