A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-30 / 40. szám

hatékonyabb kulturális munkát

tartotok be —, sokszor válaszfalakat építettek a társadalmi szervezetek és a népművelési intézmények közé. A társadalmi szervezetek nem mindig végeztek aktív és színvonalas munkát, különösen a kulturális élet terén nem. Persze a nemzeti bizottságoknak is könnyebb volt rendelkezniük a közvetlen irányításuk alá tartozó állami kulturális intézményekkel, mint az önkéntesség alapján működő társadalmi tömegszervezetekkel, köztük o CSEMADOK-kal is. Igaz, a CSEMADOK-ot kivéve a többi társadalmi szervezetnek nem fő tevékenysége a kulturális munka. A népművelési intézmények kezdtek rendezvényeket is szervezni. Történetesen 1964-től a Jókai-napök, 1969-től a Kodály-napök, 1971-től a gyermek és ifjúsági énekkari fesztivál, 1975-től pedig a Dunámén ti Tavasz a Népművelési Intézet fő szervezésével folyt. Sok járásban ugyanígy kerültek megrendezésre az ennek megfelelő járási, illetve kerületi rendezvények. Általános érvényű — tehát nemcsak a magyar nemzetiségi kulturális életre vonatkoztatható —, hogy a népművelési intézmények tevékenységének tetemes része a rendezvények szervezésében merült és

merül ki. A tömegpolitikai akciókat lényegében és főleg o tömegszervezeteknek kellett volna és kellene szervezniük, hogy a népművelési intézmények — tehermentesülve gz akciók szervezésétől — figyelmüket a tömegszervezeteknek nyújtandó nagyon fontos módszertani segítségre öszpontosíthassák. Mi e fontos szempontöt tudatosítva és magunkévá téve már a XII. országos közgyűlés után indítványoztuk a Kulturális Minisztériuminak, hogy a Népművelési Intézet által szervezet összes magyar nemzetiségi rendezvény szervezését bizza a CSEMADOK-ra. 1978-tól az összes csehszlovákiai magyar nemzetiségi rendezvény szervezése a CSEMADOK hatáskörébe tartozik. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, igazolják a döntés helyességét. Hasonlóképpen kellene eljárni a többi társadalmi szervezetnek is. Akkor sokkal hatékonyabb együttműködés alakulhatna ki a társadalmi szervezetek és a népművelési intézmények között. Szerintem a népművelés helyi intézményeinek sem szabadna arra törekedniük — mint ahogy ez több ízben előfordult és előfordul —, hogy például a CSEMADOK helyi szervezetéhez tartozó színjátszó és tánccsoportot vagy énekkart, illetve ezek vezetőit különböző anyagi támogatás és jobb feltételek kilátásba helyezésével csalogassák magukhoz, s arra próbálják rábeszélni őket, hogy ne a CSEMADOK, hanem a művelődési otthon keretében működjenek. Az ilyen és hasonló törekvések ellen harcolnunk kell. Mi mindig készek vagyunk az együttműködésre és igényeljük is a segítséget mind anyagi, mind módszertani szempontból a helyi szervezetekben folyó kulturális munkához. Persze tiszteletben tartva az önkéntes társadalmi tömegszervezeteknek az önállóságát, még akkor is, ha szövetségünk nem tartozik a Nemzeti Fronthoz. Különben sem ez a társadalmi szervezetek fő ismérve.

■ Ezek szerint nyilvánvaló, hogy az együttműködés központilag meghatározott keretének gyakorlati megvalósulása az alsóbb szervek összefogásától függ. fgy van ez minden tekintetben?

Következetesen arra fogunk törekedni, hogy mint ahogy szocialista államunk központi szinten a Kulturális Minisztériumon keresztül teremt feltételeket a CSEMADOK működéséhez, úgy helyi szinten is a nemzeti bizottságok lássák el ezt a feladatot, mint államhatalmi és közigazgatási szervek. Ezt feltételezi a nemzetiségi kultúrák továbbfejlesztéséről és a nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenységéről szóló 1972. március 1. 38. sz. kormányelnökségi határozat is. E tekintetben a közeljövőben szervezési intézkedéseket foganatosítunk majd. Tapasztalataink szerint azokban a helyi szervezetekben eredményes valóban a tevékenység, ahol a népművelési intézmények módszertani segítségét igénylik, ahol megtalálják az utat az együttműködéshez. Tudatosítjuk, hogy a CSEMADOK más társadalmi szervezetekhez hasonlóan akkor dolgozhat sikeresen, ha a ránk háruló feladatokat nem elszigetelten, hanem más társadalmi szervezetekkel

