A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
A z ésiszázadok álr Hetedmagával tűz a nap. Esőt ígér o fülledt meleg. Egyelőre azonban tenyérnyi felhő sincs az égen. Ismerkedem Bátorkeszivel (Vojnice) s az emberekkel. Nem is falu már, ez a komáromi (Komárno) járásban fekvő, négyezer lelket számláló település. A lombok között büszkélkedő házaival és különböző létesítményeivel inkább kisvárosnak tűnik. Közben találkozom Zatykó Istvánnal, a szövetkezet elnökével, meg a helyettesével, Szegi Istvánnal, cki egyébként az üzemi pártszervezet elnöke. Nem véletlenül futunk össze, hiszen elsősorban őket kerestem. Az elnök Zatykó István — jó ötvenes, keménykötésü férfi. A szeme nyugtalan természetre vall, a magatartása viszont éppen az elllenkezője: kimért és nyugodt. Amint később megtudom, Zatykó István itt született a faluban, itt él gyerekkorától, ismeri is jobban. mint c tenyerét. Alapitója a szövetkezetnek, tizenöt éve a járási pártbizottság elnökségének a tagja, és 1962 óta vezeti a szövetkezetét. Azt is megtudom, hogy sok kitüntetése van, s hogy 50. születésnapja alkalmával, jó munkája jutalmául megkapja a Munka Érdemrendet. Többek közt az a hir járja róla, hogy keménykezü vezető. Mi igaz ebből? — kérdem Szegi Istvántól. Igaz, keménykezü, ha a termelésről van szó — feleli Szegi István egyszerű természetességgel. — Elnökünk nem tűri a tunyaságot és a rendetlenséget. Természetesen a lógósok mert ilyenek is akadnak nem a legjobb véleménnyel vannak róla, nekik nem tetszik a keménysége. Akik viszont becsületesen végzik a munkájukat, azok szeretik és tisztelik. Különben. . . mit mondjak? Az elért eredmények önmagukért beszélnek. Ha körülnéz, látni fogja, mit tettünk és mit teszünk a közösben a közösért, és az nemcsak a vezetőség többi tagjánok és a dolgozóknak az érdeme, hanem Zatykó Istváné is. . . Aztán alaposan körülnézek a faluban és a szövetkezetben. A látottak alapján már most elöljáróban elmondhatom, hogy az eredményes szövetkezeti gazdálkodás szép példájával tclálkoztam. De vegyük saljába. Jelenleg a szövetkezet összvagyonának az értéke 107 millió korona. Az évi termelési érték 65 millió, az évi béralap 15 millió, a dolgozók havi átlagbére pedig 2670 korona. Hosszú, nehéz és küzdelmes volt a megtett út. Sok mindennek le kellett rckni az alapját, hogy sikeresen gazdálkodhassanak. Nézzük például az építkezéseket. Többek közt felépítettek egy 390 férőhelyes tehénistállót, 50 vagon gabona tárolására alkalmas magtárt, központi javítóműhelyt, garázsokat, két szociális létesítményt — 200 személy részére, szárítót, korszerű gcbonatisztítót, 15 ezer férőhelyes sertéshizlaldát, továbbá műtrágya tárolókat, dohányszárítókat, minden igényt kielégítő irodaházat, 32 lakásegységet a dolgozók számára, és ebben az évben kezdték meg az 560 férőhelyes tehénistálló építését. Mindez rengeteg gondot, problémát adott vezetőnek és beosztottnak egyaránt. De mint ahogy ezer más esetben, ezúttal is beigazolódott, hogy az emberi hozzáállás, akarat és áldozatvállalás minden akadályon átverekszi magát. A felsoroltakon kívül más egyébre is futotta a szövetkezeti dolgozók erejéből, mivel szívügyüknek tekintik a község fejlesztését is, hiszen egyetlen bátorkeszi lakos számára sem lehet közömbös — és nem is ez —, hogyan és milyen környezetben él. így aztán megváltozott a falu arculata is. Másfél millió korona értékben egészségügyi Zatykó István az állatgondozókkal beszélget központot építettek. Szövetkezeti klubbá alakították át a régi kultúrbázat, amelynek Kiss Ágnes a vezetője. Egyébként ebben a klubban tartják a lakodalmakat. Nagy könynyítés ez a község lakói számára, mert a klubban 200—250 vendéget tudnak ellátni. Továbbá segítettek a korszerű bevásárló központ építésénél, aztán felépítettek egy óvodát, további kettőnél pedig segítettek. Végül, de nem utolsósorban rengeteg munkái fektettek az új kultúrház létrehozásába, építésébe. Erre a csodálatosan szép létesítményre méltán lehet büszke Bátorkeszi lakossága. Országjárás közben sok kultúiházban megfordultam már, de ehhez hasonlót nem láttam még. Meg sem próbálom a leírását, azt látni kell! A főváros is megirigyelhetné. Nem akarok ünneprontó lenni, de a bennem motozó gondolatot A szövetkezeti lakások sora Az óvoda, melyet a szövetkezet építő csoportja épített 12
