A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-23 / 39. szám

Az új kultúrhóz

leírom: ez a gyönyörű, a legkényesebb igényeket is kielégítő létesítmény megtelik-e igényes és nemes tartalommal, s hogy valóban a község lakosságának a kulturális felemelkedését szolgálja-e majd!?

A termelési eredmények minősége és mennyisége az életszínvonal állandó emelkedését szolgálja s teszi lehetővé. Ma már minden szövetkezeti vezető és dolgozó tudja azt, hogy a termelés fokozása ez egyén számára megteremtett bőségen túl társadalmi érdek. A szocialista társadalmat szolgálni pedig annyit jelent, mint önmagunkat szolgálni. Az öntudatos vezetők és dolgozók közös akaratából aztán kitűnő eredmények születhetnek. Például: a gabonatermesztésben

elért eredményeken kívül 500 mázsa cukorrépát takarítanak be hektáronként, 55 mázsa morzsolt kukoricát, több mint 100 mázsa szőlőt, dohányból pedig 21 mázsás termest, ami egyedülálló az országban. Ami pedig legszembetűnőbben mutatja a két-három évtizedes fejlődést, a következő: míg például 1953-ban 12 vagon húst és 126 ezer liter tejet termeltek, ma 163 vagon hús és több mint 2 miliő liter tej az évi termelés.

A szövetkezetnek 527 dolgozó tagja van, ennek az egyötöde párttag. Lehetetlen felsorolni minden dolgozónak a nevét, néhányét ezonban okvetlenül meg kell említeni. Az állattenyésztésben dolgozók közül például ide kívánkozik Bukovinszky József, Hornyik Margit, Tóth József, Bitter László, Pavlík László, Macska Júlia, Jenec Ilona, Árendás Lajos és Veszelovszky Sándor neve. A kombájnosok közül meg kell említeni Száraz László, Németh István, Pintér János és Péntek János nevét. Megyes István, Laczko Dezső és ifj. Viczena László közismerten kiváló traktoristák. A javítóműhelyben Oravek Gyula, Kosztolányi István és Bottyán Sándor végez kitűnő és lelkiismeretes munkát. Természetesen a többiek is, hiszen az elért eredmények az egész tagság kiváló munkáját dicsérik.

Számtalanszor leírtuk és kimondtuk már, hogy szocialista társadalmunkban legfőbb érték ez ember. Az alkotó, teremtő ember, akinek a keze nyomán jött és jön létre minden, minden ami bennünket körülvesz, minden érték, ami gazdagítja és megszépíti az életünket — a zöldellö pázsitfű, rózsaágon a virág, asztalunkon a kenyér, a temérdek gép, az új lakótelepek, kultúrházak, a folyókon átívelő hidak, hófehér papírlapon a verssorok. . . és gyermekeink arcán a mosoly. . .

Az emberről tehát gondoskodni kell. És ezt nagyon jól tudják a bátoikeszi vezetők is. Például: 1965- ben elsőként az országban — 850 koronára kiegészítették az alacsony nyugdijakat. Főleg az alapító tagokról volt szó, akik a kezdeti nehéz években clacsony jövedelemhez jutottak s a nyugdíjukat is aszerint állapították meg. De ma

sem feledkeznek meg a nyugdíjasokról, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik őket. A többi dolgozóval együtt évente bel- és külföldi kiránduláson vehetnek részt. A vezetőség gondoskodik a tagok egészségügyi ellátottságáról, munkahelyük és munkakörülményeik kulturáltságáról, a művelődésükről, lehetőséget kapnak a továbbtanulásra, de gondolnak a tagok gyermekeinek az üdültetésére is (évente 100—-150 részt üdülésen), és segítik a tagokat lakásproblémáik megoldásában. Azonkívül üzemi étkeztetés is folyik. (Száz Erzsi c főszakács, akinek kitűnő a főztje, mindenki dicséri). Egyszóval: Bátorkeszin nemcsak papíron létezik az emberről való gondoskodás.

■ ■ ■

Lassan leszáll az alkonyat. Az augusztusi égbolton milliónyi csillag gyűl. Még mindig nagy a hőség, de elviselhető. A faluban nagy a nyüzsgés. A szövetkezeti tagok ünneplőbe öltözve igyekeznek az ünnepi vacsorára. Befejezték az aratást, ennak tiszteletére s örömére tartanak nagy lakomát — évröl-évre, immár hagyományosan. És az idén valóban van minek örülniök. A szövetkezet fennállása óta — néhány hónap múlva ünnepük fennállásuk 30. évfordulóját —, idén érték el a legszebb eredményt a gabonatermesztésben, mégpedig 51,73 métermázsás átlagos hektárhozamot.

A szövetkezet vezetősége kiki a feleségével — az irodaház tanácstermében foglal helyet a terített asztaloknál. Lehetnek vegy hetvenen-nyolcvanan. (A tagság nagy része a klubban vacsorázik s majdan táncol hajnalig).

LOVICSEK BÉLA

Elnézem az egykori cselédek és föidnélküliek fiait s unokáit. Látva gondtalanságukat, öltözetüket és mogabiztos fellépésüket, örülök. Véglegesen kiléptek a sötétségbe borult, sárba tapadt falu és parasztvilág örökéből. Újszabású és újarcú emberré váltak, akik gyökeresen megváltoztatták a környezetüket, a környezetük pedig őket. Véglegesen kitörtek a bezártság fojtogató légköréből és kitárulkozott előttük a világ a szívós és derekasan végzett munka eredményeként. Mert a bőség mindennek megteremti a lehetőségét, mint ahogy azt az egyik szövetkezeti tag nagyon találóan megjegyezte:

,,Én is egy vagyok a sok autótulajdonos közül. Könnyűszerrel elérhetem a várost, a fővárost, a Macas-Tátrát, eljuthatok külföldre, mint ahogy el is jutok, sőt a tengerhez is, és megmártózhatom a vízében. . .”

Sokan talán fitymálva legyintenek, ha ezeket a gondolatokat olvassák, ami paradox módon talán jó is, hiszen az valaminek az elismerése, bizonyítása, annak, hogy nincs ebben semmi rendkívüliség, hogy mindez ma már természetes.

Bezzeg nem volt természetes harminc évvel ezelőtt, a kezdet kezdetén, amikor fogcsikorgatástól és káromkodástól visszhanzottak a falvak, amikor a jövőtől való rettegés uralkodott el az emberek szívében és lelkében! Mert hiszen itt, Bátorkeszin is nehéz volt a kezdet, mint mindenütt, ahol az új volt születőben, ahol a múlt ezernyi nyűgéből kellett kivetkőzni és úgyszólván a semmiből teremteni valamit, valami olyasmit, ami akkoriban megmosolyogtató álomnak tűnt, de ma már valóság. És most méltán lehetünk büszkék arra, hogy amit évszázadok alatt nem sikerült elérni, az elmúlt harminc év alatt mindmind megvalósult.

(A szerző felvételei)

13