és népművelési intézményekkel különböző fokon együttműködve oldjuk meg. Jó a kapcsolatunk a Népművelési Intézettel. Ez elsősorban a módszertani igények kielégítésében, különböző kiadványok megjelentetésében és a közös rendezvények lebonyolításában nyilvánul meg. Hasonlóképpen jól alakulnak a kapcsolataink a Nyugat- és Keletszlovákiai Kerületi Népművelési Központtal, s az utóbbi időben a középszlovákiaival is. Egyelőre még nem elég rendszeres a kapcsolatunk a SZISZ SZKB-val (táncdalfesztiválunkon társrendező), a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságával és a Szövetkezeti Parasztok Szövetsége Központi Bizottságával (a Tavaszi szél vizet áraszt. .. népdalverseny társrendezője), valamint a Szocialista Akadémia Szlovákiai Központi Bizottságával. E vonatkozásban járási viszonylatban sem beszélhetünk kedvezőbb helyzetről.

Befejezésül talán még annyit, hogy a jövőben munkánk minden szakaszán nagyobb figyelmet kell fordítanunk a más társadalmi tömegszervezetekkel és kulturális állami intézményekkel való együttműködésre, e tekintetben a CSEMADOK szervezeteinek és szerveinek még kezdeményezőbben kell fellépniük. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának 1977. augusztus 31 -i 290. számú határozata értelmében a kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsai évente legalább egyszer értékelik a nemzetiségi problémák intézéséről szóló jelentést. Itt is jobban bele kell fognunk az egyes problémák feltárásába és intézésébe, örülünk, hogy az országos értekezlet végire megvalósult. Meggyőződésünk, hogy az ott elfogadott alapelvek jó feltételeket biztosítanak nemzetiségi kultúránk további fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy szövetségünk tevékenysége tovább javuljon.

Beszélgetett: MACS JÓZSEF

Prandl Sándor felvétele

Dr. Molnár István: TÁJÉKOZTATÓ A NÉPRAJZI TÄRGYAK GYŰJTÉSÉHEZ

1. A gyűjtési terv. A terv elkészítését attól teszszflk függővé, hogy csak magunk gyűjtünk-e, vagy e nagy jelentőségű tevékenységbe mások is bekapcsolódnak. Ha abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy néhány gyűjtőtárs is csatlakozik mellénk, akkor kinek-kinek egyéni érdeklődése alapján igyekezzünk a tárgycsoportokat szétosztani. Ha a tanítók, tanárok közül nem akad segítő, megfelelő előkészítés után eredményesen tevékenykedő gyűjtőcsoportot szervezhetünk felsőbb osztályos tanulókból is. A 15 tárgycsoportot a munkatársak között „rokonágak“ szerint is szétoszthatjuk. A gyűjtési tervnek még tartalmaznia kell a gyűjtési körzetek, pl. utcák sorrendjének a megjelölését és lehetőleg a gyűjtés idejét is. Az így előkészített terv a gyűjtőmunka igen lényeges feltételének teljesítését, az áttekintő, rendszeres, nyugodt ütemű gyűjtést teszi lehetővé.

2. A gyűjtőnapló. Igen fontos kelléke a szakszerű gyűjtésnek. Ebbe jegyződik fel ugyanis minden olyan adat, amelyet a gyűjtött tárgyról — tudományos értékű dokumentummá tétele érdekében — rögzítenünk kell. Gyűjtőnaplónk egy kb. 100 oldalas vonalas füzet is lehet. Kartonpapírból készítsünk egy akkora befogó táblát, hogy az a füzetnél 5—6 cm-rel legyen szélesebb. A kiálló 5—6 cm-es részt vágjuk le, s egy-egy vászoncsíkkal ragasszuk úgy vissza, hogy behajthatok legyenek. E csíkok belső oldalára írjuk rá — számozott sorrendben — azokat az alább ismertetett kérdőpontokat (rovatfejeket), amelyekre a feleleteket a füzet lapjain kell megadnunk. A kérdőpontokat egymás alá olyan távközzel írjuk, hogy mindenikhez a füzetben legalább 2—3 vonalazott sor jusson, kivéve a 15., „megjegyzés“ rovatot, amelyhez legalább 5—6 sort kell biztosítanunk. Ezzel a „francia-fejes“ megoldással elkerülhetjük azt, hogy minden tárgy leírásához ismételten felírjuk a kérdőpontokat. Ha a füzetlapok mindkét oldalára akarunk írni, akkor mindkét borítótábla szélcsíkjára alkalmazzuk a rovatfejeket, ha viszont csak a füzetlap első oldalára írunk, akkor elég, ha a hátsó borító kartonhoz ragasztunk egyet.

A rovatfej az alábbi pontokat tartalmazza. (A kitöltés módjára a zárójel nélküli szöveg ad példát. A zárójelben levő szövegrész kiegészítő utalásokat tartalmaz.)

1. Sorszám. (A gyűjtött tárgyak egymást követő sorszáma. Az egy alkalommal gyűjtött tárgyakat az első tárgytól a gyűjtést záró tárgyig sorszámozzuk.)

2. A tárgy irodalmi neve.

3. A tárgy népi neve. (Igyekezzünk pontosan úgy leírni, ahogy kiejtik.)

4. Hol találtuk?

5. Hol készítették?

6. Ki készítette? (Erre vagy a tárgy felirata, vagy

a családi emlékezet tud választ adni. — Jegyezzük le az illető foglalkozását: földműves, háziiparos

vagy falusi kismester-e az illető, hol élt; önálló alkotás-e, vagy utánzat, esetleg másutt látott minta után készült. Vásárban vették-e a tárgyat, s ha ott és esetleg emlékeznek rá, hová való mestertől?)

7. A tárgy készítési ideje, vagy esetleg kora. (Ha nincs rajta évszám, s az emlékezet sem tudja pontosan datálni, akkor a családfa visszavezetése, vagy más elfogadható adat nyomán állapítsuk meg a hozzávetőleges készítési idő.)

8. Kié volt eredetileg? (A név után — ha lehet — születése és halála idejét, ha máshonnan jött a

\

helységbe — eredeti lakóhelyét és foglalkozását is feljegyezzük.)

9. Az adományozó neve, születési éve.

10. A tárgy anyaga, készítési módja. (Ha különlegesebb tárgyról van szó és lehetőség van rá, írjuk le a tárgy készítési folyamatának mozzanatait az anyag megválasztásától a készítés befejeztéig.)

11. Díszítmények. (A díszítés egyes elemeinek elnevezését is kérdezzük meg, akár faragás, cserépedény, szőttes, varrottas díszítőelemeiről van szó.)

12. Mire használták, vagy használják.

13. Mikortól meddig használták?

14. A tárgy felirata. (A tárgy feliratát híven másoljuk le, még akkor is, ha csak iniciálék vannak rajta, vagy gyári márka jelzés.)

15. Megjegyzés. (A tárgy történetére vonatkozó adatokat írjuk e rovatba. E rovat minél részletesebb kitöltése nagyon lényeges, mert ennek adatai derítik fel a tárgy teljes életét, a tárgy használatában beállott változásokat. A használattal kapcsolatos esetleges szokásokat is ide jegyezzük fel, pl. a hamubotos pipa esetében azt a farsangi szokást, amelynek keretében a tárgy szerepet játszott.)

16. Leltári szám. (Akkor kapja, amikor a tárgy gyűjteményünkbe — konzerválás után — beiktatódik.)

17. Melyik tárgycsoportba tartozik? (Lényeges a feltüntetése. Egy-egy gyűjtési szakasz befejezése után e rovat alapján kimutatást készítünk, s ebből kitűnik, hogy még milyen tárgyat kell a szakcsoport teljesebbé tételéhez felkutatnunk, megszereznünk.)

18. Gyűjtötte. (A gyűjtő neve, életkora, foglalkozása.)

19. A gyűjtés ideje. (Folytatjuk)

(Prandl Sándor felvételei)

7